tag:blogger.com,1999:blog-26487458549938081372024-03-05T11:50:35.392+01:00A Mostoha /Befejezett/Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.comBlogger40125tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-77789425450753658862015-02-22T13:30:00.005+01:002015-02-22T13:31:27.521+01:00Epilógus<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok, elérkeztünk a legvégére is, tehát ez a blog hivatalosan is befejezett lett. Hát az utolsó részhez nem sok visszajelzés érkezett, ezt betudom annak, hogy ez egy retek blog lett a végére, sajnos ez az igazság. Úgy szar, ahogy van, ezért én itt hagyom a blogok világát. A többi blogom nem érdekel, úgysem olvassa senki, ez van. Régen jobbakat írtam, most meg az összes blogom kritikán aluli. Már nem is kérem, hogy írjatok összesítő véleményt a történetről, mert senki sem fogja megtenni, kábé két ember, de az nem sok. Nekik viszont köszönöm, hogy kitartottak a blog végéig. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>33369 kattintás, ami elég kevés ahhoz képest, hogy majdnem egyéves a blog, más blogok ilyenkorra már több százezret összegyűjtenek, na de a jó blogok, nem az olyan szarok, mint az enyém. Egyébként a szemétláda csapatnál volt ennyi, amikor befejeztem, csak vegyük azt is figyelembe, hogy azt csak fél évig írtam, illetve 40 részes volt, nem 35. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>93 feliratkozó, de elég sok volt a leiratkozó is, lehet már meglenne a 100, ha senki sem iratkozott volna le. Mindegy, ez van. Azért lett ennyi, mert az elején érdekes volt a blog, többeket érdekelt, de a végére ez csökkent, mert egyre szarabb lett a történet. Ez az a blogom, ahol a legtöbb feliratkozót összegyűjtöttem. De hiába van egy blogon ennyi feliratkozó, ha abból csak ketten olvassák, szart se ér úgy. Lehetne akár 400 is, ha csak ketten olvasnák, olyan, mintha ott sem lennének. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Akkor én most búcsúzom, nem tudom, visszatérek-e még. Mielőtt bárki divat bloggernek titulálna, elárulom, hogy magamnak még szoktam írni, az már más téma, hogy blogra nem publikálom, mert minek is? Megtartom magamnak, úgysem érdekel senkit. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Aki olvassa, annak viszont jó olvasást az epilógushoz és előre elnézést kérek a végéhez, nem sokan merik ezt megtenni. Minden blognak boldog a vége, hát az enyém más. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwntxavg_eKQ66kIbJGN5UIh-O5EIsprd8lAJh70tL_jjbAiQPkmJbvZMk011STKh6hzomIEuESk1RumLVVII3vbAm3SHSQvhb6FFcodbIx14AvsZA7QuLmc-7cXfSpF7eJHPC3TPCZak/s1600/10363630_1557080124565401_2680977873273503723_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwntxavg_eKQ66kIbJGN5UIh-O5EIsprd8lAJh70tL_jjbAiQPkmJbvZMk011STKh6hzomIEuESk1RumLVVII3vbAm3SHSQvhb6FFcodbIx14AvsZA7QuLmc-7cXfSpF7eJHPC3TPCZak/s1600/10363630_1557080124565401_2680977873273503723_n.jpg" height="200" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Eltelt
két nap azóta, mióta Louis megakarta gyilkolni Leitgebet, azonban nem ment
vissza a szállodába, Niall viszont mindenhol kereste. A telefonját nem vitte
magával, így felhívni sem tudta, de reménykedett benne, hogy visszatalál, de
két napja már nem, s emiatt nagyon aggódott érte. Biztos volt benne, hogy
valami történhetett vele, tehát el kell kezdeni keresni. Az embereket se
sikerült elérnie, akiket felbérelt, illetve Leitgebet meg Federicát sem látta
azóta, pedig elég gyakran lent voltak a parton. Nagyon furcsának tartotta ezt
az egészet, érezte, hogy valami nem stimmel, illetve, hogy történt valami
közöttük. Ezek a gondolatok felemésztették, őrlődött és nem hagyták nyugodni,
ameddig nem derít ki valamit, ezért bement a rendőrségre, elmondta, hogy Louis
Tomlinson eltűnt és elérni sem lehet, illetve, hogy aggódik, hogy történt vele
valami. Elkezdték keresni, azonban nem igazán tudták, hol kezdjék el keresni,
de Niall felvilágosította őket, hogy valószínűleg Christoph Leitgeb az, aki
tett vele valamit, mert érdekes módon ő is eltűnt nyomtalanul, ahogy a párja,
Federica Nargi is. Napokat kellett várnia, mire találtak valami nyomot, illetve
kiderítették, hogy a két gyanúsított elhagyta a szigetet, annyit tudtak, hogy
Ausztriába mentek. Kiderítették, hogy hol laktak eddig, mikor ez megvolt, értesítették
Niallt, hogy jöjjön ő is velük. Ő meg szinte egész álló nap csak erre a hívásra
várt, szíve majd kiugrott a helyéről az izgalomtól, mivel érezte, hogy meg
fogják találni ott Louist holtan. Vagyis ettől félt, de próbálta elhessegetni
ezeket a gondolatokat a fejéből, mert a legjobbakat remélte. Találkozott a
rendőrökkel, s indultak is a megadott cím felé. Megpróbáltak becsöngetni, hátha
valaki utána beköltözött, de nem nyitott senki ajtót, ezért kénytelenek voltak
feltörni a zárt, s amint beléptek, látszott rajta, hogy nem volt lakva.
Körülnéztek mindenhol, Niall a hálószobába ment be, ahol a padlón volt egy
fehér lepedő, úgy tűnt, hogy azzal valamit letakartak. Gyanússá vált, szép,
óvatosan közelebb ment hozzá, s látta, hogy piros foltokkal van beszennyezve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ezek
vércseppek! –gondolta magában, vette a bátorságot, és lehúzta a lepedőt,
azonban a szemét csukva tartotta. A szíve hevesen dobogott, nem mert odanézni,
de összeszedte minden bátorságát és kinyitotta a szemét, majd egyből odapillantott.
Olyan látvány tárult elé, hogy alig bírt megállni a lábán, azt hitte el fog
ájulni, de tartotta magát. Érezte, hogy ez lesz majd, ugyanis ez Louis
holtteste volt vérbe fagyva, látszólag megkéselték. Kétségbeesett és rohant is
a rendőröknek szólni. Nem hitte el, hogy elveszítette azt az embert, aki a
legfontosabb volt a számára, de fel kellett dolgoznia a halálát. Elhatározta,
hogy hazamegy, mert ezen a szigeten már semmi keresnivalója Louis nélkül.
Leitgebet Ausztriában keresték, pontosabban Grazban, de nem találták meg.
Valószínűleg elmenekült. </span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-12299809700057467982015-02-18T21:39:00.001+01:002015-02-18T21:41:58.475+01:0035. rész - Gyilkosság <div style="text-align: justify;">
<b>Sajnos <strike>szerencsére</strike> elérkeztünk az utolsó részhez is. Már a terhemre volt ez a történet, alig volt ihlet, ezért a tervezettnél rövidebb lett, mert 40 részesre akartam, de csak 35 lett, de legalább befejeztem, lezártam. Ezen kívül lesz egy rövidebb epilógus is, ami valószínűleg hétvégén érkezik és akkor végleg elbúcsúzunk a blogtól. Tehát, aki olvasta a blogot valameddig, vagy végig az kérem írjon rövid véleményt a blogról, milyen érzéseket váltott ki belőle, hogy tetszett a történet stb. Ha abbahagyta az olvasást, akkor annak miértjét. Lehet most is, ennek a bejegyzésnek az aljába, vagy hétvégén az epilógus alá. Ahogy gondoljátok. De ha valakinek nem adatik meg, hogy kommenteljen, vagy csak lusta, pipával jelezze, hogy itt volt, hogy elolvasta. Érdekel, hogy hányan tartottak ki a végéig. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEcpRMMAXFKiAANPOj4mrG6fvtN61slLyfsmALxx4cKZAF236qWDZgUT95INLfPL3eAUFXXUMAv0AgZ-TLUcHpN9Hj7XZLWQGVEBLG2-gE3fMIgIsblN3Pdp6Gp1GTBNwqRZE_42bC25o/s1600/10380354_910762895604192_7346391921118297540_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEcpRMMAXFKiAANPOj4mrG6fvtN61slLyfsmALxx4cKZAF236qWDZgUT95INLfPL3eAUFXXUMAv0AgZ-TLUcHpN9Hj7XZLWQGVEBLG2-gE3fMIgIsblN3Pdp6Gp1GTBNwqRZE_42bC25o/s1600/10380354_910762895604192_7346391921118297540_n.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Louisnak
elment az esze, hisz a saját életét kockáztatja azzal, hogy szembeszáll azzal
az őrülttel. Bármire képes, meg fogja ölni, s én ezt nem hagyhatom. Képes volt
darabokra tépni a repülőjegyeket, pedig új életet kezdhettünk volna olyan
emberektől távol, akik csak rosszat akartak nekünk. Legjobb, ha az összes
ismerőstől több ezer kilométerre távol tartózkodtunk. Új ismerősöket, barátokat
szereznénk, a régieket elfelejtenénk. És ekkor eszembe jutott a család? Mi
lehet apával? Louis anyjával? Őket is cserben hagynánk? Biztos, hogy keresnének
minket, ha hónapokig nem jelentkeznénk. Eme gondolattól a szívem szorult össze,
s könnycseppek gyülekeztek a szemem sarkában, amit próbáltam visszafojtani,
nehogy Louis észrevegye, de nem ment, lefolytak az arcomon. Kezeimmel megtöröltem
könnyeimtől nedves arcomat, aztán Louisra pillantottam, aki az ágyon ült
hajolva, s lehajtotta a fejét. Nem nézett rám, nem látta meg a sírásom
szerencsére. Nem is kell róla tudni, a zsebkendővel szárazra töröltem az arcom.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Döntöttem!
–pattant fel Louis hirtelen az ágyról, kissé összerezzentem az ijedségtől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Tudom!
Szembeszállsz vele. –közöltem a tényeket, biztos voltam már benne, hogy
emellett döntött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Pontosan!
–erősítette meg, megijedtem tőle, ettől a tudattól és attól, hogy megint baja esik.
Vagy már nem érdekelte? Nagyon úgy tűnt. Valahogy vissza kéne hozni az
életkedvét, ez így nem mehet tovább, ennyire nem omolhatott össze. Össze kell
magát szednie, hogy új életet kezdjen, már mindent elterveztem, erre romba dönt
mindent azzal, hogy széttépte a repülőjegyeket. Vagy újakat veszek, vagy
ráhagyom az egészet és lesz, ami lesz, miközben a legjobbakat remélem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Elhatároztam,
hogy szembeszállok vele. Maradtunk a szállodában, eltelt néhány hét, nem
történt semmi különös, csak annyi, hogy megszerveztem a bosszúmat Leitgeb
ellen, kerestem embereket, illetve testőröket magamnak, és kémeket, akik azt a
férget figyelik éjjel-nappal. Szerencsére nem készült ellenem semmire, elvoltak
Federicával és ennyi, de ez egy kicsit elgondolkodtatott, hogy megéri-e így
kirobbantani közöttünk a háborút. Nem futamodhatok meg, nem hagyhatom magam,
ezért most győztesnek érezheti magát, pedig nem az, s én nekem ezt meg kell
mutatnom. Megmutatom neki, hogy mire vagyok képes valójában, Federica nem lesz
az övé. Teljesen mindegy, hogy enyém lesz-e vagy sem, csak az övé ne legyen, a
lelkem tele van gyűlölettel a történtek miatt. Az emberek már készen álltak
mindennel, csak még a tervet kellett kidolgoznom, Niall segítségét kértem, aki
bár ellenezte ezt az egészet, húzta a száját, de nem akart cserben hagyni,
vagyis segített nekem. Ebből is látszik, hogy nem csak barátok vagyunk, hanem
testvérek is, mintha édestestvérek lennék, nem csak mostohák. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Meg
akarod ölni? –tette fel a kérdést, azonban ez eszemben sem volt, csak egy
kicsit megijeszteni, hogy húzzon haza, persze Federica nélkül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem.
Én nem vagyok olyan kegyetlen, mint amilyen ő volt velem. Csak meg kell
ijeszteni annyira, hogy inkább hazamegy, de Federicát hagyja itt. El fogjuk ezt
érni. –mondtam határozottan ökölbe szorított kezekkel, majd egyet az asztalra
csaptam, amitől Niall kissé összerezzent ijedtségében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Bocsánat.
Nem akartalak megijeszteni. –mondtam, s így is gondoltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Semmi
baj, de kicsit túlzás már, amit csinálsz. Le van nyugodva, szerintem hagyni
kéne, mert ez tényleg harcot szül, ahol biztos, hogy lesznek sérülések. –mondta
ijedten, s igaza is volt. Tisztában voltam mindennel, de vállaltam a
felelősséget. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Vállalom
mindenért a felelősséget. –álltam fel a helyemről határozottan és közöltem
keményen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A
terv első része egy névtelen levél volt, amiben ez állt:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">„Ha jót akarsz magadnak,
kisapám, akkor jobb, ha szakítasz a bombázó csajoddal, különben nem állok jót
magamért. Akár az életedbe is kerülhet. Ja, és van még egy kikötésem.
Takarodjál el a szigetről! Húzzál haza, vagy ahová akarsz, csak innen el jó
messzire. Remélem érthető voltam. A szakításra kapsz huszonnégy órát, a
távozásra meg három napot. Jól gondold át! Ezek mellett még a családodnak is
baja eshet!”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Várni
kellett, először is a szakításra, kíváncsian vártam, hogy megteszi-e, hamarosan
ki fog derülni, hogy mennyire vette komolyan a névtelen levelet, de ez csak
holnap fog kiderülni. Emiatt kicsit nyugtalanul aludtam, sokat forgolódtam az
éjszaka, sőt sokszor fel is riadtam, de ez most nagyon nem tudott érdekelni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mikor
letelt a huszonnégy óra a levél feladása óta, az embereim ismét figyelni
kezdték és külön Federicát is, azonban este rossz hírt közöltek velem: esze
ágában sem volt szakítani. Gondolhattam volna, hogy nem veszi komolyan a
levelet, ez nagyon felbosszantott. Megfogtam a telefonomat és idegből, tiszta
erőből falhoz vágtam, utána meg már nem kellett azon csodálkozni, hogy
darabokra tört. Sajnáltam nagyon, mert nem volt egy olcsó darab, viszont a pénz
miatt nem kellett aggódnom, mert még volt bőven. Majd veszek egy újat és kész.
Odamentem a szemétlapáttal és összeszedtem a darabjait, majd a kukába szórtam,
s pont ekkor jelent meg Niall, aki értetlenül nézett rám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
volt ez a hatalmas zaj? –éreztem, hogy rá fog kérdezni, hát akkor miért ne
legyek vele őszinte? Hiszen ez „csak” egy telefon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-„Csak”
a telefonom darabokra tört. –vágtam rá olyan hangnemben, mintha nem is izgatna
az egész. Ez igaz is volt, mivel ennél sokkal fontosabb dolgok jártak a
fejemben, ez szinte eltörpült mellettük. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mit
csináltál? –kérdezte kiakadva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Falhoz
vágtam. –vállat rántottam, tényleg nem érdekelt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-De
miért? Ez egy jó telefon volt. Miért csináltad? –emelte fel a hangját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ne
szólj bele, kérlek! –szóltam rá keményebben, úgy látszik, hatásos volt, mert
elhallgatott. Jelenleg ennél jobbat nem is tehetett volna, mert most sík ideg
vagyok. –Nem vette komolyan a névtelen levelet! Még mindig Federicával van,
ezért most új tervet eszelünk ki. –tettem hozzá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Gondoltad,
hogy komolyan fog venni egy ostoba névtelen levelet. –szólta le a tervet, ami
nagyon felbosszantott. Kedvem lett volna elküldeni a francba, de inkább vettem
egy mély levegőt és visszafogtam magam, mivel nem akartam olyat tenni, amit
aztán később megbánok, Niall meg nekem a mindenem, ő az egyetlen, aki mellettem
áll, akiben megbízhatok, s akire számíthatok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Meg
is ijedhetett volna, hisz az életéről van szó. –mondtam sóhajtva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Képzeld
magad a helyében. Te mit tennél, ha ilyet kapnál? –tette fel a kérdést, gondolkoztam
rajta, mert azért mégsem volt olyan egyszerű megválaszolni, anélkül, hogy
megéltem volna ezt a helyzetet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Lehet,
igazad van. Mást kell kitalálnunk amúgy is. Ejtsük a témát. –ezzel le is
zártam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Rájöttem,
hogy én már nem tudok tovább várni, meg kell tennem a végső lépést, azt, hogy
megölöm. Eddig nem akartam azt, de hirtelen minden megváltozott, mert rájöttem,
hogy ezzel leegyszerűsíthető ez az egész és utána meg már minden gondom lemegy
róla. Csak szólni kellett az egyik embernek, hogy tegye meg, fel is hívtam,
egyelőre csak egy találkozóra hívtam, mert úgy véltem, hogy ez nem telefon
téma, ugyanis nem csak, hogy lepuffantjuk meggondolatlanul, hanem megtervezünk
mindent a lebukás elkerülése érdekében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Akkor
térjünk a lényegre! –kérte az emberem, amúgy sem akartam elidőzni a
vendéglőben, mivel mindössze egy pohár sört rendeltem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Én
is így gondoltam. Nyírjátok ki! Nekem mindegy, hogy hogy, csak menjen már le
róla a gond. –adtam ki az utasítást, az emberem arcára megdöbbenés ült ki,
mivel meglepetésként érhette a hirtelen döntésem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem!
Erről nem volt szó! Mi nem bérgyilkosok vagyunk! –emelte fel a hangját,
miközben kiakadt, hogy ilyet kérek tőle. Kicsit meglepődtem, de utána rájöttem,
hogy igaza van, tényleg nem volt szó gyilkosságról. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Arról
volt szó, hogy csak megijesztjük, hogy szakítson a nővel és, hogy utána menjen
haza. Erre meg? Na, jó, hagyjuk inkább. Most akkor mi legyen? –kérdezte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Semmi!
Elintézem én akkor! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ezzel
ki is adtam az útjukat, persze, amennyi járt nekik, annyit ki is fizettem,
innentől kezdve csak magamra voltam utalva. Vettem egy hatalmas kést és azt
terveztem, hogy az éjszaka folyamán fogok betörni hozzá és leszúrom. Ezt
Niallnek sem mondtam el, úgyis csak ellenezné ezt a tervet, elég, ha tudja,
hogy ki akarom majd nyírni valamikor, de azt nem gondolja, hogy ennyire hamar. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Éjjel
felkeltem, ügyeltem arra, hogy ne ébresszem fel, teljesen feketébe öltöztem,
kapucnit feltettem és vittem a napszemüveget is, de előtte harisnyát húztam a
fejemre, hogy még esélye se legyen felismerni. Szép csendben kimentem, majd
futásnak eredtem, meg sem álltam az ö lakásukig. Igen, azóta átköltöztek
máshová, míg mi a szállodában maradtunk. Feltörtem a zárat, s már bent is
voltam, már csak be kellett lopakodni a szobába és akkor jön a legnehezebb,
vagyis maga a gyilkosság, majd aztán el kell tüntetni minden nyomot. Arra is
meg volt a tervem. Arra viszont számítanom kellett, hogy Federicával alszik,
erről is gondoskodtam. Egy rongyra altató folyadékot öntöttem, majd odanyomtam
a lány orrához, amitől pillanatok alatt elkábult, majd Leitgebbel is megakartam
tenni, mivel úgy sokkal könnyebben végezhetek vele, de sajnos felébredt, így ennek
a tervnek oda. Gyorsan odaszaladtam a késért és nekirontottam, azonban elkapta
a karom, azt, amiben az éles tárgyat tartottam, kissé megijedtem. Falhoz
csapott, még mindig nálam volt a kés és beléakartam szúrni, de ezt is sikerült
megakadályoznia, mivel felém irányította az élét, már nem tudtam uralkodni
felette. A szívembe vésődött az éles kés és ott helyben elsötétült előttem
minden, majd összeesem, azonban előtte nagy fájdalmat éreztem ott, s azt is,
ahogy folyik lefelé a vér, de ez mindössze két másodpercig tartott, mert utána
bekövetkezett az eszméletvesztés. </span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-76246711690427070352015-02-07T20:47:00.003+01:002015-02-07T20:47:54.025+01:0034. rész - Döntés<div style="text-align: justify;">
<b>Meghoztam a 34. részt. Bevallom, nagyon nehezen ment a megírása, de végül csak összehoztam. Ezen kívül lesz még egy rész, és azután következik az epilógus, ami előreláthatólag rövidebb lesz, mint az eddigi részek. Jó olvasást, aki még olvassa!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXMv5blavh7fEL88n4xTSTvShu3Z2HPaeLs2_i92j19_FxXIULfMWqVNhogsxZQ9NuRCpkH_hFZuUR0HgaKSUMl8SdO4WLpn8koH1dCPWnOidZOOg8clcwJxqlTgCyWIjw-zMMzQFZmPI/s1600/10984062_1551571461788705_1552095831906392348_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXMv5blavh7fEL88n4xTSTvShu3Z2HPaeLs2_i92j19_FxXIULfMWqVNhogsxZQ9NuRCpkH_hFZuUR0HgaKSUMl8SdO4WLpn8koH1dCPWnOidZOOg8clcwJxqlTgCyWIjw-zMMzQFZmPI/s1600/10984062_1551571461788705_1552095831906392348_n.jpg" height="200" width="137" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Niallel
szórakozni mentünk, egy gumilabdába szálltunk be, nagyon szórakoztató volt,
azonban egy furcsa dolog történt. Odajött az én labdámhoz két jelmezes fazon,
akik folyamatosan gurítottak, már annyira gyorsan, hogy már beleszédültem.
Kiabáltam, hogy álljanak le, de hiába, mert minél jobban kiáltottam, annál
gyorsabban gurítottak. Egyszer csak megemeltek és átdobtak az ott lévő magas
korláton, ami után brutálisan gurulni kezdtem lefelé a dombon, amiről fogalmam
sem volt, hogy hová vezet. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy miért tették ezt
velem, hogy ez nekik miért jó. Egy úttestet láttam a szemem előtt, görcsbe
rándult a gyomrom, biztos voltam benne, hogy rosszindulat vezérelte a két
jelmezest, illetve, hogy előre eltervezték az egészet. Utoljára arra emlékszem,
hogy egy nagy kamion elsodort, utána minden elsötétült előttem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mikor
legközelebb magamhoz tértem, egy fehér szobában találtam magam egy fehér
ágyban. Mindenütt fehér ruhás emberkék mászkáltak, s ezért elég hamar
tudatosult bennem, hogy egy kórházban vagyok. Fogalmam sem volt mi történt,
azonban azt igen, hogy eszméletemet vesztettem, mikor elcsapott a kamion a
gumilabdával együtt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
történt velem? –nyögtem, ekkor mindenki rám nézett, akik ott tartózkodtak: egy
orvos és két nővér. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Balesete
volt, válságos volt az állapota, de már túl van az életveszélyen. –felelte az
orvos. Minden kiesett a gurulásom óta, de talán jobb is, semmit sem érzékeltem
az egészből, mintha végig aludtam volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Igen,
elsodort egy kamion, arra emlékszem. –mondtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hogy
érzi magát? –tette fel nekem a kérdést. Nem voltam valami fényesen, bár annyira
nem volt vészes a helyzet, nem esett nehezemre beszélni, viszont, ha fel kéne
kelnem, lehet, meggyűlne a bajom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Körülményekhez
képest jól! –vágtam rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Aztán
Niallt láttam betoppanni az ajtón, aminek akaratom ellenére megörültem,
ösztönösen mosoly ült ki az arcomra, ahogyan az övére is és egyre csak
közeledett felém, miközben a kezét kitárta, hogy aztán megölelhessen. Meg is
történt ez a pillanat, amire annyira vártam, szorosan öleltem magamhoz mostoha
testvéremet, azonban a viszonyunk már olyan volt, hogy sokszor elfelejtettem,
hogy nem vagyunk vérrokonok, meg sem látszott, hogy csak mostohák vagyunk. Jó,
lehet, hogy külsőre nem nagyon hasonlítunk, de nem is ez volt a lényeg, hanem
az, hogy mi ketten kiegészítettük egymást. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Halálra
izgultam magam! –szólta el magát, most már én is tisztában voltam a helyzettel,
miszerint az életemért küzdöttek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Az
a fontos, hogy életben vagyok, a sors nem választott el minket egymástól.
–mondtam örömteljesen. –Hozzá kell tennem, hogy ez a baleset nem véletlen
történt. –vallottam be, hangom elhalkult a mondat végére, utána a fejemet is
lehajtottam elkeseredettségemben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ezt
meg hogy érted? –emelte fel a hangját, szinte már kiabálta, én meg annyira
elvoltam emiatt keseredve. Vajon ki akar nekem itt ártani? Ha valóban az
életemre törne az illető, akkor innen is el kell menekülnöm. Miért nem élhetek
már nyugalomban végre, miért szórakoznak velem folyamatosan, miért akarnak
megölni, miért akarnak kínozni? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Úgy,
hogy mikor bent voltam a labda belsejében, két jelmezes odajött és átemeltek a
korláton. –közöltem mélyen a szemébe nézve az igazságot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Tudtam!
Tudtam! Tudtam! –kiabálta, majd csapkodni kezdett, én kissé összerezzentem a
hirtelen mozdulatától és hangoskodásától. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nyugodj
meg, ezzel nem megyünk semmire! –mondtam neki nyugodtan, inkább már
beletörődtem a helyzetemben, miszerint nekem már nem lehet normális életem, de
közben eljátszottam azokkal a gondolatokkal is, hogy nem érdemlem meg. Rá kell
jönnöm, hogy mégis mit tettem, amiért most ezt kapom, de nem kaptam meg rá a
választ, mert érthetetlen volt ez számomra. Vagy csak nekem nincs önkritikám? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Viszont
neked innen is el kell menned, mert veszélyben van az életed! –közölte
feldúltan, érdekes módon közel sem voltam olyan ideges, mint amilyen ő volt.
Feladtam volna az életet? Lehetséges. Már egyáltalán nem motivált semmi sem,
még az sem, hogy itt lehetek és nyaralhatok, megkeseredtem és depressziós
lettem az okból, hogy valaki kiakarja oltani az életem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Semmi
szükség erre, rábízom magamat a sorsa. –válaszoltam elkeseredetten. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
teheted ezt! –könyörgött, s tudtam nagyon jól, hogy igaza van. Nem adhatom fel
ilyen könnyen, s azt is nagyon jól tudtam, hogy ki tör az életemre, vagyis
inkább csak sejtettem, mert utána jöttem rá, hogy végül is híres ember vagyok,
bárki felismerhetett itt is. De az első számú gyanúsítottam nem más, mint
Leitgeb. Neki az érdekel eltávolítani engem, amiért el akartam csábítani a
barátnőjét. Magamba néztem, és rádöbbentem, hogy meg is érdemlem, hiszen akkor
a rosszindulat is vezérelt, nem csak az ösztönök. Rettenetesen szégyelltem
magam, legjobb lesz odébb állni, mielőtt elvisz magával a halál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Gondolkoztam,
hogy mi lehet a halál után, történik valami, vagy a nagy semmi vár ránk. Ez
csak akkor derül ki, ha meghaltam, de akkor már nem tudnak beszámolni róla az
emberek, mert aki egyszer odakerült, az többé nem tért vissza a földi életbe.
Ez így van rendjén, pont emiatt sem tudhatta senki, mi vár ránk a halál után.
Engem viszont érdekelt, de ahhoz el kéne dobnom az életemet. Nem, nem leszek
öngyilkos, inkább csak kockáztatok azzal, hogy itt maradok és megöl, vagy nem
és életben maradhatok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ha
elvinne magával a halál, minden szenvedésem véget érne, ez azért bíztató, de
ilyenekre csak a gyenge emberek gondolnak, akik nem tudnak megküzdeni az élet
problémáival, s ezért inkább az öngyilkosság mellett döntetek. Ez szomorú, s ők
a labilis lelkivilágú emberek. Én nem akartam ilyen lenni, én küzdeni akartam
azért, hogy ismét normális életem legyen. Néha már annyira kimerítő és
kilátástalan volt, hogy legszívesebben én is beálltam volna az öngyilkosok
sorába, azonban még ahhoz is bátorság kell, hogy egyáltalán megtegyem, esetleg
magamba szúrjak egy nagy kést. Vagy leugrani egy magas épület tetejéről,
esetleg a vonat alá ugrani. Eljátszottam ezekkel a gondolatokkal, de utána
gyorsan kivertem ezeket a fejemből. Igaza van Niallnek, össze kell magam
szednem és vagy szembe szállok a rosszakaróimmal, vagy elhúzok egy újabb
helyre, oda ahol még kevésbé ismernek az emberek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Két
hét telt el, mire kiengedtek a kórházból, ennyi időnek kellett eltelnie, hogy
felépüljek. Összepakoltam minden cuccomat, át is öltöztem és újra a réginek
éreztem magam. Niall hamarosan megérkezett, ami azt jelentette, hogy mindjárt
lejár az időm a kórházban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Készen
állsz új élet kezdésére? –kérdezte feldobottan, ekkor egy percre megálltam,
mivel nem tudtam, milyen új élet kezdéséről beszél, mert erről szó sem volt.
Legutoljára azt beszéltük meg, hogy szembeszállok Leitgebbel, mert nagy
valószínűséggel ő az elkövető, vagy, ha nem, akkor felbérelt embereket, hogy
tegyenek el láb alól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miről
beszélsz? Milyen új élet? –tettem fel a kérdést csodálkozva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Van
számodra egy meglepetésem, de csak akkor mutatom meg, ha végre kiértünk innen. –mondta,
én beleegyeztem, mert tudtam, hogy hamarosan végre a kórház falain kívül
leszek. Így is lett, rögtön utána a szálloda felé vettük az irányt. Mikor
megérkeztünk, azonnal kérdőre vontam Niallt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
az a meglepetés? –sürgettem. Ő nem szólt egy szót sem, a bőröndjéhez
igyekezett, s akkor veszem észre, hogy minden össze van pakolva, mintha
utaznánk valamerre, vagy esetleg, mintha itt akarnánk hagyni ezt a szállodát.
Ugye nem azt forgatja a fejében, hogy máshová megyünk? Mert, ha igen, esélyem
sem lesz szembeszállni a rosszakaróimmal. Egy borítékot vett elő, amit
egyenesen a kezembe nyomott, s én rögtön fel is bontottam. Két repülőjegyet
tartottam a kezemben, ami egy számomra ismeretlen helyre szólt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mégis
mit jelentsen ez? –akadtam ki, arcára megdöbbenés ült ki, mivel kicsit durva
voltam vele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Az,
hogy új életet kezdünk egy teljesen új helyen. –vágta rá magabiztosan, én kicsit
ledöbbentem, de el kellett ismernem, hogy igaza volt. Nem szállhatok szembe
senkivel, nem kockáztathatom az életem, persze, a menekülés mindig a könnyebb
megoldás volt, de most nem volt mást választásom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-De,
de…nem erről volt szó! –nyögtem ki nagy nehezen, majd az ágyra vetettem magam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Tudom,
Louis! De én a te érdekedben cselekedtem, nem hagyhatom, hogy kinyírd magad,
nagyon jól tudod, hogy előnyben van veled szemben, ha meg tudta tenni veled
azt, biztos, hogy vannak emberei. Neked meg nincsenek. –érvelt, de az eszébe
sem jutott, hogy én is felbérelhetnék embereket, ezzel biztos, hogy előnyben
lennék vele szemben, mivel én híres vagyok és rengeteg pénzt fel tudnék
ajánlani nekik. Biztos, hogy igent mondanának rá és megölnék azt a gaz
Leitgebet. Ezt kell tennem, nem megyek innen sehová. Fogtam a repülőjegyeket és
darabokra téptem, utána a földhöz vágtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Megőrültél?
–kiabálta Niall. Legszívesebben igennel válaszoltam neki, mert igenis
szembeakartam szállni a rosszakarómmal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Én
nem menekülök, az gyávaságra vallana! –kiabálom én, s teljesen komolyan
gondolom, amit az imént mondtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Kockáztatod
az életedet? –kérdezte ijedten, én bólogattam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nekem
is lehetnek embereim, sok pénzem van, biztos, hogy megtennék, amit kérek! –közöltem
határozottan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mondjuk
ebben igazad van, de arra nem gondoltál, hogy mivel nem csinálsz már semmit,
ezért a pénz sem jön, és ez egyszer el fog fogyni, ami most van? –tette fel ezt
az elgondolkodtató kérdést, és lám, igaza is volt, ezen tényleg el kellett
gondolkodnom. Visszaültem az ágyra és egy perces csönd keletkezett. Én
átgondoltam a dolgokat, Niall meg türelmesen várt a válaszra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="line-height: 107%;"><span style="font-family: inherit;">-Mit fogsz most tenni?
Elutazni már nem tudunk, mert széttépted a repülőjegyeket! –közölte, de nagyon
nehéz volt meghozni a döntést, majd végül felálltam és szólásra nyitottam a
szám, azonban még nem voltam magamban biztos, hogy valóban jól cselekszem-e.
Nagyon úgy tűnt, hogy nem, mert valami mást kellene tennem, de nem tudtam, hogy
mit.</span></span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-40141983794647117712015-01-27T16:07:00.002+01:002015-01-27T16:07:21.270+01:0033. rész - Baleset<div style="text-align: justify;">
<b>Itt a következő rész is, gyerekek! Van 91 feliratkozó, a legutóbbi résznél 90 volt. Lassan a történet végére érünk. Előreláthatólag 35 + epilógus részből fog állni. Ne haragudjatok, de nagyon nem megy ennek a történetnek az írása, ha erről a blogról van szó, akkor kiégtem, persze ez nem az írásra vonatkozik, hanem csak erre a blogra. Igazából 40 + epilógus részesre terveztem, de már tényleg le kéne zárni a történetet, tehát ne haragudjatok a -5 részért. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Szóval ezen kívül még két rész lesz, aztán jön az epilógus. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHrI90qPQfDPQov9tzBx5SL_dMx_D2MuhnbaxYeWELbig02fTQNL0aBr073uR06AjTf7KrmQLOwj2CSOqDJE6fapIUK2WjUIrySl6oQP2ttLf3oeCYCaOECzysUfUsZluu3Gffuwz83Lk/s1600/150728_1514878638785550_4617127416430447816_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHrI90qPQfDPQov9tzBx5SL_dMx_D2MuhnbaxYeWELbig02fTQNL0aBr073uR06AjTf7KrmQLOwj2CSOqDJE6fapIUK2WjUIrySl6oQP2ttLf3oeCYCaOECzysUfUsZluu3Gffuwz83Lk/s1600/150728_1514878638785550_4617127416430447816_n.jpg" height="320" width="222" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Louissal
elmentünk egy kicsit szórakozni, mindketten beszálltunk egy gumilabdába,
azonban baleset történt, mert Louis átgurult a korláton egyenesen az autóút
felé, épp, hogy csak megláttam ezt, nagy nehezen megállítottam az enyémet és
kiszálltam belőle. Utána az emberekre néztem, majd kiabálni kezdtem, hogy
nézzenek Louisra, aki épp gurult a dombon lefelé. Mindannyian odaszaladtunk, de
már késő volt, mert kigurult az útra egyenesen egy kamion elé, ami elcsapta,
majd a labda felakadt egy fára, egy darabig ott lógott, majd leesett az
árokba…Louissal együtt. A sírógörcs kerülgetett, mi van, ha nem élte túl? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Induljunk
lefelé! Hívom a mentőket! –kiabáltam, ekkor a tömeg megindult lefelé, addig én
a telefonommal bajlódtam, mire végre sikerült értesítenem a mentőket, aztán
követtem az embereket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Most
mi tévők legyünk? Kiszedjük onnan vagy ne? –hallottam meg egy női hangot a
hátam mögött. Odaszaladtam a labdához és kinyitottam, hogy belenézhessek.
Egyszerűen már nem bírtam magammal, mindenképpen megakartam tudni, hogy Louis
életben van-e, s ha igen, akkor milyen állapotban. Eszméletlenül feküdt bent a
labda belsejében, szemeimből könnyek csordultak ki emiatt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Louis?
Magadnál vagy? –kérdezgettem, de semmi reakció nem érkezett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Várjuk
meg a mentőket, majd ők kiszedik. –szólt oda hozzám egy férfi, én hallgattam
rá. Öt percen belül már lehetett hallani a szirénaszót, még izgatottabb és
idegesebb lettem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Jó
napot! –köszöntek a mentősök, gyorsan a segítségükre siettem, hogy megmutassam
hol a sérült. A labdára mutattam, miközben mondtam, hogy benne van. A labda
oldala kissé meg volt sérülve, a másik oldalon meg ki volt szakadva. Szétszedték
a labdát, Louis kiemelték belőle, majd egy ágyra helyezték mozdulatlan testét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ugye
él még? –kérdeztem aggódva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Igen,
de sürgősen orvosi kezelésre van szüksége, be kell vinnünk a kórházba! –mondták
határozottan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Eljöhetek
én is magukkal? –tettem fel a kérdést reménykedve, ők rábólintottak és
szirénázva indultunk meg a kórház felé. Nagyon sürgős lehetett, ha be kellett
kapcsolni ezt a hangos szirénát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Louist
bevitték, nekem meg kint kellett maradnom a váróteremben, azt mondták, hogy
életveszélyes állapotban van, illetve belső sérüléseket is szenvedett. A
következő 24 óra sorsdöntő volt, ugyanis ekkor fog kiderülni, hogy Louis
megmarad-e, már előre láttam, hogy egy percet sem fogok aludni az éjszaka. Sok
mindenen gondolkoztam, rengeteg időm volt rá, a gondolatok csak úgy kavarogtak
a fejemben és nem hagytak nyugodni. Fel-alá járkáltam a váróteremben, ahol csak
egyedül tartózkodtam hála istennek, különben az emberek idegeire mentem volna. Mi
van, ha ez Louisnak egy büntetés volt, amiért keresztbeakart tenni Leitgebnek
és Federicának? Ilyen baromságok jutottak az eszembe, de nem csak ez, lassan
kezdtem megőrülni ezektől. Amikor egy orvos ment el a folyosón, mindig
megállítottam, hogy érdeklődjek Louis állapotáról, de semmit sem mondtak. Ez
csak fokozta az feszültségemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Visszaültem
az ülésre, megpróbáltam nyugton maradni, azonban, amikor ránéztem az órámra, az
életkedvem is elment, mert épp, hogy csak elmúlt éjfél. Rettentően lassan telt
az idő, s egyszerűen képtelen voltam lekötni magam, mert semmi sem tudta
elterelni a figyelmem Louisról. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Később
tudatosult csak bennem, hogy már világos van, ami azt jelentette, hogy az
éjszaka folyamán elaludtam. Nyújtózkodtam egyet, utána ránéztem az órámra, ami
tíz órát mutatott. Tegnap délután három órakor hozták be ide a kórházba, addig
rengeteg idő volt, ami szintén nagyon lassan fog eltelni. Éhséget éreztem,
ugyanis a baleset óta egy falatot sem ettem, tehát épp ideje volt. Gondoltam
egyet és elmentem a kórház melletti büfébe, ott rendeltem magamnak egy
hamburgert, igaz, nem az a tipikus reggeli, de most ez is megteszi. Hozzá kávét
rendeltem, ha már reggel van, különben is olyan nyúzottnak éreztem magam,
reménykedtem, hogy ez majd kicsit helyrehoz majd. Nagy csodát azonban nem
vártam, de a semminél jobb. Kaja után nem szándékoztam visszamenni a kórházba,
ott csak megőrülnék a várakozásba, az orvos szerint pár óra múlva eldől majd
Louis sorsa, ami azt jelentette, hogy továbbra is válságos az állapota, műteni
is kellett az éjszaka során. Elmentem a szállodaszobába a cuccaimért, ugyanis
megakartam egyet mártózni a tengerben, ebben a hőségben igazán jól esne. Még
nem értesítettem az otthoniakat a történtekről, mégis úgy éreztem, hogy
kötelességem lett volna, azonban megakartam őket kímélni egy felesleges
aggódástól, mivel bíztam abban, hogy Louis felépül és olyan lesz, mint régen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lent
a parton két ismerős arccal találkoztam, vagyis Leitgebben és Federicával, akik
kézen fogva vigyorogva sétálgattak a víz közelében, egy darabig bámultam őket
messzebbről, azonban ők észre sem vettek. Azon gondolkoztam, hogy elmondjam-e
nekik, mi történt Louissal, ugyanis nagyon furcsa körülmények között gurult le
azon a dombon, biztos voltam benne, hogy ez nem a véletlen műve, a korláton nem
tud csak úgy átgurulni, nagyon magas az ahhoz. Tehát odasétáltam hozzájuk,
közben összeszedtem magam és határozottan eléjük álltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Sziasztok!
–köszöntem rájuk, ami kissé keményre és érzéketlenre sikeredett. Meglepetten
néztek össze, majd nagy nehezen visszaköszöntek. Látszott rajtuk, hogy a hátuk
közepére se kívánnak, de ez engem jelen esetben egy kicsit sem tudott
érdekelni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
mit keresel itt? –kérdezte Leitgeb ingerülten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Van
fogalmatok, mi történt Louissal? –valami azt súgta, hogy az ő kezük van a
dologban, de én sem gondolhattam komolyan, hogy majd pont nekem fogják
bevallani. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem.
Mi történt? Miért kéne nekünk ezt tudni? –kérdezett vissza ugyanolyan
hangnemben, mint az előbb. Próbáltam higgadt maradni, de nem sok hiányzott
ahhoz, hogy leüvöltsem a fejüket és megvádoljam őket, azonban tisztában voltam
azzal, hogy bizonyítékok nélkül nem tehetem meg, különben sem olyan biztos az. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
tudom, gondoltam megosztom veletek is. Tegnap elmentünk arra a rendezvényre,
beszálltunk egy nagy gumilabda belsejébe, aztán gurultunk benne, majd egyszer
csak Louis labdája átesett a magas korláton, ami szerintem nem a véletlen műve
volt és ott egy domb, azon gurult lefelé egyenesen egy kamion elé, mivel az a
domb közvetlen az úttestre vezetett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ekkor
direkt figyeltem az arcukat, csak a megdöbbenést véltem felfedezni rajtuk,
ebből nem sok minden jött le. Próbáltak úgy csinálni, mint akik most hallották
először, de ez annak jele is lehetett, miszerint összejött a kis tervük, s most
visszahallják. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hát
ez igazán sajnálatos, de mi mit tehetünk érte? –kérdezte Federica, próbált
együtt érző lenni, de nem igazán sikerült neki, mert hamar átláttam rajta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Semmit,
csak gondoltam közlöm veletek is! –ezzel hátat fordítottam nekik és mentem a
magam dolgára, egyre messzebbre kerültem tőlük. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Leitgeb szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Minden
a terv szerint ment, ugyanis a kis szőke pukkancs közölte velünk, hogy Louis
kórházba került és az életéért küzdenek. Mikor elment, Federicával összenéztük
és mindketten nevetésben törtünk ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Csapj
bele, szépségem! –mondtam neki, így is tett. Nem szép dolog más szenvedésének
örülni, de most az egyszer megengedhetjük magunknak, mivel a boldogságunkról
volt szó, nem hagyhatjuk, hogy az a kis ostoba tönkretegye. Ez az én bosszúm
számára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<u><span style="font-family: inherit;">Visszaemlékezés:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egyik
nap úgy gondoltuk Federicával, hogy ki kéne látogatnunk arra a rendezvényre,
minden olyan szépen indult, ilyenkor még semmi sem volt megtervezve. Észrevettük
a nagy gumilabdákat, amibe mi is beszálltunk még jóval Louisék előtt. Játék
közben észrevettem, hogy a korláton túl óriási lejtő van, ami egyenesen az
autóútra vezet. Nem véletlen volt felállítva ez a magas korlát. Hirtelen
eszembe jutott egy csodálatos ötlet, ugyanis előtte láttuk Louis és Niallt és
biztosak voltunk benne, hogy ők is kipróbálják ezt a vadmarhaságot, ha mégsem,
akkor valamit kitalálunk, hogy vegyenek részt rajta. Megállítottam és
kiszálltam és mutattam Federicának, hogy jöjjön. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Tök
jól szórakoztam, miért kellett megszakítani? –kérdezte vigyorogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mert
eszembe jutott egy jó terv. –mondtam, látszólag nem is értette, hogy mit
akarok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
az? Milyen terv? –érdeklődött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Itt
van Louis is és meg kéne szervezni, hogy azon a korláton átessen. –mutattam arra
felé. –Ha azon átesik, akkor egy dombon fog legurulni a labdában és egyenesen
az úttestre vezet. Ha szerencsénk van, akkor elcsapja valami. –húztam gúnyos
mosolyra a szám, Federica szája meg o alakot vett fel a csodálkozás miatt,
miszerint tényleg komolyan gondolom-e, azt, amit az előbb elmondtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
most komoly? És ezt hogy valósítod meg? –kérdezte meglepetten. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ügyesen
és könnyen. Sőt, eszembe is jutott, hogy egyikünk kilöki, addig a másik
elcsapja a kamionnal. Nem is kell a szerencsére hagyatkozni. Menni fog? –húztam
fel a szemöldököm. Egy perc csend keletkezett, Federicának fel kellett
dolgoznia a hallottakat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
rossz, ha te ragaszkodsz hozzá, akkor felőlem mehet. –felelte kissé
bizonytalanul, de lelket öntöttem belé, hogy nincs mitől félnünk és lebukni sem
fogunk. Kölcsönöztünk valahonnan jelmezt, mivel fontos volt, hogy ne ismerjen
meg minket, aztán megkértem az egyik haveromat, akit itt ismertem meg, hogy
amikor látja, hogy kigurul egy nagy labda az úttestre, csapja el. Én és Federica
fogjuk átlökni a korláton. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="line-height: 107%;"><span style="font-family: inherit;">Vártunk egy kicsit, amíg
ide nem tévednek, azonban közben kicsit izgultam, hogy közben meglépnek, de szerencsére
nem így történt. Nem sokkal azután, miután beszálltak, Louis irányába
igyekeztünk, megfogtuk a labdáját és a korlát felé gurítottunk, esélyt sem adva
neki, hogy kiszállhasson. Közben felmértem a terepet, nehogy valaki
észrevegyen, de valószínűleg a labdások láthattak minket, s látszólag betudtak
idétlen jelmezeseknek, mivel ezen a rendezvényen rengetegen beöltöztek. Amikor
a korláthoz értünk, egészen könnyen áttudtuk emelni, s már gurult is.</span></span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-16663066196058498822015-01-17T15:00:00.001+01:002015-01-17T15:02:19.726+01:0032. rész - Balhé<div style="text-align: justify;">
<b>Meghoztam a 32. részt, hát legutóbbi résznél 89 feliratkozó volt, most van 90, azonban közben volt 91 is, ami azt jelenti, hogy megint leiratkozott valaki. Hát sajnos el kell ismerni, hogy ez a történet egyre unalmasabb, legalábbis én így gondolom, mert semmi ihletem nincs és csak írom, ami eszembe jut. Ez van, de be kell fejezni, mert már elhatároztam és nem adom fel. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiy0TntGgMIXVWZC9p9KpFrTCFCej3ynssODTaL2Yqk_muinYuV_Nt-PrrQi4jB2FSFEwnsiWMd8rR76wFzRvgGNFmTzc6Nv16SeyOk3lMlS5BjTqB-0zF1Ge1TYtDSw0aOwzjOz0_fEU/s1600/10348462_1488417974750667_1070552901304615571_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiy0TntGgMIXVWZC9p9KpFrTCFCej3ynssODTaL2Yqk_muinYuV_Nt-PrrQi4jB2FSFEwnsiWMd8rR76wFzRvgGNFmTzc6Nv16SeyOk3lMlS5BjTqB-0zF1Ge1TYtDSw0aOwzjOz0_fEU/s1600/10348462_1488417974750667_1070552901304615571_n.jpg" height="320" width="228" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Leitgeb szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Csak
egy pillanatra hagytam egyedül Federicát, s mikor visszajöttem, meglepetésben
volt részem, ami nem nevezhető kellemesnek, ugyanis Louis és Federica
csókolóztak. Ekkor elfogott a düh és legszívesebben behúztam volna Louisnak
egyet. Úgy éreztem, hogy ezt megkell akadályoznom, siettem, amennyire csak
tudtam, majd egy hirtelen mozdulattal elrángattam Louist a barátnőm közeléből,
utána bevertem a képét, eleredt az orra vére, utána nem tudom, mi történt vele,
csak annyi, hogy a földre zuhant. Megragadtam Federica karját és elhúztam
onnan, elhatároztam, hogy a bulizásnak itt és most vége. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mégis
hogy képzeled, hogy az orrom előtt csókolod meg? –kiabáltam vele, látszólag nem
lepődött meg, mivel várható volt, hogy így fogok reagálni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hirtelen
történt, nem tudtam ellenkezni. –védekezett, de ez nem lesz olyan egyszerű,
mint, ahogyan gondolja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-És
ezt szerinted el fogom hinni? –háborodtam fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
látod, hogy részeg volt? –emelte fel a hangját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-De
láttam, hogy viszonoztad neki. –szinte már kiabáltam, egyre jobban idegesített
ez az egész. Federica sóhajtott egyet, majd ismét szólásra nyitotta a száját.
Látszott rajta, hogy fárasztja a vitatkozás, de ez akkor sem maradhat annyiban.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
nem az volt, amire gondolsz! Felejtsük el, többé nem fordul elő. –mondta.
Elhallgattam, de nem fogom hagyni, hogy az a kis hülye elvegye tőlem Federicát.
Azt hittem barátok vagyunk, de inkább azt bizonyította be, hogy az ellenségem.
Ha így akarja, akkor ezentúl úgy tekintek majd rá, és ha harcolni akar, akkor
állok elébe, én nem bánom. Amikor ilyenre került sor, szinte mindig győztesként
kerültem ki a csatából, tehát a lehető legrosszabb emberrel kezdett ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Szem
elől vesztettem Louist, kicsit már szédelegtem az alkoholtól, azonban mégis
aggódtam a testvéremért, hogy vajon hol és kivel bulizik. Elkezdtem keresni
eleinte a szemeimmel, de úgy nem jártam sikerrel, ezért körbejártam a
helyiséget. Végül a pultnál ülve találtam rá, azonnal odarohantam hozzá, szinte
már magánál sem volt, annyit ivott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miért
ittál ennyit? Gyere, menjünk fel a szobánkba, aludnod kell. –tettem a vállára a
kezem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Megcsókoltam!
–kiabálta, mint egy örült. Nem értettem az egészből semmit sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Kit?
–kérdeztem csodálkozva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hát
szerinted? Persze, hogy Federicát. –ekkor hatalmas nevetésben tört ki, nehéz
lesz vele az biztos. Szerencsére én nem ittam annyit, hogy elveszítsem
öntudatomat, így viszonylag tudom kezelni, már, ha sikerül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Inkább
menjünk! Gyere, segítek. –hagytam, hogy megtámaszkodjon rajtam, átkaroltam a
derekát, aztán mentünk is az én vezetésemmel. Mikor felértünk, segítettem neki
lefeküdni, fürdésre képtelen lett volna ma este. Ráér az reggel is. Én viszont
tisztálkodtam és csak utána bújtam ágyba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Reggel
én keltem korábban, aztán felébresztettem Louist, mert menni kellett
reggelizni. Nem volt valami jó állapotban, ráadásul erős fejfájásra
panaszkodott, ami nem csoda ennyi alkohol után. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Majd
lent kérünk egy gyógyszer, csak kelj már fel végre! –szinte már könyörögtem
neki, nagy nehezen összeszedte magát. Elment zuhanyozni, majd segítettem neki
kiválasztani az aznapi öltözékét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lementünk
az étkezőbe, kértünk fájdalomcsillapított, Louis be is vette egy nagy pohár
vízzel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
volt tegnap este? Mégis hogy csókoltad meg Federicát? Vagy csak a részegség
beszélt belőled? –tettem fel a kérdést. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Tényleg
megcsókoltam, én szeretem őt és nagyom, hogy az a csúfság elvegye tőlem. Érted?
–elszántnak tűnt, szemeiben haragot és féltékenységet véltem felfedezni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-De
ezt nem teheted! Tiszteletben kell tartani a kapcsolatukat! Ne akarj bajt!
–figyelmeztettem, de úgy látszik nem hallgatott a szép szóra. Itt véltem
felfedezni azt, hogy eléggé megváltozott, amióta híres lett, de azért ott
lakozik valahol mélyen a régi Louis is, ami időnként elő is jön, sőt az elején
szinte csak azt véltem felfedezni a természetében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Engem
nem érdekel, én nem nyugszom addig, amíg nem lesz az enyém. –csattant fel, úgy
tűnt nem lehetett vele beszélni, s ez kissé elkeserített, hogy ilyen önző
alakká vált. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Kérlek,
ne csinálj bajt! –könyörögtem neki, nem akartam, hogy bajba keveredjen, mikor
azért jöttünk ide, hogy kikapcsolódjunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nekem
te ne dirigálj! Értetted? –kiabált, aztán durván felállt a helyéről és
kiviharzott az étkezőből. Utána néztem és megráztam a fejemet, miközben
elöntött a kétségbeesés, mivel ő nem ilyen volt. A hírnév tönkretette, illetve
a fogság. Nem is tudom, mit tehetnék érte, úgysem hallgatna rám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A
napot külön töltöttük el, úgy, hogy szinte azt sem tudtuk egymásról, hogy a
másik hol van, és mit csinál. Biztosan Federicát zaklatja, miközben
összetűzésbe kerül Leitgebbel. Szívem szerint megakadályoztam volna, de el
kellett ismernem, hogy nem tehetek ellene semmit, csak én is belekeverednék. Legjobb
lesz magam távol tartani ettől a konfliktustól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egy
kicsit lepihentem a szobánkban strandolás és egy jó kiadós ebéd után. Nem
zártam be kulccsal az ajtót, hiszen Louis bármikor jöhet és ugye az nálam
maradt. Már majdnem elaludtam, amikor valaki egyszer csak berontott, s ekkor
felriadtam és a hang irányába néztem. Hirtelen azt hittem, Louis az, de rá
kellett jönnöm, hogy tévedek, ugyanis nem más tépte fel kis híján az ajtót,
mint Leitgeb. Haragos tekintetével találtam magam szembe, ami eléggé
megijesztett, de rá kellett jönnöm, hogy nem én vagyok az, akire ennyire
mérges. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hol
van Louis? Hol az a kis mocsok? Most betöröm a képét! –ordította, ezért a
füleimhez emeltem a kezem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
történt? Higgadj már le egy kicsit! Így nem lehet normálisan tárgyalni. –akadtam
ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
is tárgyalni jöttem, főleg nem veled. Mondd meg, hol rejtőzik az a kis féreg!
Tudom, hogy itt bújt meg valahol! –továbbra is kiabált. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nincs
itt, reggeli óta nem is láttam, mert kiviharzott az étkezőből, mert azt mondtam
neki, hogy hagyjon titeket békén. –mondtam meg az igazat, de hiába, mert nem
hitte el. Feltúrt mindent nagyon agresszíven, szinte tört-zúzott, azonban
szerencsére kárt nem okozott a bútorokban, csak a cuccaink voltak szanaszét,
Louist meg nem találta meg, ezért úgy gondolta magamra hagy és vadul becsapta
az ajtót, hogy az kis híján kijött a helyéről. Végigmértem a károkat, nagy kő
esett le a szívemről, amikor tudatosult bennem, hogy ezt senki sem fogja
észrevenni, csak rendet kell tenni. Miért ide jön tombolni? Ez is Louis hibája,
ha ezt nem fejezi be, akkor hazamegyek, és nem fogok vele foglalkozni. Velem
ilyet ne tegyen! Elkeseredetten ültem az ágyon, próbáltam összeszedni magam
kevés sikerrel, de aztán végül pár óra múlva sikerült is. Kinéztem az ablakon,
arra döbbentem rá, hogy megy le a nap, már a gyomrom is jelezte, hogy
elérkezett a vacsoraidő. Mivel ebben a szállodában csak reggeli jár, elmentem
és beültem egy jó étterembe. Miért ne tehetném meg, mikor Louis tele van? Miért
is kéne megelégednem a büfé ételeivel? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nem
történt semmi különös vacsora közben, indultam visszafelé reménykedve, hogy
Louis már a szobánkban van, kezdett már sötétedni is. Ekkor jutott eszembe,
hogy bezártam az ajtót, ezért nem tudott bemenni, azonban kellemes meglepetés
fogadott az ajtó előtt: Louis ott ült lehajtott fejjel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hát
te hol voltál egésznap? –tettem fel a kérdést széttárt karokkal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Menjünk
be és itt megbeszéljük! –pattan fel a helyéről, bementünk. Aztán ledobtam magam
az ágyra, de nem feküdtem le. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Akkor
mesélj! –kértem. Louis sóhajtott egyet és leült mellém. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hát
nem is tudom! –rázta meg a fejét, majd vett egy nagy levegőt és ismét szólásra
nyitotta a száját. –Hatalmas balhé volt. De engem nem érdekel, nem fogom
hagyni, hogy övé legyen Federica. Emiatt Federica meg is gyűlölt engem, de ez
már egy kicsit sem tud érdekelni! Most már csak azon vagyok, hogy elválasszam
őket, nem hagyhatom, hogy boldogok legyenek! –kiabálta és nagyon elszántnak
tűnt, ami aggasztott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Kérlek,
ne csinálj bajt! –tettem össze a két kezem. –Itt volt Leitgeb és szétdobált
mindent, nagy nehezen tudtam csak rendet rakni! Téged keresett és olyan
agresszív volt, hogy esküszöm meg tudott volna ölni téged! –mondtam kissé
lehangoltan, de nem hatotta meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
érdekel, mit mondasz! Akkor sem fogom hagyni. –nem volt értelme ennek a
beszélgetésnek, ezért inkább lezárni kívántam, de reménykedtem, hogy holnapra
lenyugszik, bár nem sok esélyt láttam erre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Reggel
Louis ébredt fel előbb, kérte, hogy reggelizzünk együtt, aminek nagyon örültem,
mert olyan volt, mintha kicserélték volna. Rá sem ismertem a tegnapi
viselkedése után. Leértünk az étkezőbe, majd helyet foglaltunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Szóval!
–vett egy nagy levegőt. –Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi miatt, nagyon
elborult az agyam. És igazad volt! Békében kell élnünk, hisz azért jöttem ide,
hogy megnyugodjak. Hát velük megszakadt a kapcsolat, de sebaj. –mondta megbánóan,
szemeiben őszinteséget véltem felfedezni, így hittem neki. Mindig is éreztem,
hogy a régi Louis nem veszett el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Végre
megjött az eszed. –értettem vele egyet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Csak
annyi kellett, hogy aludnom kellett rá egyet. –zárta le a témát. Egy perc csend
keletkezett, amit én törtem meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Jut
eszembe! –szólaltam meg hirtelen, Louis felfigyelt. –Ma elvileg van egy
rendezvény a parkban, minden hülye játékot ki lehet próbálni. Igaz, ez
gyerekeknek van, de úgy érzem magam, mint egy nagy gyerek, szóval érted!
Kilátogathatnánk! –ajánlottam fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
rossz ötlet, néha jó visszamenni a dedóba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="line-height: 107%;"><span style="font-family: inherit;">Reggeli után indultunk is,
sok jelmezes figura volt jelen. Beszálltunk egy nagy gumilabda belsejébe,
amiben gurulni lehetett, nagy buli volt, az egyszer biztos. Azonban egyszer
csak azt vettem észre, hogy Louis labdája lefelé gurul a dombon egyenesen az autóút
irányába. Nem értettem, hogyan kerülhetett oda, hiszen le van zárva az a rész,
valahogy át kellett jutnia a korláton, s az nem olyan egyszerű.</span></span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-54030632341117678872015-01-06T21:08:00.002+01:002015-01-06T21:08:28.325+01:0031. rész - Buli<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok, elérkezett az év első bejegyzése is, ami a 31. rész. Hát látom megint leiratkozott valaki, a mai napon, ezért megint csak 89 a feliratkozók száma. Ez nagyon nem jó jel. Mit csinálok rosszul? Nem mondom, hogy abbahagyom, mert nem sokára vége, 40 részesre tervezem, de lehet kevesebb lesz. Már senkit sem érdekel a blog, lezárom valamivel a történetet és kész. Nem kell már sokat kibírnotok. Mindegy, nem lényeg, igazából pont miattatok nem hagytam ebbe ezt a blogot, mert nagyon ihlethiányom volt, de összeszedtem magam. Nélkületek nem ment volna, ez motivált. Most már nincs mi motiváljon, legfeljebb az, hogy ne hagyjam félbe a vége előtt. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy-48gk3YA6FIVpTC3tbGbMcn9vN9FHB5EJvJuPhcGDj8eNF9xx71KaL_wgSUPVjMdzbGqAmx0kzobYF8JBGY4OTQ8QtFTPxmyH05XUsSpS6INskgkjZlx78arraUqsmmSVNI5xwBNdQ0/s1600/10917317_906073109432925_5687818986765310904_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy-48gk3YA6FIVpTC3tbGbMcn9vN9FHB5EJvJuPhcGDj8eNF9xx71KaL_wgSUPVjMdzbGqAmx0kzobYF8JBGY4OTQ8QtFTPxmyH05XUsSpS6INskgkjZlx78arraUqsmmSVNI5xwBNdQ0/s1600/10917317_906073109432925_5687818986765310904_n.jpg" height="200" width="143" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Amíg
Niall pisilni ment, addig én közelebb mentem Federicához, akkor vált biztossá,
hogy ő az, amikor már közvetlen szemben álltam vele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Szia!
Federica, te vagy az? –kérdeztem rá, mintha nem lenne annyira biztos, mikor már
az volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Igen,
ki más lennék? –kérdezett vissza vigyorogva, jó kedve lehetett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Megismersz?
–kérdezte izgatottan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Louis?
–kérdezett rá, talán nem volt annyira biztos magában, de mégis határozottnak
tűnt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Talált.
–kiáltottam el magam örömömben. Egy pillanatra megfeledkeztem Niallről,
bizonyára már kereshet, de most csak a fekete hajú szépség volt számomra
legfontosabb. Gondoltam, hogy nem egyedül nyaralgat, ugyanis volt valaki vele,
aki elkísérte, közeledett felénk. Ezzel nem is lenne baj, azonban egy olyan
személy volt az, akire a legkevésbé számítottam. Nem rég eljött a koncertemre,
a végén beszélgettem vele, előtte viszont a barátom volt az X-Factor házban,
utána megszakadt a kapcsolat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
mit keresel itt? –néztem ledöbbenten az említettre, ő is csodálkozott, amint
meglátott engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ezt
én is kérdezhetném tőled. –mondta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
most összejöttél Federicával? –kérdeztem még mindig meglepődve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
ismered Federicát? –tettük fel egymásnak folyamatosan a kérdéseket, ezek
szerint nem csak én voltam meglepve ezen az egészen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Igen,
már régóta járunk. –jelentette ki, ekkor elöntött a féltékenység. Egykor
tetszett nekem a lány, és nem tudtam volna mással elképzelni, mondjuk, ma már
ez máshogy van, azonban ha másik pasival lenne, annyira nem zavarna, de Leitgeb
egykor a legjobb barátom volt, ezért is zavart. De nem szabad beleavatkoznom a
boldogságukba, nem mondanék nemet Federicára, de nem is akartam most hajtani
rá. Próbáltam nyugodt maradni, de ez nem igazán sikerült, de nagyon reméltem,
hogy nem látszódik meg rajtam semmi sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Gratulálok
nektek! –tettettem magam, mint aki örül ennek a hírnek, odamentem a barátomhoz
és adtam neki egy nagy ölelést, aztán a lányra néztem, fülig ért a szája és
látszott mindkettőjükön, hogy nagyon boldogok egymással. Én miért nem lehetek
boldog? Nekem miért kell bujkálnom? Talán ver a sors, csak tudnám miért. Mit
tettem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Köszönjük!
–mondták egyszerre, majd jobbnak láttam, ha elköszönök, egyszerűen nem bírtam
elviselni, hogy boldogok. Nem akartam ezt nézni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Na,
jó, szerintem én megyek! Remélem, még találkozunk. –erőltettem egy széles
mosolyt az arcomra, nem tudom mennyire tűnt műnek, de nem is érdekelt igazán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Én
nem csak remélem, hanem teszek is érte, hogy találkozzunk, hisz a barátom vagy.
–vágta rá Leitgeb, ekkor megforgattam a szemeimet és megint színészkedésre
kényszerültem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hát
jó. Ti melyik szállodában vagytok? –kérdeztem még mindig kedvesen, de
legszívesebben leordítottam volna a fejét. Kiderült, hogy ugyanott vannak, ahol
mi is, elárultuk egymásnak a szoba számot is, majd telefonszámot is cseréltünk.
Utána elköszöntem tőle, aztán visszamentem az előző helyre, de Niall nem volt
ott, ezért megnéztem a mosdóban. Hát ott sem volt, akkor ezek szerint nem
tudott megvárni, mondjuk érthető is, mert egy szót sem szóltam neki, nem
tudhatta hol vagyok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-A
fenébe is, Niall! –bosszankodtam magamban, telefonomat meg persze, hogy a hotel
szobában hagytam. Kénytelen voltam felmenni érte, de előbb felvettem a pólót,
mert nem akartam félmeztelen végig szaladni a hotelen. Igencsak meglepődtem,
amikor beléptem a szobában, ugyanis Niall már ott volt és a telefonját
nyomkodta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hol
a fenében voltál? –kérdezte feldúltan. –Tudod mennyire kerestelek? De te nyomtalanul
eltűntél. –bosszankodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Bocsáss
meg, de találkoztam egy régi ismerőssel, kicsit elhúzódott az idő. –érveltem,
talán hatással volt rá, mert látszólag nyugodtabbnak tűnt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Kivel?
–kérdezte már sokkal higgadtabban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Federicával
és Leitgebbel. Képzeld, összejöttek! –válaszoltam undorral, bár nem így
akartam, ezért gyorsan magamra erőltettem egy mosolyt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Komolyan?
–nem hitt a fülének. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Komolyan.
Összejöttek. –erősítettem meg a kételyeit, a hangnemem már sokkal tűrhetőbb
volt, de most megint megjátszottam magam. Hát ezt kell most tennem, nincs más
választásom, ha nem akarok senkit sem magamra haragítani, főleg nem Federicát.
Leitgeb már annyira nem is érdekelt, nem is voltunk már barátok, azóta egyszer
sem beszéltünk, csak a koncerten. Niallt meg látszólag nem érdekelte az egész,
ő csak nem haragudna meg, ha megtudná, hogy valójában mit is gondolok erről.
Végül abban maradtam, hogy ezt magamban tartom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Az
jó. –mondta közömbösen, mondtam én, hogy nem érdekli. –Mit akarsz este
csinálni? –váltott hirtelen témát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Lesz
valahol buli? –kérdeztem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Talán,
akkor majd meg kell nézni. –mondta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Elérkezett
az este, Niall utána nézett neten, hol lehet erre fele bulizni. Elkészülődtünk
és indultunk le a partra, mivel elvileg ott lesz a buli. Mikor leértünk, már
lehetett hallani a zenét, hamarosan csatlakoztunk is, s a pulthoz rohantunk,
hogy vegyünk magunknak valami piát. Most végre kedvemre ihatok, mert eddig
ebben is korlátoztak és a bulizásban is. Egy erős italt kértem, Niall meg csak
egy kólát, amin csodálkoztam is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hogy
hogy csak kólát iszol? –kérdeztem rá csodálkozva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
akarok még az elején bebaszni, hosszú lesz még az éjszaka. Te viszont jó hamar
kifogod magad ütni. –mutatott a poharamra, és lehet igaza is van, de nem nagyon
tudott érdekelni, lazítani szerettem volna és nem igazán tudom kivárni a sorom,
tehát legjobb lesz belekezdeni. Gyorsan lehúztam az italomat, közben a távolban
megláttam Federicát egy magában ülni egy asztalnál. Éreztem, ahogy a fejembe
száll az ital, s emiatt nagyon szabadnak, az ösztöneimre hallgattam, ezért
odamentem a lányhoz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hello!
Szabad ide leülnöm? –kérdeztem, miközben a kezemet a szék háttámlájának
tetejére helyeztem, meg sem vártam a válaszát, máris helyet foglaltam. Végül is
sztár vagyok és engem mindenki imád, nem igaz? Legalábbis ilyenkor ezt
gondoltam magamról, józanul teljesen más a gondolkodásom. Néztem az arcát, mert
kíváncsi voltam a reakciójára, láttam már, hogy szólásra nyitja a száját, de
meggondolta magát és inkább csendben maradt. Azonban egy kicsit csodálkozott is
a viselkedésem miatt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Remélem
nem zavarok. –tettem hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem!
Nyugodtan maradj csak! Mesélj egy kicsit magadról. Sokat hallottam felőled a
tévében, azonban én részleteket várok. –kedves volt velem, nem úgy, mint régen.
Azonban én nem szívesen beszéltem másokkal a sztáréletemről, mert az maga a
pokol. Elvileg senkinek sem szabadna megtudnia, de ez egyáltalán nem érdekelt ebben
a pillanatban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Kész
börtön volt az életem, ezért megszöktam. Egyet tanulj meg: a sztárélet nem
olyan jó, mint, ahogy sokan gondolják, inkább az ellenkezője. Elveszik a
szabadságodat, megszabják, mit csinálj! Nem lehetsz önmagad. És még soroljam? –már
a kiakadás szélén voltam, de amikor arra gondoltam, hogy ezen a csodás szigeten
lehetek felszabadultan, egyből elszállt belőlem minden harag és düh. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
kell, elhiszem neked, hogy szörnyű volt. Bizonyára jót tesz neked ez a kis
kiruccanás. –mondta. Ó, ha tudná, hogy az életbe soha nem szándékozok már
hazamenni. De amúgy említettem neki, hogy megszöktem, lehet nem maradt meg neki
vagy nem találta annyira lényegesnek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
nem csak egy kiruccanás! Én ideköltöztem és senki sem tudhatja meg, hogy itt
vagyok, mert akkor folytatódik a börtönélet. –közöltem, ekkor o alakot vett fel
a szája és csodálkozott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Tehát
akkor nem is tudják, hogy itt vagy? –kérdezett rá, majd gondolkodni kezdett,
mert szeretett volna még valamit mondani, ezért én nem vágtam közbe, hanem
szépen megvártam. –ez nem semmi. És akkor mi lesz a családoddal? Mit fogsz
tenni? –kíváncsiskodott tovább, már válaszoltam volna, amikor hirtelen ismét
megszólalt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
halál részeg vagy! Hogy tudsz ennyi hülyeséget összehordani? –háborodott fel,
aztán fel is állt a helyéről és faképnél akart hagyni, azonban én lefogtam. –Engedj
el! –kiabálta, de mutattam, hogy hallgasson el, vagy legalább legyen halkabb. –Mit
akarsz? –kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Csak
táncolni. Benne vagy? –reménykedtem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hát
jó, de csak öt percet. –ekkor odavittem a táncparkettre, elgondolkodtam azon,
hogy vajon Leitgeb hol lehet, miért nem vele van Federica. Szemeimmel őt
kerestem, de sehol sem találtam, azt viszont tudtam, hogy a lány nem egyedül
jött el bulizni. Kértem a pultnál két pohár piát, egyiket Federicának adtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ezt
lehúzzuk és még jobb lesz a hangulat. –közöltem vigyorogva, ő nem ellenkezett,
egyből a szájához emelte a poharat, s ugyanígy tettem én is. Ekkor még
szabadabbnak éreztem magam és látszólag Federica is, alaposan megtáncoltattam,
mindketten nagyon jól éreztük magunkat. Egy pillanatra meg is feledkeztem
Niallről, de mikor eszembe jutott, kerestem őt is a szemeimmel, ekkor láttam,
hogy egy lány társaságában van, akivel nagyon jól érzi magát, ezért elöntött a
boldogság, miszerint végre talált magának valakit. Reméltem, hogy lesz is több
közöttük. Aztán Federicához fordultam és innentől kezdve csak vele
foglalkoztam. Egy darabig intenzíven táncoltam, s egyszer csak megpillantottam
Leitgebet, miközben közeledett felénk. Hirtelen magamhoz öleltem Federicát és
lesmároltam, direkt úgy álltam be, hogy Leitgeb is lássa, és, hogy elöntse a
féltékenység. Ezt kellett tennem, nagyon is jól esett, miközben az arc
kifejezését figyeltem közben. A lány valószínűleg nem vette észre barátját,
mivel nagyon is élvezte a csókunkat, ráadásul háttal is volt neki. Leitgeb egyre közelebb volt hozzánk, ekkor felemeltem a jobb kezem és felmutattam neki
a középső ujjamat. Ekkora már abbahagytuk a csókolózást és arrogánsan a képébe
röhögtem. </span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-50318173355829978672014-12-31T21:14:00.001+01:002014-12-31T21:14:18.419+01:0030. rész - Nyaralás<div style="text-align: justify;">
<b>Meghoztam az új részt és szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet Kívánni. Lett két új feliratkozó, mert az előző részhez képest 90 feliratkozó volt, azonban valaki utána leiratkozott, emiatt van csak 89 feliratkozó. Nem tudom, hogy miért iratkozott le az az illető, vajon mit rontottam el? Kérem, aki úgy gondolja, hogy leiratkozik, akkor indokolja meg, nem fogok megharagudni, hisz senkit sem erőltethetek, hogy olvassa a blogot és legyen feliratkozva. Bár hiába van 89 feliratkozó, ha nagy része nem is olvassa a blogot, tehát végül is mindegy!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Aki viszont itthon maradt Szilveszter este, annak kívánok jó olvasást, már aki elolvassa! És BUÉK! Nem sokára meghal 2014, és jön 2015. Remélem mindenkinek jól telt ez az éve és 2015 még jobb lesz mindenki számára.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFf2YNJ39ZjYY6l9zufZDhMo0QHIIHPYqkGp2vpIAZnpfFeMXVNDhjgbkB3DMbh65Wl63oaR343qgUeMebSEkKSwa6f-th4mF_uVBj6AqsvYAJjst87l9yoKdETde6sMWhjI2USmCSscA/s1600/766670.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFf2YNJ39ZjYY6l9zufZDhMo0QHIIHPYqkGp2vpIAZnpfFeMXVNDhjgbkB3DMbh65Wl63oaR343qgUeMebSEkKSwa6f-th4mF_uVBj6AqsvYAJjst87l9yoKdETde6sMWhjI2USmCSscA/s1600/766670.jpg" height="315" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Sikerült
megszöknöm még aznap és rohantam hazafelé, sajnos ottani idő szerint az éjszaka
közepén érkeztem meg. Hazavitettem magam Niallékhoz, mert már nagyon hiányzott.
Becsöngettem, de csak hosszú várakozás után nyílt csak az ajtó. Amikor
megláttam Niallt, azonnal a nyakába borultam, azonban ő furán viselkedett,
ugyanis ellökött magától és furcsa dolgokat kezdett el mondani. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem,
te nem vagy itt! Megint álmodom! Menj innen, tegnap is csalódnom kellett! –ekkor
rám csapta az ajtót és kulcsra zárta, dörömbölni kezdtem, hogy engedjen be, nem
hittem volna, hogy ez fogad majd. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Engedj
be, Niall! Nem teheted ezt velem! Én nem egy álom vagyok, hanem a valóság! –kiabáltam,
éreztem, hogy még mindig az ajtó túloldalán tartózkodik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem!
Nem akarok csalódni! Tegnap is ez volt! Elegem van ebből! –kiabálta, majd
hallottam, ahogy elszalad. Tehát ki lettem zárva, mehetek egy szállodába, de
reggel megint megpróbálok majd bejutni. Akkor csak nem fog elzavarni Niall,
főleg, hogy vettem kettőnknek repülőjegyet egy Csendes-óceáni szigetre. Reggel
ismét az ajtó elé álltam a bőröndjeimmel és hosszan megnyomtam a csengőt, aztán
az ajtó nem sokkal később nyílt is. Nem Niall állt ott, hanem Bobby, akinek
akaratlanul is egy széles mosoly ült ki az arcára, s ezáltal nekem is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Istenem!
Louis! El sem hiszem, hogy te vagy az! Hogy hogy visszajöttél? –szorosan magához
ölelt, alig kaptam levegőt, de megpróbáltam viszonozni az ölelését. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Megszöktem.
–mondtam keserűen, Bobby igencsak meglepődött ezen a kijelentésemen. –Igen, ez
a valóság, sikerült megszöknöm abból a börtönből. –folytattam, hogy végre
elhiggye már.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Gyere
be, Niall nagyon fog neked örülni. –tárta ki az ajtót, de a szavaiban
kételkedtem, mert az éjjel elzavart, de ezt inkább magamban tartottam. Beléptem
a nappaliba, a bőröndöket letettem, aztán körülnéztem, s a konyhában
megpillantottam az én szőke hajú barátomat és egyben testvéremet, majd rám
nézett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Tehát
ez mégsem álom? –kérdezte ledöbbenten, nem akart hinni a szemének, de
biztosíthatom arról, hogy nem csak álmodik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
Niall! Ez a valóság, sikerült megszöknöm! –felkiáltottam, aztán örömömben a
nyakába ugrottam, ahogy az éjszaka is, tudtam, hogy nem fog ellökni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ezt
el sem hiszem! –majd elkezdett tapogatni, hogy nem csak egy szellemet lát, majd
mikor megbizonyosodott róla, hogy ez a valóság, így szólt. –És tényleg a
valóság, Louis itt van! –elkiáltotta magát, aztán pedig ő ugrott a nyakamba és
nagyon szorosan magához ölelt, ez a mai nap folyamán a második ilyen eset, hogy
levegőt sem kaptam miatta, de egy cseppet sem bántam. Kaptam egy nagy cuppanós
puszit is az arcomra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Most
már elég! –toltam el vigyorogva magamtól Niallt, aztán neki is sikerült
lenyugodnia. –Van egy nagyon jó hírem. –mondtam, aztán elkezdtem kutatni a
táskámban a repülőjegyek után. Niall már kíváncsian várta, mi is lehet az. Mire
sikerült előhalásznom, felmutattam, majd szólásra nyitottam a szám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Elmegyünk
nyaralni egy hónapra, csak te és én! –mondtam felvidulva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Komolyan?
És hová? –kérdezte boldogan, majd a kezébe nyomtam mind a két repülőjegyet, ő
megnézte, majd elkiáltotta magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
az! –ismét a nyakamba ugrott és megölelt, azonban ez közel sem volt olyan
hosszú, mint amilyen az előző.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Igen
és holnap indulunk! –mondtam, aztán hirtelen elszomorodtam. –Amíg itt vagyunk,
addig félni fogom, nehogy megtaláljanak. Ha észreveszik, hogy nem vagyok ott,
ez lesz az első hely, ahol keresni fognak. –lehajtottam a fejem, közben
elképzeltem, hogy mi lenne, ha ez történne, ezért nem tudtam elfojtani a
könnycseppjeimet, s ezt sajnos Niall is észrevette. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
most sírsz? –kérdezett rá csodálkozva, elkezdtem törölgetni a szemeimet, aztán
letagadtam mindent, persze hiába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem,
dehogyis! –mondtam, hangom elcsuklott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-De
láttam. Mondd el mi a baj! –kérte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Csak
eszembe jutott, hogy bármikor megtalálhatnak itt, ezért kell minél előbb
elmennünk. Egy hónapig ott leszünk, utána pedig meglátjuk, a pénz miatt meg ne
aggódj. –mondtam, kicsit már megnyugodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Másnap
hajnalban már a repülőtéren voltunk Niallel, lassan becsekkoltunk, és az
indulás pillanata is elérkezett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Izgulok!
–mondtam, majd sóhajtottam egyet. Niall rám nézett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mégis
miért? Felszabadultnak kéne lenned, hogy nem találtak meg. –igaza volt, csak
nekem nem mentek ilyen gyorsan a dolgok, idő kellett, hogy megnyugodjak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Tudom,
csak idő kell hozzá. –vallottam be. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Akkor
jó. Nehogy itt idegeskedj nekem! Imádni fogod a tengerpartot. –mondta, nagyon
izgatott volt már az utazás miatt, nagyon látszott rajta. Boldogabbnak
látszott, mint amilyen én voltam, persze, mert neki nem volt miért aggódnia,
nekem meg nagyon is, mert előbb-utóbb szembe kell nézni a következményekkel.
Próbáltam aztán elfelejteni a gondokat és csak a jó dolgokra gondolni, például,
hogy hogyan fog eltelni ez az egy hónap egy csodás szigeten. Bedugtam a fülest,
felhangosítottam rajta a zenét, hátrahajtottam a fejemet, aztán lehunytam a
szemeimet és próbáltam kizárni magam körül a külvilágot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Úgy
eltelt az idő, hogy észre sem vettem, hogy már megérkeztünk, ugyanis sikerült
elaludnom, ennek köszönhetően nem tűnt annyira hosszúnak az út, mint ahogy a
valóságban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Louis,
ébredj! Már leszálltunk! –hallottam Niall hangját, miközben rángatott, hogy
nyissam már ki végre a szemeimet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Tessék?
Hol vagyunk? –félálomban voltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-A
szigeten, most érkeztünk meg, ideje leszállni, te kis álomszuszék! –vigyorgott,
közben én próbáltam magamhoz térni, s mikor sikerült, felálltam az ülésből és
nyújtóztam egyet. Niall megcsikizte a hasamat, ekkor odakaptam, mivel csikis
voltam ott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Na!
–szóltam rá, fülig ért a szája. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Kivillant
a pocid! –nevette el magát, én meg elpirultam. Nem szerettem, ha kivillan,
pedig már elég sokszor fordult már elő, főleg a koncerteken, mert a hülye
stylistok rám erőltették a rövid pólókat, amiben pedig tilos lett volna
felemelni a kezem. Most tűnt csak fel, hogy az egyik ilyen póló van rajta, hát
akkor ezért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Induljunk.
–mondtam, majd megindultam, Niall jött utánam, mindketten húztuk magunk után a
bőröndünket. Fogtunk egy taxit és a szállodába vitettük magunkat, majd
megsültünk, tűzött a nap és volt vagy 30 fok. Jól esett az esős éghajlatból
idejönni, teljesen kivirultam, de ez Niallen is látszott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Kicsit
lepihentünk, mivel az időeltolódás és a hosszú út kissé megterhelt minket.
Niall leült a fotelbe és elővette a telefonját, azt kezdte el bütykölni, én
vele ellentétben felfeküdtem az ágyra és lehunytam a szememet. Elaludtam ismét,
nem tudom mennyi idő telhetett el, de megint arra ébredtem, hogy Niall csikizi
a hasamat, ellöktem onnan a kezét reflexből. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miért
csinálod ezt? –eddig a hátamon feküdtem, azonban most megfordultam, itt már
éreztem, hogy a pólóm megint felcsúszott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ébresztő!
Egésznap alszol és kint volt a pocakod! –nevette el magát, de én még nem tértem
magamhoz, egyszerűen nem tudtam kinyitni a szemeimet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hagyj
még egy kicsit aludni! –mondtam kábultan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Meg
kell néznünk a tengerpartot! –rángatni kezdett, ekkor próbáltam magamon is
segíteni, hogy végre fel tudjak kelni. Nyújtóztam egyet, ekkor megint meggyűlt
a bajom a pólómmal, gyorsan visszahúztam, mielőtt Niall megint megcsikiz. Az
erkély ajtó felé igyekeztem, kinyitottam és csodaszép kilátás tárult elém,
ugyanis a tengerpartra nyílt a kilátás. Aranyhomokos part égszínkék vízzel,
pálmafákkal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ezt
nem hiszem el! Ez csodálatos! –hallatszott egy hang mögülem, Niall hangja,
ekkor hátranéztem. –Ugye milyen szép? –kérdezte, én csak bólogattam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Csodaszép.
–tettem hozzá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Menjünk
már le? –olyan volt, akár egy kisgyerek, elkezdett ugrándozni, aztán a
bőröndjéhez sietett és kikereste a fürdőgatyáját, ideje nekem is cselekedni, én
is így tettem. Átvettem a fürdőszobában, de a pólót nem vettem le, mert a
parton szándékoztam megszabadulni tőlem. Niall viszont félmeztelen volt,
kezében egy törölközőt tartott és egy kis gumikacsát. Akaratlanul is
felnevettem, akár egy ovis. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Most
mit nevetsz? –kérdezte, miközben megjátszotta, hogy fel van háborodva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Cuki
a gumikacsád! –mondtam nevetve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ja,
most kaptam apától! –felmutatta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Megindultunk
a part felé, mindössze két perc sétával, majd leterítettük a homokra a
törölközőket. Mikor ez megvolt, Niall rohant a víz felé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Héj,
ne rohanj úgy! Várj meg! –kiabáltam utána, majd szaladtam is a nyomába. Bedobtuk
magunkat a vízbe, majd fröcsköltük egymást, mint két kisgyerek, felszabadultak
voltunk, mondjuk Niall már eddig is az volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Körülbelül
fél órát töltöttünk el a vízben, aztán kimentünk megszáradni, kezdett lemenni a
nap, emiatt kicsit hűvösebbre fordult az idő. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Elmegyek
mosdóba. Jössz? –szólalt meg a szőkeség. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem,
nekem nem kell. –válaszoltam, ezért ő egyedül ment, én meg maradtam.
Körülnéztem egy kicsit, majd megpillantottam egy fekete hajú szépséget, aki
emlékeztetett valakire. Vajon ki lehet ő? Annyira ismerős. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Aztán
eszembe jutott, hát persze, hogy Federicára hasonlított, azonban nem volt
annyira biztos, hogy ő az, mivel messziről nem igazán láttam. Úgy gondoltam,
hogy megnézem közelebbről is, ezért megindultam az irányába, s ekkor kiderült,
hogy valóban ő az. Sokat változott, mert eddig egy kislányt láttam benne, most
meg már a nőt, igazi bombázóvá vált, bár eddig is az volt a számomra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Szia!
–ráköszöntem –Emlékszel még rám? –tettem hozzá. Ő csodálkozva nézett rám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Louis?
<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Talált!
–örültem, hogy megismert, de ekkor olyan dolog történt, amire nem számítottam.
Federica nem egyedül volt, s ezzel nem is lett volna baj, de annak a személynek
a jelenléte teljesen ledöbbentett. </span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-50203558356307285772014-12-27T13:42:00.001+01:002014-12-27T13:42:32.594+01:0029. rész - Az álom<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: inherit;">Letudtuk a karácsonyt, de még az Új Év odébb van. Remélem mindenkinek békésen telt a karácsony. Köszönöm az újabb feliratkozókat, szám szerint a legutóbbi rész négy, örömmel tölt el, hogy vannak akiket még érdekel a blog, így én is lelkesebben írom meg a részeket. </span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: inherit;">88 feliratkozó és reméljük sikerült elérni a 100-at, bár nem sürgetek senkit, csak akkor iratkozzatok fel, ha őszintén úgy gondoljátok és érdekel is a blog. Kommentet is pipát is hagyjatok magatok után, ha úgy érzitek el kell olvasnotok és írnátok egy-két mondatot hozzá. Aki elolvasta, az kérem pipáljon valamelyikhez, mert az csak egy gombnyomás. Jó olvasást!</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjECVisiPFAfXvzD4B47JgGeVWDX_NVqv3EDdMRmh0pcThGkZMAcdI1Zj8yV25SzD_Iz30BGSwqxO7_SSV0Ve6MMprNNM5iZiuq77TxhTBEZ_90J91wppqHLxSObwLxrIGFkRZQzCyYnWk/s1600/tumblr_n2srvjGTaZ1rkmzugo1_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjECVisiPFAfXvzD4B47JgGeVWDX_NVqv3EDdMRmh0pcThGkZMAcdI1Zj8yV25SzD_Iz30BGSwqxO7_SSV0Ve6MMprNNM5iZiuq77TxhTBEZ_90J91wppqHLxSObwLxrIGFkRZQzCyYnWk/s1600/tumblr_n2srvjGTaZ1rkmzugo1_250.gif" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A
szökésemet már régóta tervezem, de megvalósítani nem volt olyan egyszerű,
ugyanis ezt meg kellett szervezni. Embereket kellett keresnem, akik
megszöktetnek, utána meg vagyonokat fizetni nekik, de a pénz nem számít, mert
az van bőven. Annyira siralmas volt már a helyzetem, hogy a házam előtt már
őrök álltak éjjel és nappal is. A szökést persze éjszakára terveztem, az
embereim elfogják terelni az őrök figyelmét, ha kell, akkor altatót is nyomnak
az italukba. Míg ők ellesznek, addig én szép nyugodtan el tudok szökni, az autó
meg már ott fog várni rám, ami egyből a repülőtérre visz. A telefoncsörgés
ébresztett fel, ugyanis az volt megbeszélve, hogyha mehet a szökés, akkor megcsörgetnek
és akkor két percen belül hagyjam el a házat és rohanjak a kocsi felé, aminek a
helyszíne is megvolt beszélve. Gyorsan kipattantam az ágyból, ahelyett, hogy
magamhoz tértem volna, így kissé lement a vérnyomásom, de viszonylag hamar
rendbe jöttem. Már eleve ruhában feküdtem le, a bőröndöm már odavolt készítve,
ezért nem akadt több dolgom, minthogy megfogjam és magammal vigyem. Óvatosan
osontam végig a lakáson, mikor a kijárati ajtóhoz értem, kissé körülnéztem,
hogy tiszta-e a levegő, s mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem figyel senki,
futásnak eredtem, majd a megbeszélt helyre rohantam, ami kissé messzebb volt a
háztól, mégsem tűnt annyira megterhelőnek a futás, egyből beszálltam az autóban
és alig kaptam levegőt. Lihegtem, mint egy kutya, ekkor döbbentem rá, hogy
mégis fárasztó volt a futás. Egyből elhajtottunk egyenesen a repülőtér felé, s
mikor megérkeztünk, kifizettem őket, mindent megköszöntem, majd indultam is. A
zsebembe nyúltam, mert odakészítettem az útlevelemet, azonban pár taknyos zsebkendőn
kívül semmi sem volt benne, kezdtem pánikba esni, miszerint otthon maradt a
szekrényemen. A biztonság kedvéért felnyitottam a bőröndömet, és átnéztem, de
semmi. Ezt nem hiszem el, sikerült otthon hagynom az útlevelemet, azonban
készpénz volt nálam bőven. Talán sikerült lefizetnem, hogy átengedjenek, más
választásom meg nem igen akadt, maximum az, hogy hazamegyek, de arról hallani
sem akartam. Odamentem, és megmondtam mi a helyzet, persze a teljes igazat nem,
csak a helyzetet, miszerint otthon hagytam és már nem tudok hazamenni érte,
ezért nyújtottam feléjük a pénzt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Engedjenek
át, nagyon sürgős! –szinte már utasítottam, a szívem majd kiesett a helyéről az
izgalomtól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Sajnálom,
Uram, de ilyet nem lehet csinálni. Vagy vissza megy az útlevélért vagy itt
marad. Van még ideje, a gép csak másfél óra múlva száll fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Remek,
ekkora szarban sem voltam még, meg kell kockáztatnom, hogy visszamegyek, hátha
sikerült elaludniuk azoknak a barmoknak és akkor besurranhatok. Persze, ha
elkapnak, majd kitalálok valami kifogást, de ilyenkor is a legrosszabbra kell
majd számítanom holnap. Siettem, amennyire csak lehetett, hívtam egy taxit,
majd gyorsan besurrantam a házba, az őrök sehol sem voltak, ki tudja, hol
vannak, ezért szép nyugodtan ki tudtam hozni a szükséges okmányt, anélkül, hogy
lebuktam volna. A taxi megvárt a ház előtt, visszavitt a repülőtérre.
Kifizettem, aztán siettem is, így már minden probléma nélkül átengedtek. Legalábbis
azt hittem, mert megpillantottam a menedzsmentet, akik egyből lefogtak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Elakartál
szökni? –szólaltak meg nagyon durván, miközben egyre erősebben szorították a
karom, már kiabálni lett volna kedvem, de nem mertem, inkább csak eltorzult az
arcom a fájdalomtól és az ijedségtől. Ennyit az én szökésemről. Hogyan is
gondolhattam, hogy sikerült valaha ebből a világ kiszabadulni, csak szép álom
marad az egész. Rám tört a sírhatnék, de nem ereszthettem el magam,
visszakellett fojtanom a könnyeimet, de nagyon nehezen ment, a szemem
ugyanolyan nedves lett, mintha kiadtam volna magamból, csak ne potyogtak. Nem
tudom, hogy meglátták-e, de látszólag nem érdekelte őket semmi azon kívül,
mint, hogy hazarángassanak. Nem kíméltek, mire hazaértünk, azt hittem mindjárt
leszakad a karom, szinte bedobtak a szobámba, hogy majdnem odacsapódtam a
falhoz. Rám csapták az ajtót, én összekuporodtam az ágyamon és keserves
zokogásba kezdtem, de megpróbáltam minél halkabban, nehogy meghallják azok a
férgek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Elérkezett
a reggel, kinyitottam a szemeimet, olyan mélyen aludhattam, hogy hirtelen azt
sem tudtam hol vagyok. Nyugtalan éjszakám lehetett, mert szinte megfordultam az
ágyon, a fejem a másik oldalon volt, a ruhám félrecsúszott, illetve
felgyűrődött, a hasam kilátszott. Gyorsan megigazítottam, felültem és azt
vettem észre, hogy utcai ruhában vagyok, a bőröndöm az ajtó mellett volt, az
útlevelem azonban nem volt a szekrényen, ahol legutoljára hagytam, amiért
hajnalban visszakellett jönnöm és lehetséges, hogy ez is közrejátszott a
lebukásomban. Kiakartam rohanni a szobából, de be volt zárva, marha jó, most
ide bezártak, még az volt a szerencsém, hogy a fürdőszoba a szobámból nyílt,
ezért elmentem lezuhanyozni. Később behozták nekem a reggelit, utána semmi sem történt,
csak néztem magam elé, tisztában voltam vele, hogy itt kell eltöltenem az egész
napomat teljesen egyedül és ki tudja mennyi ideig. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Engedjenek
ki! –kiabáltam, pedig tudtam, hogy értelmetlen, az is lehet, hogy már nincsenek
a közelben és meg sem hallják. Legfeljebb csak az őrök, de ők sosem tették azt,
amit kértem, nem esett meg egyszer sem rajtam a szívük. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A
fény beszűrődött a szobám ablakán, ezért késztetést éreztem, hogy kinyissam
szemeimet, mert már azt jelentette, hogy reggel van. Így is tettem, pislogtam
párat, miközben eszembe jutottak a tegnap esti események, amiből mindössze csak
ennyi maradt meg: <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">„Az éjszaka középén
hosszú csengetésre ébredtem fel, fogalmam sem volt, hogy ki lehetett az.
Felkeltem, a folyosón találkoztam apával, aki szintén az ajtó felé igyekezett.
Mikor kinyitottam, egy nem várt személy borult a nyakamba, ő lett volna az
utolsó, akire gondolok, azonban látogatása boldoggá tett, sőt azt is bátran
kijelenthettem, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-Louis? Te hogyan
kerültél ide? –kérdeztem meglepődve, ekkor lemászott rólam. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-Sikerült megszöknöm a
fogva tartóimtól. Igaz, a nyomomban vannak, és ez lesz az első hely, ahol
keresni fognak, ezért holnap tovább kell utaznom, nem maradhatok itt. –mondta keserűen,
ekkor lefagyott a mosoly az arcomról. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-Ez jó hír, de az már
nem, hogy továbbmész és minket meg megint itt hagysz. –mondtam kicsit
felháborodottan, de csak megjátszottam, mert igazából nagyon örültem, hogy itt
van és véget értek a szenvedései. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-Nélkületek nem megyek sehová,
te kis butus! Magammal viszlek titeket is, mivel rengeteg pénzem van. –mondta boldogan,
majd kiugrott a bőréből, ekkor hirtelen megöleltem, mivel mindig is éreztem,
hogy nem hagyott minket cserben, csak kényszerítették erre az egészre,
megtiltották neki, hogy tartsa velünk a kapcsolatot. Eddig kételkedtem ebben
egy kicsit, de most már elhiszem és emiatt nem csalódtam benne. Nem tenne
velünk soha ilyen kegyetlenséget, mivel imád minket. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-Jaj, de jó! Akkor hová
is megyünk? –kérdeztem.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">-Egy eldugott szigetre,
aminek kevés lakosa van, és ami kevésbé ismert Európában, vagy esetleg
Amerikában is, ahol a legkisebb eséllyel keresnének minket. A Csendes-óceánon
valahol. –mondta, ennek csak örülni tudom, mivel az egy csodaszép hely, ahová
még nem adatott meg, hogy eljussak, ami a világ másik oldalán volt, ahonnan
kevesebb eséllyel mehetek haza, de annál izgalmasabb. –Most viszont mennék
aludni, mert nagyon fáradt vagyok, mivel egész éjjel utaztam, s végig izgultam
az egészet, hogy ne találjanak meg. Bár még nem lélegezhetek fel, amíg itt
vagyok. –bekísértem a szobájába és magára hagytam. Apa is adott neki puszit,
utána mindannyian elmentünk aludni. Boldogan hajtottam álomra a fejem, mert
tudom, hogy Louis mindig is mellettünk fog állni és most itt lehet velünk.”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Tehát
Louis itt van, gyorsan felkeltem, felöltöztem, utána berontottam hirtelen az ő
szobájába, azonban az üres volt. Még ágynemű sem volt az ágyon, olyan volt,
mintha évek óta nem aludt volna itt senki. Körbejártam a szobát, minden úgy
volt, ahogyan hagytuk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ledobtam
magam az ágyra és rádöbbentem az igazságra, hogy az egészet csak álmodtam és
azért nem jöttem rá azonnal, mert olyan volt, mintha valóság lett volna az
egész és túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Kisebb csalódás ért, ami
nagyobb volt, mint gondoltam volna. A fejemhez csaptam és elfogott a düh. Hallottam,
ahogy nyílik az ajtó és az utolsó pillanatig reméltem, hogy Louis az és mégsem
egy álom volt, de rákellett döbbennem, hogy ez csak apa. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Niall?
Miért vagy ebben a szobában? Ezer éve nem tetted be ide a lábad. –ez a szoba
Louisnak volt fenntartva, de nagyon rég nem alud már benne legnagyobb
bánatomra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Azt
álmodtam, hogy Louis visszajött és, hogy ebben a szobában aludt. Hirtelen azt
hittem valóság volt, ezért szaladtam át ide. –vallottam be, fejemet lehajtottam
szomorúságomban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Sajnálom.
Louis nem fog visszatérni. –mondta ő is szomorúan, majd magamra hagyott.
Jobbnak láttam kimenni ebből a szobából, ami csak fokozta a fájdalmamat.
Mindenképpen el kell terelnem a figyelmemet, mert csak be fogok golyózni ettől
az egésztől. Felhívtam a barátaimat és elmentünk focizni, tehát a mai nap
letudva és sikerült egy kis időre elfelejtenem a mostohatestvéremet. Nem
beszéltem az álmomról senkinek sem, nem akartam ismét felidézni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Elérkezett
az este, viszonylag korán feküdtem le, körülbelül kilenckor, ami tőlem rendkívül
szokatlan volt. Mivel a játékban elfáradtam, hamar elaludtam, azonban az
éjszaka közepén egy hosszú csengetésre ébredtem, pont, mint a múlt éjszaka.
Megijedtem, kimentem az ajtóhoz, amilyen gyorsan csak tudtam, annyi különbség
volt csak, hogy nem futottam össze apával. Feltéptem az ajtót és nem sokkal
később Louis borult a nyakamba.<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 107%;"><span style="font-family: inherit;">-Istenem! Miért ismétlődik
az álmom? –kérdeztem magamban kétségbeesetten és ellöktem magamtól Louist.</span></span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-27596484709023856142014-12-24T19:04:00.003+01:002014-12-24T19:04:58.449+01:00Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Mindenkinek!<div style="text-align: justify;">
<b>Mivel most nem igazán tudok új résszel szolgálni, szeretnék mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánni! </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Louisnak meg Boldog 23. Születésnapot!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrtsIbol2TToGzfl_jlZif6EKWbfEWdQ-U_aKLXN20dwIm54C3CBhnZcGawRRJagPlEHO2jRymnT3nn3qlBAWk8QE93XCjZtktEJOi4wIn0M99t3Lfh5_vry3G9UPC9rGiV2NWhLLkUs0/s1600/Flickr-4250796293.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrtsIbol2TToGzfl_jlZif6EKWbfEWdQ-U_aKLXN20dwIm54C3CBhnZcGawRRJagPlEHO2jRymnT3nn3qlBAWk8QE93XCjZtktEJOi4wIn0M99t3Lfh5_vry3G9UPC9rGiV2NWhLLkUs0/s1600/Flickr-4250796293.jpg" height="320" width="316" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-85039532943410497822014-12-07T18:42:00.002+01:002014-12-07T18:42:34.558+01:0028. rész - Váratlan érkezés<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok, megkésve bár, de a MIKULÁS ide is megérkezett. Fogadjátok szeretettel az ajándékát. Jó olvasást!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkFo2kOJB3FPc6uvubn48dE_BZQ6kHPkqdaT9X69Q0XU9C0dOEgqqWX5vFfduF2-05KxEHYZWYkO2SGZlpCG6T_j0ciXZyuAmlWJbTpMv2vCAUTyM6AsWDdX6asFu-GvRie36Yjfu7ORo/s1600/1622755_971925926168336_2784379694395014005_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkFo2kOJB3FPc6uvubn48dE_BZQ6kHPkqdaT9X69Q0XU9C0dOEgqqWX5vFfduF2-05KxEHYZWYkO2SGZlpCG6T_j0ciXZyuAmlWJbTpMv2vCAUTyM6AsWDdX6asFu-GvRie36Yjfu7ORo/s1600/1622755_971925926168336_2784379694395014005_n.jpg" height="198" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">2011.
augusztus 1. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nem
sokára kezdődik a koncert Bécsben, de annyira lehangoló volt ez az egész turné,
de nem csak az, hanem az egész sztárság. Kikötésük meg az volt, hogy nem
tarthatom a családommal a kapcsolatot és hazudnom kell, hogy minden rendben
van, mindennap beszélek velük, meg hasonló, pedig ez egyáltalán nincs így.
Megtiltották, hogy megosszam velük a gondolataimat, illetve még azt is, hogy
hol vagyok, hogy megy a sorom. Ez azt jelenti, hogy legalább már egy éve nem
kerestem őket, a telefonszámomat meg kellett változtatnom, illetve a közösségi
oldalakról nyomtalanul eltüntetni magam. Eleinte még vitatkoztam velük, mivel
ezeket nem tartalmazta a szerződés, de csaltak és átírták. Innentől kezdve már
fenyegethettek azzal, hogy akkor pert vernek rám, azt viszont nem szerettem
volna és ez így lesz egészen 2013-ig, amikor a szerződés lejár. Azt már most
tudom, hogy nem fogok velük hosszabbítani, rájöttem, hogy ez nem az én világom,
egy perc magánéletem sincs. Éhes voltam, de a szabály az volt, hogy koncert
előtt tilos egy falatot is lenyelni, mert szerintük felpuffadok és meglátszik a
hasamon, pedig ez baromság. Mindegy, ez van, s utána is csak óvodás adagot
adnak, azzal kell gazdálkodnom, az viszont két perc alatt elfogy és olyan,
mintha nem ettem volna semmit. Korgó gyomorral léptem ki a színpadra, hangos
sikítások fogadtak, mivel a rajongótáborom nagy része tinilányokból áll. Énekelni
kezdtem, de még ekkor sem csitultak el, sőt páran együtt énekeltek velem, mert
hallottam a kórusukat. Ez szinte mindenhol így volt, nem csak itt, tehát ez nem
újdonság. A VIP részben nem sokkal később megpillantottam két ismerős arcot:
Niallt és Leitgebet, előbbinek örültem jobban, mégiscsak vele nőttem fel, míg a
másikkal csak pár hónapot töltöttem együtt, jóban voltunk, utána megszakadt a
kapcsolat, amit bár nem akartam, de így kellett történnie. A koncert alatt
rengetegszer rájuk mosolyogtam, s ők viszonozták, egyedül csak ők tudták feldobni
a hangulatomat és boldoggá tenni. Mivel a VIP-ben vannak, valószínűleg betérnek
hozzám beszélgetni és képeket csinálni. Nagyon vártam már ezt a pillanatot, ami
el is érkezett, azonban akadt egy kis gond: Niallt nem engedték be hozzám,
elzavarták. Biztos vagyok benne, hogy megparancsolták a biztonsági őröknek,
nagyon szomorú lettem, a sírás kerülgetett, ezért Leitgeb próbáld vigasztalni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miért
csinálják ezt velem? –nyafogtam, akár egy kisgyerek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-De
ez mi volt? Nem értem. –hát igen, ő ezt amúgy nem is tudhatná, azt hiszik, hogy
én akarom így és már nem foglalkoztatnak. Hallgattam, mivel titoktartás
kötelezett, s ha elkotyogom, csak bajom lehet belőle. De legalább elmondhatja
Niallnek és nem fognak haragudni rám, ahogy eddig azt tették, legalábbis feltételeztem.
Fordított esetben én is így éreznék. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Válaszolj,
kérlek! Nincs sok időnk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Megtiltják,
hogy beszéljek a családommal és persze hazudni kell, hogy minden rendben van.
Úgy tudják, hogy nem mutogatom őket a sajtónak és ezáltal zárt életet élek.
Pedig ez nem igaz, bár az utóbbi igen, mert nem teregetek ki semmit sem a
magánéletemből, legfeljebb csak a sajtó, amit kicsit elferdít. Nagyon
idegesítő. –elsírtam magam, ezért szorosan magamhoz öleltem, s ő viszonozta. Ha
már Niallel nem beszélhetek, legalább egy barátommal igen. –Kérlek, ne mondd el
senkinek, csak kizárólag Niallnek, mert bajba kerülhetek. –tettem hozzá, s
lassan lejárt az időnk, így mennie kellett. Sírva búcsúztam el tőle, majd
távozott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mit
keresett itt a testvéred? –hallottam a menedzserem üvöltését, ijedtemben
összerezzentem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
tudom, én nem beszéltem vele, magától jött el. –védekeztem, de igazat is
mondtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ha
kiderül, hogy beszéltél vele, remélem tudod mi vár rád! –fenyegetőzött, nem
tehettem semmit sem ellene. Lehajtottam a fejem és bólogattam, miközben ismét
könnycseppek csordultak ki kék szemeiből. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ne
bőgjék, mint egy kislány! –ismét elordította magát, próbáltam visszafojtani
kevés sikerrel, inkább a kezembe temettem az arcom, hogy ne lássa. Ajtócsapkodást
hallottam, ami azt jelentette, hogy egyedül maradtam. Erre vártam mindvégig,
így nyugodtan kiereszthettem azt, ami bennem volt, keservesen sírni kezdtem
hangosabban, de azért ügyeltem arra, hogy ne hallatszódjon ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Szóhoz
sem tudtam jutni, amikor az egyik biztonsági őr elhúzott onnan és azt mondta,
hogy nem mehetek be. Én megkérdeztem miért nem, de arra már nem kaptam választ,
hanem kizártak. Vártam egy darabig, mert Leitgeb bemehetett hozzá és kíváncsi
voltam mit mond neki Louis, s mikor kifele tartott, egyből letámadtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Na,
mi volt? Mit mondott? –féltem, hogy már nem kíváncsi rám és, hogy Louis akarta
így. De ha ez igaz lenne, akkor miért mosolygott rám egész koncert alatt? Eszembe
jutott, hogy talán azok az őszinte mosolyok nem nekem szóltam, kétségbeestem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nagyon
rossz hírem van. –kezdett bele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Utál
engem, ugye? Nyugodtan mondd meg az igazat és ne húzd az időt! –emeltem fel a
hangom, talán túl durvára sikerült, de tudta, hogy nem rá vagyok mérges, hanem
Louisra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem,
ilyenről szó sincs! Nem engedik neki, hogy családjával beszéljen és hazudnia
kell. Nagyon össze volt törve, látnod kellett volna. –teljesen abszurdnak tűnt,
amit mondott, lehetetlen, hogy ez igaz lehessen. Mi az, hogy nem beszélhet a
családjával? Ilyen nincs, ilyenről még nem hallottam, kitalálták csak az
egészet. Biztos voltam benne, hogy Louis akarta így és azt akarta, hogy Leitgeb
hazudja ezt nekem, de ki fogom belőle szedni az igazságot, vagy már eleve
hazugsággal kezdte neki is, de akkor már nincs mit tenni, mert akkor ő sem tud
semmit hozzám hasonlóan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Kérlek,
mondd el az igazat! Tudom, hogy ez lehetetlen. Neked elmondta? –faggattam tovább,
de a fejét rázta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Csak
ennyit mondott és sírt. Sajnálom. –a fejét ráztam, miszerint, hogy vele sem
tudatta a teljes igazságot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-És
te ezt elhiszed? –kérdezte kétségbeesetten. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
tudom, de őszintének tűnt, meg akkor miért sírt volna? –talán mégis igazat
mondott, de ha így van, akkor mégis hogy bánhatnak vele ennyire embertelenül?
Mi hasznuk van nekik abból, hogy eltiltják őt a családjától? Ez mennyire
szemétség már, azóta sem tudtam feldolgozni és még mindig hihetetlennek tűnt.
Kínos csend keletkezett, én közben lehajtva tartottam a fejem és a könnyeimmel
küszködtem, hogy ne törjenek elő, de kevés sikerrel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ne
sírj, kérlek! –átöleltük egymást, s közbe eszembe jutott, hogy tenni kéne
valamit, mert ez így nem állapot, ha ez igaz, akkor nem hagyhatjuk, hogy Louissal
így bánjanak. Azonban úgysem érnék semmit ellenük, ők befolyásos emberek, én
viszont csak egy kis senki. Össze kéne több mindenkivel fogni, az hatásosabb
lehet, bár ki tudja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ezt
hagyjuk annyiban szerinted? –kérdezte szipogva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mit
tehetnénk? Semmit. –és igaza is volt, haza kell menni és elfelejteni Louist
örökre, vagyis ha nem is örökre, évekre biztosan. Csak a tévében láthatom és
hallhatom őt, meg a rádióban, illetve az interneten, de ez közel sem olyan,
mint a személyes kapcsolat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Menjünk
haza. –feleltem szomorúan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Induljunk.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A
repülő csak holnap délután háromkor indul, jelenleg éjfélt mutatott az óra, de
még visszaindulunk Grazba, amihez nagyon nem volt kedvem, de ez van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Másnap,
amikor hazaértem, apa ott várt rám a repülőtéren, izgatottan várta a
beszámolómat, reménykedve, hogy megtudtam-e valamit Louisról, hogy miért nem
keres minket. Sajnos nem tartogattam számára jó híreket, inkább rosszakat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Na,
mi volt? Mesélj! –kérte, azonban a mosoly már most lefagyott az arcáról,
bizonyára sejti, hogy reménytelen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Engem
nem engedtek be Louishoz, és azért, mert megtiltották neki, hogy a családjával
tartsa a kapcsolatot és hazudnia kell. Ez nekem annyira furcsa. –mondtam gyanakvóan,
apa is furán nézett maga elé, majd a fejét rázta, látszólag nem hitte el ezt a
mesét, de még én is kételkedtem benne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
nagyon furcsa. Nem lehet, hogy Louis nem akar minket látni. Nem véletlenül nem
engedtek be téged. De akkor az X-Factoros barátját beengedték?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Őt
igen és neki ezt mondta, és sírt is. Szerinte őszintének tűnt, ha lehet neki
hinni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hát
remélem is. Nem igazán tudnám elképzelni Louisról, hogy csak így hátat fordít
nekünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Én
se nagyon. –tettem hozzá, aztán indultunk is haza. Nem tudom mitévő legyek,
nagyon kétségbe voltam esve Louis miatt. Nagyon hiányzott, olyan, mintha meghalt
volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Este
azzal töltöttem el az időt, hogy régi, gyerekkori fényképeket nézegettem,
miközben felidéztem a régi, szép emlékeket, amiket együtt töltöttünk el.
Eszembe jutottak a régi veszekedéseink is és a nagy béküléseink is, kellemes
érzéssel töltöttek el, de mégis fájdalmasak voltak, ugyanis tudtam, hogy ezek
visszahozhatatlanok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Szomorúan
tettem álomra a fejem aznap éjjel, azonban az éjszaka közepén csöngettek,
emiatt felriadtam és gondolom apa is. Azonnal felkeltem, mert el sem tudtam
képzelni, hogy ki kereshet minket ilyenkor, s a nappaliban összefutottam
apával. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ki
csönget az éjszaka közepén? –kérdeztem meglepetten, apa ugyanolyan képet vágott
és megvonta a vállát, miszerint ő sem tudja és ő is le van döbbenve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az
ajtóhoz sietett és szép nyugodtan kinyitotta, azonban az ajtóban egy olyan
személy állt, akire a legkevésbé számítottunk, de én örömömben felsikítottam. <o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Louis!
Te mit keresel itt? –az egész ház tőlem zengett, majd a nyakába ugrottam és
egymást szorítottuk. </span><span style="font-family: Georgia, serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-89152929672207433782014-11-30T19:58:00.002+01:002014-11-30T19:58:43.466+01:0027. rész - Szervezkedés<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok, ismét itt vagyok pár hét után. A történet most új fordulatot vesz, Louisnak új élete kezdődik, meg amúgy is elég sok minden megváltozik a történetben. Köszönöm az új feliratkozót, ezért már 84 feliratkozó van. Ennyi lennék, jó olvasást kívánok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ja és amint látjátok, új kinézetet kapott a blog, kell egy kicsit a változatosság. A hátteret le fogom cserélni majd. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_BirZEMW8EHZbEDs7Li7c76Sxvytn_4OvWbxlIFLvufbQKV122cFkNZ5pqBMrUgLdXW9f3MpUbHkoMZasdTmMreY9NIi4fkOJlE0Bv-jq_ZXf1glbWfVeZHbQBAjQCg4GLLFOAOGa8Z8/s1600/604150_758318377536627_691266078483592964_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_BirZEMW8EHZbEDs7Li7c76Sxvytn_4OvWbxlIFLvufbQKV122cFkNZ5pqBMrUgLdXW9f3MpUbHkoMZasdTmMreY9NIi4fkOJlE0Bv-jq_ZXf1glbWfVeZHbQBAjQCg4GLLFOAOGa8Z8/s1600/604150_758318377536627_691266078483592964_n.jpg" height="200" width="187" /></a><b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">2011.
április 14. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lassan
egy éve, hogy Louis alulmaradt az X-Factor döntőjében és helyette az az
arrogáns George Shelley nevezetű hülye gyerek nyerte meg. Egyáltalán nem
éreztem igazságosnak a végeredményt, Louis meg tudta, hogy a szülei megvették a
műsort és csak ezért nyerhette meg. Louis meg azért jutott a döntőig, mert
tehetséges és sokan szeretik, ezért szavaztak is rá. Közben én is indultam,
mert Louis nyomdokaiba szerettem volna lépni, s eddig úgy néz ki, hogy sikeres
vagyok és nagy a rajongótáborom, ugyanis eddig egyik szombaton sem küldtek
párbajra. Ez boldogsággal töltött el, akárhol van most Louis, biztos vagyok
benne, hogy figyelemmel kíséri a műsort és nagyon büszke rám. Apa sosem
gondolta volna rólam, hogy tudok énekelni, bár igazából én sem magamról, de itt
derült csak ki, vagy csak nagyon szerettem volna én is olyan lenni, mint Louis.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Amióta
Louis lemezszerződést kapott és elutazott Amerikába, majd híres lett, azóta nem
is keres minket, ami nagyon elszomorított. Letörölte magát az összes közösségi
oldalról, illetve a telefonszámát is lecserélte és az újat velünk nem osztotta
meg. Miért csinálja ezt? Már nem vagyunk számára fontosak? Igaz, még nem
világhírű, de simán megtörténhetett az, hogy elszállt magától és nem süllyed le
a mi szintünkre, de ezt nagyon nem tudtam volna róla elképzelni. Vagy csak új
barátai lettek, és minket elfelejtett, s leginkább ennek láttam valószínűségét.
Ekkor eszembe jutott, hogy az X-Factor alatt volt egy nagyon jó barátja, az a
szőke fickó, majd az, hogy vele mi lehet, róla azóta semmit sem hallottam.
Lehetséges, hogy aztán nem folytatta az éneklést. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Min
gondolkozol úgy amúgy? –zökkentett ki apa a gondolataimból, ami miatt kissé
összerezzentem, ugyanis nagyon váratlanuk ért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Épp
Louison gondolkoztam. –néztem rá szomorúan, ő is nagyon jól tudta, hogy
hiányzik nekem, meg rosszul esik, amit velem tesz, meg amit a többiekkel. Még a
saját anyja sem tudja őt elérni. Mi lehet vele? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Érdekes,
hogy nem jelentkezik, miközben a tévében látjuk őt, illetve halljuk a rádióban.
–leült mellém a kanapéra, majd átkarolta a vállam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mikor
interjút ad és a családjáról kérdeznek tőle, mindig azt mondja, hogy napi szinten
beszél velünk, de ez nem igaz. Még hazudik is. –kenődtem el, pedig elég sokszor
elhatároztam, hogy nem fog már többé érdekelni, hanem csak egy idegen lesz a
számomra. Valahogy mégsem ment, éreztem, hogy, ha visszatérne, azonnal a
nyakába ugranék, nem tudnék rá haragudni, azonban most szétvet a düh, amikor
rágondolok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Kicsit
később bekapcsoltam a gépem, és felmentem facebookra, majd rákerestem az
egykori haverjának a nevére, reménykedve, hogy ő tud valamit Louisról, illetve,
hogy tartja vele a kapcsolatot, bár ennek kevés esélyét láttam. Mikor
megtaláltam, bejelöltem és vártam, hogy visszaigazoljon, csak ezután akartam
ráírni. Nem történt meg azonnal, csak másnap, így csak ekkor tudtam írni neki. <i>„Szia, bocs a zavarásért, de bizonyára
emlékszel rám, Louis öccse vagyok. Csak azért írok, mert Louis amióta Amerikába
ment, nem jelentkezett-e nálad, mert minket teljesen elfelejtett. Amikor az
interjúkban a családjáról kérdezik, mindig azt hazudja, hogy nagyon fontosak
vagyunk számára, és, hogy mindennap felhív minket telefonon. Szerinted ez nem
furcsa? Miért csinálja ezt? Nem tudsz róla valamit, azon kívül, hogy híres
lett? Nagyon fontos lenne, kérlek! Te voltál a legjobb barátja a műsor alatt,
szinte mindig együtt lógtatok és még utána is rengeteget beszélt rólad, nagyon
kedvelt téged, ezért is merem remélni, hogy felkeresett téged. Várom a
válaszod!”<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Csak
másnak írt vissza, izgatottam nyitottam fel a levelet, ami ezt tartalmazta: <i>„Szia, nagyon örültem, hogy írtál, illetve,
hogy felkerestél. Sajnos rossz hírem van, semmit sem tudok Louisról, én is csak
annyit, amennyit te. Kicsit elvoltam miatta keseredve, hogy nem keresett fel,
de túl tettem magam rajta. Ő csak egy haver volt számomra, semmi több. Nekem is
furcsa, hogy ilyeneket nyilatkozik, végig azt hittem, hogy beszél veletek, de
ezek szerint nem. Bocs, hogy nem tudok segíteni.”<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Végleg
elkenődtem, minden reményem elszállt, tehetetlenül bámultam a facebook
kezdőlapját, miközben a többiek baromságait olvastam, amiket kiírogattak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Felnéztem
Louis honlapjára is, ahová a vele kapcsolatos legfrissebb híreket teszik ki,
majd rámentem a koncertjeinek helyszíneire is, ugyanis nem rég kezdődött el
legelső turnéja és legalább egyre mindenképpen szerettem volna jegyet váltani.
Láttam, hogy fellép Londonban is, illetve Dublinban, ezek jöhetnek csak szóba,
a többi túl messze van. Ekkor megírtam a régi haverjának is az ötletet és
gondoltam csatlakozhatna hozzám, bár nem tudtam jelenlegi tartózkodási helyét,
mert facebookon nem volt semmi kiírva a születési helyén kívül. Mivel fent volt
chaten, ezért azonnal reagált:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<i><span style="font-family: inherit;">„Benne vagyok, szívesen
elmegyek a koncertre veled. Ahhoz, hogy beszélni is tudjunk vele, VIP jegyet
kell vennünk, különben semmi esélyünk. Csak ahhoz pénz kell, majd valahogy
összehozzuk.”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Sajnos
igaza van, valahogy pénzt kell rágyűjteni, a koncert nyáron lesz, és mire
összejönne, addigra elfogyna a jegy. Sürgősen kölcsön kell kérnem valakitől,
majd később visszafizetem, de ez nagyon fontos nekem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„Neked van rá pénzed?”</i> –írtam neki, reménykedve,
hogy van és, hogy nekem is ki tudja fizetni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„Sajnos nincs, de meg
tudom oldani, a tiedet is. Kérek kölcsön nagybátyámtól.” </i>–ekkor nagy kő esett le
a szívemről. Lelkesnek tűnt, ezek szerint őt is nagyon érdekli Louis sorsa, meg
az oka, amiért nem keresett minket egyáltalán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„Istenem, köszönöm!
Tudod mennyire hálás vagyok érte?”</i> –nem győztem megköszönni. <i>„Londonban jó neked?” </i>–kérdeztem, de nem válaszolt azonnal,
gondolom megnézte a többi helyszínt, de ha Angliában van, akkor London lenne a
legegyszerűbb. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>„Nekem Bécs lenne a
legjobb.”</i>
–írta, s akkor ezek szerint visszament Ausztriába. Elgondolkoztam rajta, hogy
mégis hogy fogok odamenni, hogy apa egyáltalán elenged-e, de ekkor eszembe
jutott, hogyha Londonba igen, akkor Bécsbe miért ne. Azért jobb lesz
rákérdezni, mert azért az messzebb van. Gyorsan felkeltem, majd megkerestem a
nappaliban, épp nézte a tévét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Apa!
–szólítottam meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Igen,
kicsim. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Lenne
egy kis megbeszélni valónk. –közöltem, miközben lehuppantam mellé a kanapéra. –Szóval
emlékszel Louis X-Factoros haverjára? –kérdeztem rá, valahol el kellett
kezdeni, hogy értsen is valamit belőle. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Őszintén
szólva nem nagyon. –felelte komoran.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Az
a szőke hajú osztrák. –emlékeztettem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Valami
rémlik. Miért? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Csak,
mert vele megbeszéltem, hogy elmegyünk Louis koncertjére, hogy beszélhessünk
vele. Persze, ahhoz VIP jegyet kell vennünk, különben semmi esélyünk. Csak így
deríthetjük ki, hogy mi van vele, hogy miért nem keresett minket! –mondtam,
közben felálltam a kanapéról, hogy apával szemben legyek. Láttam, hogy
felcsillant a szeme, tehát tetszik neki az ötlet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Egyetértek
veled, menj csak el nyugodtan a koncertre. –mondta, én meg felkiáltottam
örömömben. –Várj csak! Hol is lesz az a koncert, vagyis melyikre mentek?
–kérdezte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hát
ő Bécsbe akar menni, de rávehetem, hogy Londonba menjünk. –mondtam, kicsit
izgultam, hogy elengedjen oda is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Menj
csak, menj világot látni. Anglián és Írországon kívül más is létezik, nyaralni
se nagyon vittelek el az utóbbi években. Nagyfiú vagy már. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Köszönöm!
–ugrottam a nyakába ás adtam az arcára egy cuppanós puszit. –Te vagy a legjobb
apa a világon. –tettem hozzá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">2011.
július 27. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">El
is telt az a három hónap, már a repülőjegyem is megvolt Bécsbe, s izgatottan
vártam már a koncertet, ami augusztus 1-én lesz. Én ma holnap elindulok és
Leitgeb ott fog rám várni. Apa vitte ki a repülőtérre, utána elköszöntünk
egymástól, ugyanis egy hétig távol leszek, kicsit izgultam, mert most utazom
életemben először messzebbre más nyelvű országba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nagyon
vigyázz magadra! –súgta a fülembe, miközben ölelkeztünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nyugi
apa, nem a világvégére megyek! –válaszoltam neki, talán túlságosan is aggódott.
–Nem sokára betöltöm a 18-at és nagykorú leszek. –tettem hozzá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-De
még nem vagy. –mondta huncutul, miközben fülig ért a szája. Elnevettem magam én
is, utána meg már végleg elengedtük egymást. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mikor
leszállt a gépünk, hevesebben kezdett el dobogni a szívem, mivel attól féltem,
hogy nem találjuk meg egymást, én meg szépen eltévedet, de szerencsére nem így
lett, mert hamar kiszúrtuk egymást, siettem is felé, s ő is megindult. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Szia!
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Szia!
–kezet fogtunk, aztán indultunk kifelé. Beültünk az autóba, de előtte a
bőröndömet elhelyeztem a csomagtartóba. Már vártam, hogy beérjünk a városba, de
ehelyett az autópályán kötöttünk, miközben a Graz feliratú táblákat követtük.
Ráakartam kérdezni, hogy mégis hová megyünk, de csak egy fél óra múlva történt
meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Egyébként
hová megyünk? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Grazba.
–mondta nyugodtan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mégis
minek? –kérdeztem értetlenül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Én
ott lakom. –mikor ezt kijelentette, nem fért a fejembe, hogy akkor miért
Bécsben kellett leszállnom, ugyanis még volt három vagy négy nap a koncertig. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Akkor
miért nem mehettem oda rögtön? –tettem fel a nagy kérdést. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mert
Bécsben van a nemzetközi repülőtér. –felelte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ja
értem és ez a Graz milyen messze van innen? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Kétszáz
km, kábé két óra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Húú,
az jó sok! –fújtam ki a levegőt, ezután hátradőltem az ülésen, majd kinéztem az
ablakon. </span><span style="font-family: Georgia, serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-2643713607626104512014-11-08T10:54:00.000+01:002014-11-08T10:54:18.739+01:00Hamarosan folytatás!<div style="text-align: justify;">
<b>Ugye legutóbb azt írtam, hogy hosszabb szünet következik érdeklődés és ihlethiány miatt, azonban kár lenne érte, mert minden blog megérdemel egy befejezést, ezért más terveim vannak a bloggal. Nem kell aggódni, nem kezdem újra a történetet és nem is egy másik történetet tervezek, hanem ennek a folytatását. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Akkor vegyük úgy, hogy az első 26 rész volt az első évad, és akkor a következő 26 lesz a második. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Nagyjából azt tervezem, hogy Louis utána nagy sztár lesz, azonban ennek a hátterébe nem sokan látnak bele, mert kívülről úgy tűnik, hogy csodálatos élete van, azonban ez nem így van, ugyanis emellett még rabszolga is lett, akit kihasználnak. Nagyon sokat fog szenvedni, amit a nyilvánosságnak nem mutathat meg, mert az élete múlik rajta, s ez még nem minden: halálosan is megfenyegetik, hogyha nem fogad szót nekik, akkor meghal és a családja is. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Nagyjából erről fog szólni. Szerintetek folytassam? Lehet szavazni oldalt, és kommentben is le lehet írni a véleményeket. </b></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-36581798920827115742014-11-03T21:06:00.000+01:002014-11-03T21:06:12.819+01:0026. rész - Rosszullét<div style="text-align: justify;">
<b>Mint, ahogy ígértem, itt vagyok megint és nem telt el egy hónap a következő részig. Sajnos már szinte senkit sem érdekel a blog, az előzőre is csak 3 pipa jött és egy komment. Emiatt határozatlan időre szüneteltetem a blogot, mert felesleges írnom, hisz mondtam, hogy ezt csak miattatok csináltam volna. Nem akarom bezárni és abbahagyni sem, egyszer mindenképp befejezem, de most egy darabig nem lesz rész. Ha nagyobb lenne az érdeklődés, akkor tényleg írnám, hisz megígértem. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Inkább nézzetek be a legújabb <a href="http://fizzytomlinson.blogspot.hu/">blogomba</a>, ez egy Fizzy-s blog. Most ennek fogom szentelni a szabadidőmet. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjegTIBUI0rmG0QypmTL3PU93nbIW4kCvnFZy9nB_YNfpbTrjPV62Y4LqJ2jYGZBC911-aJoc6-uwx8vzZvEzOluzi5qCAb1n9yJFTkG1bSoXScza88EerCYq4p3UmsNCQ-bGfT6rV6XE4/s1600/1912196_296380507224799_907035946804260663_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjegTIBUI0rmG0QypmTL3PU93nbIW4kCvnFZy9nB_YNfpbTrjPV62Y4LqJ2jYGZBC911-aJoc6-uwx8vzZvEzOluzi5qCAb1n9yJFTkG1bSoXScza88EerCYq4p3UmsNCQ-bGfT6rV6XE4/s1600/1912196_296380507224799_907035946804260663_n.jpg" height="320" width="246" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ott
álltam kint a közönség előtt egy lánnyal és egyikünk ma este búcsúzni fog a
versenytől. Kissé elvoltam kenődve, hiszen biztos voltam benne, hogy számomra
ennyi volt, én vagyok az első kieső. Szomorúan néztem magam elé, miközben
Jessica próbált vigasztalni, így hívták a vetélytársamat, aki nagyon is
tehetséges volt és sokkal jobban teljesített ma este, mint én. Bár nálam ki az,
aki nem volt jobb? Mindenki az volt, egy vesztesnek éreztem magam, de büszke
voltam arra is, hogy egyáltalán sikerült élőadásba jutnom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Végül
a ma este utolsó tovább jutója nem más, mint… -ekkor körülbelül egy perces
csend következett, ezzel is növelve a feszültséget, de a lehető legrosszabbat
teszik a versenyzőkkel, akiknek ma este eldől a sorsuk. Behunytam a szemem,
közben elképzeltem, ahogy kimondják Jessica nevét, én pedig gratulálok neki,
majd ölelkezünk. Nekem könnycseppek folytak le a szemem sarkából, de az a
valóságban is megtörtént, nem csak a képzeletemben, ugyanis ezek a képkockák,
amik bevillantak, igencsak megviselt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-…Louis
Tomlinson! –ahogy kimondták a nevem, rögtön utána le is fagytam, levegőt sem
kaptam a meglepetéstől. Tehát én jutottam tovább, és alig fért a fejembe,
egyszerűen nem tudtam felfogni ezt az egészet, annyira hihetetlennek tűnt. Jessica
könnyes szemekkel gratulált nekem, aztán ölelkeztünk. Nagyon is sajnáltam, hogy
kiesett, mert egyeseknél igenis jobban teljesített, úgy gondolom, hogy annak a
beképzeld majom George-nak kellett volna ma este elbúcsúzni a versenytől. Ez
így nem igazságos. Ja, hogy ő még csak párbajozni sem fog? Ha nekem is
milliomosok lennének a szüleim, akkor ők is megtudták volna nekem vásárolni a
műsort, de mivel nem így volt, nekem igenis keményen kellett küzdenem.
Egyébként nem irigylem őt, mert én úgy voltam vele, hogy megkell dolgozni a
sikerért, annak viszont semmi értelme, ha minden az ölembe hullik, ahogy
George-nak is. Ezért is van elszállva magától, még a haveromat is cseszegeti,
amit nem fogok hagyni. Igenis Leitgeb lett a legjobb barátom a házban, a
többiekkel is elvoltam, de alig beszéltem velük, George-al meg már tudjuk mi a
helyzet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Amikor
találkoztam újra a többiekkel, George szúrós tekintetét azonnal észrevettem,
tisztában voltam vele, hogy nagyon nem örül, hogy én jutottam tovább.
Keresztbefonta a karjait és a falnak dőlt morcosan odébb állva a többiektől.
Úgy festett, mint valami kívülálló, aki nem hozzánk tartozik. A többiek
természetesen örültek, vagy csak színlelték, sosem lehet tudni az igazat, arra
gondoltam, hogy Jessicát mindenki jobban kedvelte nálam, de nem akarnak
megbántani. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Gratulálok,
nagyon jó voltál. –jött oda hozzám Leitgeb, majd megölelt, láttam a szemeiben
az őszinteséget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Köszönöm,
és te is jó voltál. –mondtam, s viszonoztam az ölelését, közben odapillantottam
George-ra, aki majd felrobbant a dühtől, a tekintete ezt árulta el róla.
Próbáltam nem foglalkozni vele, csak azzal, hogy továbbjutottam és nem sokkal
később anya is bejött hozzám gratulálni, aztán megölelni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nagyon
büszke vagyok rád. –súgta a fülembe, én meg meghatódtam, s ekkor el is sírtam
magam, de próbáltam visszafojtani kevesebb sikerrel. Leitgeb közelebb lépett
hozzám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
a baj? Miért sírsz? –kérdezte megdöbbenve, bizonyára azt hitte, hogy valamiért
szomorú lettem, pedig ez csak a meghatódás és a boldogság könnyei, s ezt
tudattam is vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Semmi,
csak nagyon meg vagyok hatódva, mert annyira hihetetlennek tűnik ez az egész,
mintha egy álomban lennék, de hiába csipkedem magam, nem ébredek fel, mert
rádöbbenek, hogy ébren vagyok. –közöltem meghatódva, alig jött ki egy hang a
torkomon, ennek ellenére mégis megértették, mit szerettem volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Pedig
ez a valóság. –mondta anya.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Tudom
én is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Még
egy utolsó ölelés, ezután el kellett köszönnöm anyától, legalább egy hétig nem
fogom látni, s még csak nem is beszélhetek vele, ugyanis le kellett adnunk a
telefont és internetkapcsolat sincs, semmiféle elektronikai eszközt nem
vihettünk be. Lefeküdtünk aludni, persze ha ezt George hagyta volna, szegény
gyerek mérgében majd megpukkant és engem is zaklatott a hülyeségeivel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ugye
tudod, hogy ezt csak a szerencsének köszönheted? –kérdezte gúnyos hangnemben,
megpróbáltam kizárni őt teljesen, egy darabig sikerült is, viszont egyszer
elszakadt a cérna, aztán rákiabáltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Fogd
be azt a nagy pofádat, mert leütlek! –eddig bírtam, s innentől kezdve hozzá se
akartam szólni. Befordultam a fal felé, de nem sokkal később valami váratlan
ért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Na
most nézz velem szembe, te kis senki! –lehúzta rólam a takarót, majd ki akart
rángatni az ágyból, ekkor olyan erőset löktem rajta, hogy nekicsapódott az
ajtónak és összeesett. Látszott rajta, hogy rájátszik a dologra, mert ezért
ennyire nem volt súlyos. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ha
eltört valamim, akkor te nagyon megkeserülöd. Fel is foglak jelenteni testi
sértésért! –kiabálva fenyegetőzött, aztán odébb kúszott messzebb az ajtótól,
ami két percen belül már nyílt is ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
ez a hangzavar, fiúk? –lépett be egy középkorú nő, akit eddig nem láthattunk.
Bizonyára csak éjszaka van itt felügyelni, vagy tudjam is én. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Meg
akart ölni. –kiabálta George, közben a mutatóujját felém tartotta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hogy
mered? Te kezdtél el rángatni engem, ekkor löktelek oda az ajtónak, aztán
szépen rájátszottál az esésre. –kiabáltam neki vissza. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hazudsz,
csak, hogy mentsd magad. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Na
jó, elég fiúk! Ez a viselkedés nem megengedett itt, értve vagyok? –szólt közbe
a nő ellentmondást nem tűrő hangnemben, szinte az egész házban meghallották a
hangját, sőt még talán a szomszéd is felébredt rá. Emiatt mindketten
félelmünkben és szégyenünkben összehúztuk magunkat, s lehajtottuk a fejünket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Elnézést
kérek, de én szeretnék egy másik szobát. –mondtam halkan a földet bámulva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Én
is. –szólalt meg George is ugyanúgy, ahogyan én. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ezt
csak reggel tudjuk megoldani, addig is bírjátok ki egymás mellett reggelig.
–mondta szigorúan, s már nem is ordított, nem tűnt idegesnek se már.
Bólintottunk, aztán távozott is, ránk csukta az ajtót, biztos voltam benne,
hogy jelent minket, aminek az lehet a következménye, hogy kirúgnak minket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lassan
felkelt a nap, s indulni kellett reggelizni, azonban nekünk, kettőnknek el
kellett számolnunk az éjjel történtek miatt, reménykedtem benne, hogy talán
külön szobába helyeznek minket és nem kell továbbra elviselnünk egymást.
Kaptunk egy kis büntetést, miszerint takarítanunk kellett. Szörnyű volt, de
legalább egymástól elkülönülve végeztük el a feladatunkat, s egésznap nem is
láttam annak a hülye gyereknek a képet és ő sem az enyémet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Eljött
a szombat este, megint élő műsor, s izgatottan vártam George-al ellentétben, ő
mindig húzta a száját, amikor gyakoroltunk, mert ugye a kiscsoportos éneklésben
együtt voltunk, azt a pár órát valahogy kibírjuk egymással, bár elég nehezen bent,
mert mindig piszkáltuk egymást. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Én
voltam az utolsó fellépő, és ahogy egyre közeledett az időpont, hogy a színpadra
lépjek, egyre jobban izgultam és a szokásosnál sokkal jobban. Nem tudom mi
lehetett velem, de egyre furcsábban éreztem magam, szinte már szédültem, de nem
akartam feladni. Milyen lenne már, ha az utolsó pillanatban közölném a
közönséggel, meg mindenki mással, hogy nem állok ki, ezt nem tehetem meg,
hiszen számítanak rám és én is bizonyítani szerettem volna, talán jobban, mint
múltkor a párbaj miatt. Ugyanis azt akartam, hogy szavazzanak rám is, hogy
továbbjuthassak párbaj nélkül is. Görcsöltem is rajta, mert azt gondoltam, hogy
egy senki vagyok. A múlt hétvége hatására visszatértem ehhez a problémához,
pedig már kezdett javulni az önértékelésem, sőt egész héten egyre magabiztosabb
voltam, most meg úgy érzem, hogy kezdek összeomlani, és nem fog menni. Ahogy
kimondták a nevem, már sétáltam is fel a színpadra remegő végtagokkal,
rettenetesen éreztem magam. Hamarosan elindult a zene, a mikrofont a szám elé
emeltem, s ki is nyitottam azt, azonban egy hang sem jött ki a torkomon, ami
pánikhoz vezetett: nem ment az éneklés és ez nagyon nagy baj, persze nem az
életem múlik rajta. Búcsúzhatok, számomra ennyi volt az X-Factor, de még annak
is örülök, hogy sikerült bejutnom az élő adásba. Minden szem rám szegeződött,
várták már, hogy mikor kezdek el énekelni, de ez nem fog bekövetkezni, mert
teljesen leblokkoltam, illetve kivert a víz, aztán nem sokkal később minden
elsötétült. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Sajnos
ezen a héten nem tudtam Londonba utazni, hogy megnézzem Louist, ezért marad a
TV utolsó megoldásként. Otthonról a fotelban ülve fogok neki szurkolni, de
szavazni sajnos nem tudtam, mert Írországban élek, onnan meg ugye nem lehet. Persze,
megint ő volt az utolsó, s már izgultam is miatta, nem hiába, ugyanis szegényke
teljesen lefagyott, nem tudott énekelni. Nagyon aggódtam érte, a kezem a szám
elé tettem és kétségbeestem teljesen, hiszen ő a testvérem és nagyon rossz volt
őt így látni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Aztán
bekövetkezett a végzet, mert nem volt elég baja szegénynek, még az is rátett
egy lapáttal, hogy nagyközönség előtt élő adásban összecsuklott a színpadon.
Nagy pánik keletkezett, én meg el is sírtam magam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Apa,
ez nem lehet igaz! Louis elájult és lehet, nem folytathatja tovább az
X-Factort! –mondtam kétségbeesetten apának, aki úgy szintén aggódott, kicsit
sem volt nyugodt, de azért jobban kezelte sokkal a helyzetet, mint én. Oldalról
szorosan magához ölelt és próbált nyugtatni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ne
aggódj, nem lesz semmi baja. Biztos csak a pánik váltotta ki belőle ezt. –mondta,
kicsit sikerült megnyugodnom, mert apának mindig igaza volt, bár az aggodalom
teljesen jogos volt. </span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-63212071090725543142014-10-29T20:43:00.000+01:002014-10-29T20:43:00.127+01:0025. rész - Külföldi versenyző <div style="text-align: justify;">
<b>Még egy hetet sem kellett, de itt a következő részt. Úgy gondolom, hogy ha gyakrabban hozom a részeket, akkor visszaszerezhetem azokat az olvasóimat is, akik elpártoltak a várakozás miatt a blog olvasásától. Igaz, az előző rész iránt nem volt nagy az érdeklődés az előzőekhez képest, de hát ez van. Ez történik, ha havonta hozom a részeket, ami komoly hiba. Hát a feliratkozók nem nagyon jönnek, így továbbra is 83-mal büszkélkedhet a blog. Fontos lenne a kommentetek, hogy akik elpártoltak, miért tette, hogy fel tudjam mérni, érdemes-e folytatni, hiszen az előző résznél közöltem is, hogy ezt kizárólag miattatok írom. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Jó olvasást, és örülnék a visszajelzéseknek. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpSWRwmgWi-fN7gRCzSRSk-HD_t6Aw6Gnddh8fO-LrrQYfXpHcl048W1KFR6YfHBbcMvKB8m-DFx7jwWkeGZe9u5aVIfW8_4m6OIM_SjnqoRt6hZ_0jYCcZjyOgwFYUmKEBJIcRW2gDQ0/s1600/george-shelley-union-j-instagram-3-1385645635-view-0.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpSWRwmgWi-fN7gRCzSRSk-HD_t6Aw6Gnddh8fO-LrrQYfXpHcl048W1KFR6YfHBbcMvKB8m-DFx7jwWkeGZe9u5aVIfW8_4m6OIM_SjnqoRt6hZ_0jYCcZjyOgwFYUmKEBJIcRW2gDQ0/s1600/george-shelley-union-j-instagram-3-1385645635-view-0.jpg" height="260" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">George szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Beköltöztünk
a mentorházba, amihez igazából nem is volt kedvem, meg az egész X-Factorhoz
sem, mert csak egy ócska bohóckodásnak tartottam az egészet. Anya erőltette,
hogy menjek, mert szerinte tehetséges vagyok, és így legalább viszem is
valamire az életben. Aha, persze, mindenki rajtam fog röhögni, és mivel apa
lefizetett itt mindenkit, úgyis a döntőig jutok. Mikor pihenő volt, mindig
lefeküdtem és próbáltam aludni és ment is volna, ha Louis is csendesen tudott
volna lenni, de neki mindenáron énekelnie kellett, ami tönkre is tette rendesen
a hallásomat. Azt képzeli, jó hangja van és nagyon el volt magától szállva,
egyszerűen elviselhetetlen volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Befejeznéd
már végre ezt a visítást? –szóltam rá hangosabban, mert ez minden volt, csak
éneklés nem. Minek erőlködik, mikor ez neki nem megy? Még nekem is jobb hangom
van és fogalmam sem volt, hogy juthatott be, mert neki nincsenek pénzes
ismerősei, rokonai. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Szeretnék
gyakorolni, amit te soha nem teszel. Remélem leszerepelsz szombaton. –mondta
fölényesen, mintha ő lenne valaki, miközben egy nagy senki. Felháborítóan
viselkedik, mindenképpen keresnem kell egy másik szobatársat, mert ez már egyre
elviselhetetlenebb és még egy hete sem lakunk bent. Hatkor, még vacsora előtt
le kellett menni a próbákra, ekkor kis csoportokban voltunk, s ezek a csoportok
külön-külön gyakoroltak a többitől. Egy csoportban hárman voltunk és engem a
legnagyobb kreténekhez tettek egybe, az egyik Louis volt, a másik valami
külföldi forma, aki alig tudott angolul, amit tudott, azt is rosszul mondta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Készen
álltok? –kérdezte a mentorunk, én kedvetlenül bólogattam egyet, Louis lelkesen,
szinte visítva válaszolt, hogy igen. A külföldi meg csak jobbra-balra
nézegetett, mintha azt sem tudná, hol van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Én
Louis Tomlinson vagyok! –mutatkozott be lelkesen a külföldi arcnak, mikor az
nem is kérdezte. Én meg senkinek nem fogok bemutatkozni, főleg nem egy
olyannak, aki alig beszéli a nyelvünket, mégis itt próbálkozik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Christoph
Leitgeb. –mutatkozott be ő is Louisnak, én meg elfordultam, hogy ne kelljen
őket néznem. Ha a neve alapján kéne megmondani milyen származású, akkor az első
tippemet a német mellé tenném le. Igazából nem is nagyon izgatott, amúgy sem
bírom őket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Kezdhetjük?
–kérdezte a mentor. Még hányszor? Marhára idegesítő volt. Leültünk a kanapéra,
én ültem középen persze a két idióta között. Elmondták a feladatot, hogy mit hogyan
kell csinálni és, ahogy a felállás lesz a gyakorlás során. Nekem meg azon járt
az eszem, hogyan készíthetném ki ezt a két marhát, hogy a világból is
kifussanak, de leginkább Louisra fájt a fogam, ahelyett, hogy odafigyeltem
volna. Felváltva kellett énekelni egy dalt, én viszont annyira nem figyeltem,
hogy amikor én jöttem volna, csönd lett és minden szem rám szegeződött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mit
néztek így rám? –háborodtam fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Talán,
mert te jössz, ostoba! –szólt oda Louis, azt hittem neki megyek, de vissza
kellett magam fognom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ne
pofázzál itt nekem! –nem bírtam szó nélkül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Elég
legyen! –szólt ránk a mentor, ekkor mindketten nyugton maradtunk, én meg
próbáltam odafigyelni. Innentől kezdve meg már jobban ment, és belekellett
húznunk, mert ha jól csináljuk, akkor előbb felmehetünk, de ha nem, akkor itt
kell maradnunk, ameddig mondják, azt meg nagyon nem akartam. Szabadulni akartam
minél előbb Louissal ellentétben, mert gondolom ő élvezte ezt az egész
bohóckodást. Egy darabig minden rendben volt, de később meg már annyira
szánalmasnak éreztem az egészet, és unalmasnak, hogy gondoltam feldobom egy
kicsit a hangulatot, még, ha csak magamat szórakoztatnám vele, a többiek meg
idegesek lennének. Ez a külföldi még kiejteni sem tudja a szavakat normálisan,
tehát elhatároztam, hogy egy kicsit megszivatom, hogy aztán mindenki rajta
röhöghessen. Közben eszembe jutott egy még jobb ötlet, aminek a megvalósítására
várni kellett egy kicsit, ugyanis nincs közönség, tehát inkább annyiban hagytam
a dolgot és folytattam az éneklést normálisan, miközben percenként az órámat
bámultam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Fél
óra múlva végre befejeztük, amint kimondta azt a mondatot, hogy most már
elmehetünk, kifújtam a levegőt mindenki szeme láttára, nagyon rám volt írva minden,
látták rajtam, hogy utálom csinálni. Bizonyára megfordulhatott az a kérdés a
fejükben, hogy akkor minek is vagyok itt, legszívesebben azt a választ adtam
volna, hogy anyám erőltette. Így is volt, azonban ezt nem kell mindenkinek
tudnia, úgy kell tennem, mintha én akartam volna, de eléggé nehezen ment a
színészkedés. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Végre.
–mondtam suttogva, csak a külföldi állt mellettem közvetlenül, a mentor egy
méterrel arrébb egy asztalnál ült, miközben írt valamit, Louis meg már az
ajtónál volt. Nem izgattam magam, mivel úgy voltam vele, hogy úgysem értette,
tehát mondhattam volna hangosabban is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nagyon
untad? –szólalt meg végül különös akcentussal. Semmihez sem volt hasonló,
maximum olyan hangzása volt, mintha egy külföldi most tanult volna meg angolul.
De végül is ez volt az igazság az ő esetében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Értetted?
–kérdeztem meglepetten eléggé fölényesen, hogy éreztessem vele, hogy ő itt egy
kis senki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mit
gondoltál? –kérdezett vissza meglepetten, de én csak átnéztem rajta és faképnél
hagytam, ugyanis nem alacsonyodom le hozzá. Visszamentünk Louissal a szobánkba,
egy kicsit pihentünk, majd indultunk vacsorázni. Nem szóltunk egymáshoz egész
pihenő alatt, mégis azt éreztem, hogy feszült a levegő és szerintem Louis is
így volt vele. Ha nem ő lenne a szobatársam, minden más lenne és akkor talán
bulinak is felfoghatnám az egészet, de ez a semmirekellő megakadályozza és tesz
arról, hogy rosszul érezzem magam. Egyenesen kínoz még a jelenléte is,
bizonyára élvezi is. Nem lesz így sokáig, mert ki fogom készíteni és ő fogja
előbb elhagyni a szobát, bár biztos, hogy ő lesz az első kieső, vagy a második.
Ha a második, akkor az a kis német nevű marad csak alul mellette. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Vacsoránál
elfoglaltam egy üres asztalt, aztán nem sokkal később megjelent Louis azzal a
kis külföldivel és persze, hogy hozzám kellett ülniük. Itt vált világossá, hogy
provokálni akar, és most már van egy ostoba haverja is, aki szintén az
idegeimre fog menni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Van
még egy csomó üres hely. –mutattam az üres helyekre, de mintha a falnak
beszéltem volna, mert rám sem hederítettek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Halljátok,
amit mondok? –kiabáltam el magam, ekkor rám néztek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
bajod van? –kérdezte Louis felháborodottan, mintha nem tudná.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Utáljuk
egymást, de azért ide ülsz a haveroddal. Na, húzzatok innen mindketten! –utasítottam
és majd szétrobbantam az idegtől, amiért ilyen ostobák. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miért
nem mész el te, ha ennyire útban vagyunk? –kérdezte cinikusan, s ettől csak
jobban felment a pumpa. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Talán,
mert én ültem itt előbb. –vágtam rá határozottan és flegmán. Végül senki sem
ült másik asztalhoz, én nem szóltam hozzájuk, ők is csak pár szót váltottak
egymással. Olyannal nehéz is lett volna normálisan kommunikálni, aki alig tud
megszólalni a mi nyelvünkön, s mi meg nem beszéljük az övét. Úgy éreztem, hogy
kötekednem kell, ezért meg is törtem a köztünk kialakult nagy csendet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miért
nem a német X-Factorban jelentkeztél? –érezni lehetett a hangomon a lenézést,
erre is törekedtem, bár ki tudja, hogy leesett-e neki vagy sem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mivel
nem vagyok német. De amúgy miért baj neked, hogy itt vagyok? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Neked
baj, engem nem különösebben érdekel, egyébként tudom, hogy német vagy, mert a
neved elárul mindent. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
vagyok német, fogd már fel. –és még ő volt felháborodva, mikor kitaláltam a
nemzetiségét. De akkor minek tagadja? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Akkor
mégis honnan jöttél? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ausztriából.
–ha így van, akkor annyit mégsem tévedtem, ugyanis ott is németül beszélnek,
viszont, hogy egy kicsit idegesítsem, ezt mondtam neki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ahol
a kenguruk is élnek? –úgy tettem, mint aki komolyan gondolja az egészet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Igen.
–vágta rá határozottan, közben komoly képet vágott. Tehát ő is csak szórakozott
rajtam, mert lehet elhitte, hogy én keverem a két országot. Hát az ausztrálok
angolul beszélnek, ő meg nem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
most komoly? –szólalt meg Louis is bunkó stílusban, én ekkor bólogattam, majd
elröhögtem magam, mert már nem bírtam tovább. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Akkor
az osztrák X-Factortban. –tértem vissza az eredeti témánkhoz és minden mosoly
eltűnt az arcomról, utána az övékéről is, amint elhagyta ez a mondat a számat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hagyd
már őt békén! –szólt Louis keményen, én meg csak vigyorogtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
lesz, ha folytatom? –kérdeztem cinikusan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
ne figyelj rá, nagyon nagy arca van, és magas lovon ül, mert a szüleinek sok
pénze van. –fordult az osztrák felé neki címezve, de úgy gondoltam, hogy amit
az imént elmondott, leginkább rá illik, bár a pénzes dolog igaz volt, de arról
meg nem tehettem, hogy pénzes családba születtem. Bizonyára böki a csőrét és
irigykedik, bár szívesen neki adtam volna a továbbjutást a döntőbe, mivel
hihetetlenül szánalmasnak éreztem az egészet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ne
sértegessed, megértetted? –hú, most hirtelen milyen nagy szája lett, az osztrák
meg csak hallgatott, véletlenül se szólt volna vissza. Biztos voltam benne, hogy
azért volt csendben, mert nem tudott angolul vitatkozni, sőt még beszélni is
alig tudott, habár Louis szerint tudott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="line-height: 107%;"><span style="font-family: inherit;">Elérkezett a várva várt
szombati nap is, mindenki lelkesen készült, engem leszámítva, mert nem érdekelt
az egész. Tudtam, hogy tovább fogok jutni, de azt nem kötötték az orromra, hogy
kit ejtenek ki. Reménykedtem benne, hogy az osztrákot, vagy Louist. Én léptem
fel elsőként, ennek kifejezetten örültem, mert legalább túl voltam a nehezén,
bár egyáltalán nem izgultam, ha esetleg rontanék, legfeljebb elmajomkodom az
egész és ennyivel le is zárom. A végére rajtam kívül már mindenki izgult,
főleg, amikor kihirdették a továbbjutók nevét. Louisnak kellett párbajoznia egy
lánnyal, ekkor el is könyveltem, hogy véget ért számára a műsor és
megszabadulok tőle. Jött a következő felvonás, ugyanis hamarosan eldől, hogy
tovább jut-e az a semmirekellő, vagy sem. A lánynak szurkoltam természetesen,
ugyanis Louis nem is érdemli meg ezt az egészet, és otthon lenne a helye.</span></span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-67598069026634504732014-10-26T12:38:00.003+01:002014-10-26T12:41:33.763+01:0024. rész - Egy kellemetlen szobatárs<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok, tudom, rengeteg időt kihagytam és jogotokban is áll haragudni rám, de megint ihlethiányban szenvedtem. Egyébként ha nem lenne ennyi érdeklődés a blog iránt, már rég abbahagytam volna, ezt csak kizárólag miattatok írom, mert örülök, hogy van egy sikeresebb blogom, mert mostanában válságban vagyok. Új blogot kezdek és senkit sem érdekel és nem tudom miért van ez. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ezért muszáj vagyok itt reklámozni az új blogomat. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A történetről: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"2011-ben jófiúként érkezik meg Louis Tomlinson a csapatba, azonban a körülmények nagyon is megváltoztatják őt. Törtetővé válik és nagyképűvé, azt hiszi ő a legjobb játékos. Egyeseket különösen irritál, de igazán akkor csapja ki a biztosítékot, amikor elcsábítja egyik csapattársának a barátnőjét, teljesen gátlástalanul. Egyre lejjebb süllyed és képtelen elismerni, hogy segítségre van szüksége. Konfliktusok konfliktusok hátán, szerelmi háromszög, bulik, drogok, alkohol, cigi, tetkók ---à ezek jellemzik ezek után az életét, amiből ki kell lábalnia. Vajon visszatér a helyes útra vagy teljesen elborul? Milyen útra tér ezek után? Belátja, hogy hibázott és igyekszik helyre hozni a dolgokat? A történetből kiderül."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha felkeltette az érdeklődéseteket, akkor <a href="http://leitgeblouisgraz.blogspot.hu/">ide kattintva</a> eléritek a blogot. Kérlek titeket, adjatok neki legalább egy esélyt. Én nem erőltetek senkit sem, mert tényleg csak olyanok iratkozzanak fel, akiket érdekel és olvasni fogják a későbbiekben. Egy esélyt azért megérdemel. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Akkor most nem is húznám tovább az időt, betenném az új részt. Köszönöm a 3 feliratkozót, ennek köszönhetően már 83-an vagytok</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhffwtieRkeN2OX8yuiddopkOIyZl_y92yxetcpym6yRZfKl1fhUjuEtkoMdurke-__FfBT207rYmr-08wRhysZNBE9Zlhvc4vXRK-4P_awT1d5sgX_zGWU8XU_2_-aHsAZNsli0SrLWTg/s1600/10301517_1492319147692501_4075457236015408550_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhffwtieRkeN2OX8yuiddopkOIyZl_y92yxetcpym6yRZfKl1fhUjuEtkoMdurke-__FfBT207rYmr-08wRhysZNBE9Zlhvc4vXRK-4P_awT1d5sgX_zGWU8XU_2_-aHsAZNsli0SrLWTg/s1600/10301517_1492319147692501_4075457236015408550_n.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Anya
egyik reggel beállított hozzám, mintha mi sem történt volna, kiderült, hogy
csak azért, mert Claudio kitette, legalábbis ezt feltételeztem, mielőtt mondott
is volna bármit is. Úgy gondoltam, hogy előtte valami fontosat kell vele
közölnöm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Anya,
jelentkeztem az X-Factorba! –jelentettem ki kissé félénken, ugyanis tartottam a
reakciójától, de ehelyett nagyon meglepődött és szóhoz sem tudott szólni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Azt
meg hogyan? Te tudsz énekelni? –kérdezte ledöbbenten és amiatt, hogy ő mindig
mással foglalkozott, azáltal róla szinte semmit sem tudott, a saját gyerekéről
és ez nekem nagyon is fájt. Nem is értem mit keres itt, csak kizárólag annak
köszönhette, hogy bejöhetett, amiért Niall beengedte, mert én nem tettem volna
meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
mondtam, hogy tudok, de azt sem, hogy nem tudok, csak szerencsét próbáltam, de
nem hiszem, hogy ez téged érdekelne. –közöltem vele szemrehányóan, hogy azért
nézzen magába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miért
mondasz ilyeneket, kisfiam? Igenis érdekel, hogy mi van veled. Nem értem a
viselkedésedet. –egyre biztosabbá vált, hogy Claudio szakított vele és akkor
hirtelen érdeklem, eléggé érdekes anyuka, az tény. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Eddig
le se szartad, hogy mi van velem? Mi ez a hirtelen változás. Csak nem tett ki
Claudio? –kérdeztem rá, ekkor ő lehajtotta a fejét és úgy, mint aki szégyelli
magát, akkor ezek szerint mégis csak jól sejtettem. Kizárólag ezért keresett
fel, mert ha nincs ló, jó a szamár is és én ezt nem fogom neki hagyni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Sajnálom
anya, de engem ez nem tud meghatni. Ha nem tett volna ki, fel se kerestél
volna. Igazam van? –emeltem fel a hangom, nem érdekelt, hogy az anyám, ha
egyszer kiérdemelte, hogy ilyen hangnemet üssek meg vele, talán csak észreveszi
magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Igen,
összevesztünk és kitett, bár a cuccaimat még nem dobta ki, de ma estig azt is
el kell onnan vinnem. Azt mondta, hogy a szavát tartja, tehát továbbra is
fizeti ezt a lakást, de csak addig, míg nem lesz valamelyikünknek munkánk.
Tehát én ma este már itt fogok aludni. –közölte letörten, én szinte teljesen
ledöbbentem és oda az álmomnak, miszerint, hogy saját lakásban éljek
függetlenül. Nem tartott sokáig, mert anyám ideköltözik hozzám és megint el
kell viselnem a korlátozásait, amiket én már nagyon untam. Nem tudtam vele mit tenni,
az utcára mégsem tehetem ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Rendben,
akkor maradj. –törődtem bele, már csak a cuccairól kell elmenni, ami körülbelül
két óra múlva meg is valósult. Mikor már áthoztunk mindent, el is vonultam a
szobámba, hogy ne kelljen őt néznem. Legyen csak itt, úgyis csak kihasznál,
csak addig vagyok neki jó, amíg nem jön egy újabb pénzes pasi. Szégyellem, hogy
ilyen anyám van, el is fogott emiatt a sírógörcs, s ha ellenezni fogja az
X-Factort, akkor azonnal megszakítok vele minden kapcsolatot, inkább támogatnia
kéne, hogy szerencsét próbáltam. Bár sokáig úgysem kell aggódni, nem hiszem,
hogy sokáig bent leszek a versenyben, de a remény hal meg utoljára. Kopogást
hallottam, reménykedtem, hogy Niall az, de mikor kinyílt az ajtó, anyát
pillantottam meg. A homlokomra csaptam egyet, majd hátat fordítottam neki és
kinéztem az ablakon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Jól
vagy, kisfiam? –kérdezte kedvesen, de mégsem hatódtam meg rajta, mert pontosan
tudtam, hogy csak érdekből teszi ezt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Milyen
érdekes, hogy amint egyedül maradtál, máris érdeklődsz felőlem, holott eddig
rám sem hederítettél. –közöltem vele bosszúsan, de továbbra sem néztem rá.
Éreztem, ahogy az ágy besüppedt mellettem, ami azt jelentette, hogy leült
mellém, s csak ekkor fordultam meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ne
értsd félre, Louis! Igenis nagyon fontos vagy a számomra, hisz te vagy az
egyetlen fiam. –próbálkozott bevágódni, de valahogy átláttam rajta, nem fog ez
neki menni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hagyj
békén, nem vagyok rád kíváncsi! –kiabáltam már szinte, hogy menjen el végre és
ne nyaggasson tovább a hazugságaival. Könnyek csordultak ki a szemem sarkából,
s hogy ne lássa a bánatom, ismét háttal ültem. Éreztem, hogy rosszul esett neki
ez a viselkedés, de csak magának köszönheti. Egyébként legszívesebben
felpattantam volna és a nyakába ugrottam volna, de erősnek kellett lennem, hogy
megmutassam, igenis van benne tartás és haragszom rá. Ezt kell éreznie. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Rendben,
megyek, ha ezt akarod. –ekkor sértődötten távozott, nagyon rosszul éreztem
magam, majd kitört belőlem a hiszti, ugyanis hangosan zokogni kezdtem, hogy még
a szomszédba is áthallatszott. Valaki ismét berontott hozzám, szép óvatosan
szemügyre is vettem, de szerencsére Niall volt az.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
bajod van, Louis? Miért sírsz ilyen keservesen? –kérdezte aggódó tekintettel,
aztán magához is ölelt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Anya
miatt. –vallottam be neki az igazat, de az igazi érzéseimet neki sem akartam
felfedni vele kapcsolatban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Tudom.
Amit tesz, az szörnyű. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
annyira rossz érzés. –kisírtam magam a vállain, ilyen egy igazi jó barát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Teltek
a hetek, az X-Factorban folyamatosan mentek a válogatások, s számomra minden
egyes ott töltött perc izgalommal telt el, mivel teljesen kérdéses volt a
továbbjutásom. Végül bekerültem az élőadásba, amit el sem mertem hinni, hiszen
nem ezzel a céllal indultam, azt gondoltam, hogy majd szépen lejáratom magam,
minden ismerősöm rajtam röhög majd. Nem így lett, hanem pont ellenkezőleg,
ugyanis mindenki büszke volt rám, és Írországban is nyomon követtek engem, az
ottani ismerőseim, akik nagyrészt Niallel közösek. Anya végig mellettem volt és
támogatott is, így nem is tudtam volna haragudni rá, természetesen
megbocsátottam neki. Megígérte, hogy megváltozik és, hogy nem fog felszedni
több pénzes pasit, mert elege lett belőlük és Claudiot is minél gyorsabban el
akarta felejteni. Én hittem neki, adtam neki még egy esélyt és lassan ki is
kellett költözni Claudio lakásából, s ezt főleg én akartam. Niall hazament,
onnan szurkolt nekem és mindennap beszélgettünk az interneten. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egyik
reggel csomagoltam, ugyanis határozatlan időre be kell költöznöm a mentorházba,
mert az élőadásban ott leszek, bár úgy voltam vele, hogy én leszek az első
kieső. Egyszerűen minden fellépésem előtt úgy álltam hozzá, hogy kiesek, de nem
így lett, sőt fel is készültem, hogy a zsűri szépen leszól, de ehelyett az
ellenkezője történt meg. Tisztában volt vele a családom, hogy nincs nagy
önbizalmam, ezért próbáltak bátorítani, és, hogy ne úgy álljak hozzá, hogy
kiesek, mert igenis nagyon jó vagyok és tehetséges. Nehezen hittem, sőt nem is
nagyon, mert nem volt annyira könnyű. Beszélni mindig könnyebb. Már készen
álltam a költözésre, anya el is kísért odáig, onnantól meg már egyedül kellett
boldogulnom, ki kellett töltenem a papírokat, közben a csomagjaimat felvitték a
megfelelő helyre, utána felkísértek, ahol találkozhattam is a
versenytársaimmal, nagyjából már ismertem őket, de csak látásból, azonban még
nem mindenkit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Sziasztok!
–köszöntem jó hangosan, majd keresni kezdtem a szobámat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Szia.
–köszöntek vissza többen is, benéztem minden szobába, hogy vajon hol lehetnek a
bőröndjeim, s mikor megtaláltam, be is mentem. Egy két ágyas szobában találtam
magam, az ablak tág volt és még adtak is hozzá két íróasztalt és szekrényt.
Ezek szerint lesz egy szobatársam is, akit még én nem láttam, sőt lehetséges,
hogy be sem költözött még, mert a cuccai sem voltak itt. Pedig milyen jó lenne,
ha nem jönne senki és egyedül lennék a szobában, azonban ennek kicsi az esélye
és túl szép is lenne, persze álmodozni azt lehet, de ez sem tartott sokáig,
ugyanis egy fiú lépett be az ajtón nagy csomagokkal, valószínű ő lesz a
szobatársam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Szia!
–köszönt udvariasan, én is visszaköszöntem, utána ránéztem, s ekkor döbbentem
le, ugyanis ismerem a fickót és nem a legkellemesebb társaság. Ő George Shelley
és nem hittem volna, hogy ő is jelentkezett, sőt még azt sem néztem volna ki
belőle, hogy tud egyáltalán énekelni. Valamiért itt van, tehát ezek szerint
mégis csak tud valamit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
meg mi a fenét keresel itt? –szólaltam meg flegma stílusban, mivel nagyon nem
örültem neki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Azt,
amit te. Én is bent vagyok az élőadásban, képzeld! –válaszolta ugyanolyan
hangnemben, amilyenben én is szóltam hozzá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
tudtál volna másik szobába menni? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem,
mert ide tettek és most el kell, hogy viseljél. –ledobta magát az ágyra, majd
elkezdett kipakolni, amihez én eléggé lusta voltam, ezért csak néztem magam elő
az ágyon ülve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
nem pakolsz? Nem sokára ebédelünk. –megszólalt körülbelül öt perc elteltével.
Egyébként meg mi köze hozzá? Ha rajtam múlik, végig fogjuk veszekedni az itt
töltött időnket, mert ettől a gyerektől a hajamat tudtam volna tépni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Törödj
a magad dolgával, megértetted? –kiabáltam rá, aztán elfordultam, hogy ne
kelljen bámulnom a képét. Azon gondolkodtam, hogy valakivel helyet kéne
cserélnem, mert ki fogok tőle készülni, az egyszer biztos. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Jólvanna,
mit húzod fel így magadat? Amúgy meg nem akarsz jóban lenni? –próbálkozott, de
kár érte, mindig is utálni fogom ezt a kis senkit. Biztos voltam benne, hogy
apuci pénze miatt kerülhetett ide be és nem a tehetsége miatt. Pénzzel sok
mindent el lehet érni, tisztában voltam vele, hogy én hamar kifogok esni, mert
csak a pénzesek gyerekeit engedik tovább. Sajnos ez erről szól, előre le van
már rendezve az egész, tehát semmi esélyem. Kissé el voltam keseredve miatta,
de nem tehettem ellene semmit. Indulni kellett az ebédlőbe, utána volt egy fél
órás pihenő, majd megkezdődött a legelső próba is. Mindenki kapott egy
dallistát, azok közül kellett kiválasztani, amit majd szombaton el szerettünk
volna énekelni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Vacsoráig
pihenő volt, mindenki azt csinált, amit akart. Én olvastam a dalszövegemet és
magamban próbáltam elénekelni, azonban George nem így tett, ő befeküdt az ágyba
és próbált aludni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
tudnál csendben maradni? Nem lehet tőled pihenni. –szólt rám, pedig nem is voltam
hangos.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="line-height: 107%;"><span style="font-family: inherit;">-Éjszaka kell aludni és
bocs, hogy én jól akarok teljesíteni szombaton és nem alvással töltöm el a
szabadidőmet. –még neki állt feljebb, érzem, hogy összeférhetetlenek leszünk
egymás mellett, ugyanis én nem fogok egésznap lustálkodni. Elhiszem, hogy
pénzzel mindent meg lehet vásárolni, így nincs is szüksége arra, hogy gyakoroljon
és törekedjen arra, hogy jól teljesítsen. Felháborító, s gondolkodni kezdtem,
mit is tehetnék ellene, majd arra döbbentem rá, hogy az égvilágon semmit. </span></span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-51796269055455898862014-09-25T14:29:00.003+02:002014-09-25T14:29:46.897+02:0023. rész - A meghallgatás<div style="text-align: justify;">
<b>Kérlek, ne haragudjatok, hogy ennyit késtem a résszel, de egyszerűen ihlet hiányban szenvedtem és nem nagyon ment az írás, de nem adtam fel, ugyanis nem szeretném abbahagyni a történetet, így hát megírtam, és hát sikerült, de lassan hamarosan visszanyerem a lendületemet és gyakrabban jönnek részek, de ezt most kérlek nézzétek el nekem, szinte egy hónap szünet volt, emiatt nagyon szégyellem magam, de ez bármelyik íróval megtörténhet. Sokáig 82 feliratkozó volt, ami 80-ra csökkent. Meg is értem, hogy ketten úgy döntöttek leiratkoznak, lehet én is ezt tettem volna a helyükben. Reménykedem benne, hogy ez a szám növekszik, és hagytok magatok után nyomot. Azt is megértem, ha páran elpártoltak a blogtól és kevesebb komment és pipa érkezik, sőt ezt már észre is vettem. Na mindegy, aki olvassa még, annak jó olvasást. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyP9MK-NocwmrxyOw_pRCAGAgVLmhDOUMBkmw5Nr85csUzbMT3RGf5lPOD58RYD7fORZ29tX10z6Kn3igRasTyxNJdaEIwuNzPs32daJLTxANeE5-ud-TFO_KmYfzMxU3EdNARNX7ysTc/s1600/10478937_712945628740569_8802516588864335652_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyP9MK-NocwmrxyOw_pRCAGAgVLmhDOUMBkmw5Nr85csUzbMT3RGf5lPOD58RYD7fORZ29tX10z6Kn3igRasTyxNJdaEIwuNzPs32daJLTxANeE5-ud-TFO_KmYfzMxU3EdNARNX7ysTc/s1600/10478937_712945628740569_8802516588864335652_n.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Elérkezett
a nagy nap, ma van az x-factor meghallgatás, választottam is egy dalt, jól
begyakoroltam, és már indulhattam is vele. Nem számítok nagy sikerre, ugyanis
rettenetesen gáz, ahogyan azt előadom. Lesz min nevetniük az embereknek. Az
utolsó éjjelen nagyon keveset aludtam az izgalomtól, szinte csak forgolódtam,
ami csak görcsössé tett, s ez csak jobban akadályozta az alvásomat. Nagy
nehezen sikerült is sok idő után, azonban a vacak ébresztőóra felébresztett,
leállítottam és megnéztem mennyit is mutat az idő. Már hét óra volt, ami azt
jelenti, hogy kelnem kell, mert nyolcra már ott kell lenni. Gyorsan bekaptam
valami reggelit, aztán indultam is, már háromnegyedre ott voltam, de már akkor
állt a sor. Bizonyára mindenki izgatott volt és korábban értek ide a
kelleténél. A kezemben papírt tartottam, amire a dalszöveg volt nyomtatva, amit
énekelni fogok, elkezdtem azt olvasgatni és magamban dúdolgattam. Azonban ezzel
a cselekedettel nem voltam egyedül, ugyanis a többiek mind ugyanezt tették. Nem
sokára kinyitották az ajtót, így a tömeg elkezdett befelé áramlani, majd
szétnyomták egymást a fiatalok, de én ebben is kivétel voltam, mivel én
hátraálltam és megvártam, amíg a többiek beérnek és utoljára lépek én is be.
Ennél jobbat nem is tehettem volna, ezzel is csak húzom az időt magam elől,
ugyanis később kerülök be, s ez jobb is, mert nem nagyon akartam a zsűri elé
kerülni, hagy menjenek csak ők előbb, mit bánom én. Ahogy telt az idő, egyre
jobban izgultam, s már a tenyerem is izzadt, mivel tudtam, hogy egyre közelebb
vagyok hozzá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Louis
Tomlinson! –ahogy kimondták a nevem, elejtettem a papírt, ami a lábam előtt
hevert, ugyanis ez azt jelentette, hogy sorra kerültem. Gyorsan felszedtem a
lapot és már indultam is, az ajtónál egy nő kivette a kezemből, mert ugye
fejből kell énekelni és nem olvasva. Kiálltam a színpadra, be kellett
mutatkoztam, ezután elcsendesedett minden, a mikrofont a kezembe vettem és
kifújtam a levegőt. Elsötétültek a közönség felett a lámpák, egyedül csak engem
világítottak meg, majd megszólalt a zene is, ami azt jelentette, hogy el kell
kezdenem, de rettenetesen remegtem és rám tört a pánik, hogy semmi hang nem fog
kijönni a torkomon. Összeszedtem minden erőmet és legyőztem a félelmem,
elénekeltem a dalt, pont úgy, ahogy szerettem volna, azonban ezt túlzás lett
volna állítani, mert biztos, hogy gyengén sikerült és haza fognak küldeni. Már
készültem is a legrosszabb kritikákra. Kicsit közelebb léptem a zsűrihez, a
tenyerem izzadt, a szívem hevesen dobogott, majd nyeltem egy nagyot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Kedves
Louis Tomlinson! –kezdett bele az első zsűri, utána ő is levegőt vett, mielőtt
elkezdett volna beszélni. Meglepően jó véleménnyel volt a produkciómról, pont
az ellenkezőjére számítottam. Örömömben le sem tudtam venni a mosolyt az
arcomról és legszívesebben ugrándoztam volna, ugyanis továbbjutottam és bent
vagyok a következő körben. A végén Niall odajött hozzám gratulálni, utána adott
is egy ölelést, amit viszonoztam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Annyira
jó voltál, sosem mondtad, hogy ilyen tehetséges vagy. –mondta nevetve, majd
megveregette a hátamat és kaptam még egy ölelést. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
vagyok én annyira tehetséges, ezt a teljesítményt is csak annak köszönhetem,
hogy rengeteget gyakoroltam rá. –közöltem vele az igazságot, mert nem
szerettem, ha minden ok nélkül dicsérnek, és olyanokat mondanak, ami nem fedi a
valóságot. Az ilyen szavaktól szállnak el legkönnyebben az emberek, fejükbe
száll a hírnév a sok dicsérettől. Vannak igazi tehetségek is, akik megérdemlik
a szép szavakat, de olyanok is akadnak, akik fele annyira sem tehetségesek,
mint amilyennek beállítják őket. Ezért se szabad elhinnem a dicséreteket, mert
akkor nagyon könnyen elrugaszkodom a földtől, az viszont senkinek sem tenne
jót, és magamnak ártanék a legtöbbet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
igaz, ha nem lennél tehetséges, nem jutottál volna tovább. –ragaszkodott a
véleményéhez Niall, inkább ráhagytam, nem érdemes ilyenért vitatkozni vele,
úgyis neki lesz igaza. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Legyen
igazad, úgyis le vagyok döbbenve, de addig csinálom, amíg ki nem esek, most már
nem léphetek vissza. –mondtam határozottan, ezt már végig csinálom, de ki
tudja, lehet a következő körben esek ki és mindig úgy állok hozzá, hogy úgyis
kiesek, ez a lehető legrosszabb felfogás, ideje lenne megtanulni egy kicsit
pozitívabban látni a világot, mert ez így nagyon nem jó. Talán Niall tud ebben
segíteni, de ahhoz meg kéne vele osztanom a problémámat. Úgy készültem, hogy
nálam fog aludni, legalább addig sem leszek egyedül, tudom, én választottam ezt
az életet, de sokszor tör rám a magány, ami nem túl jó dolog. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
a beszéd, és pontosan tudom, hogy kitartó vagy, higgyél magadban, sokáig fogsz
jutni, mert nagyon jó vagy! Én támogatni foglak és apa is. Mi van anyukáddal? Ő
itt van? –hát igen, kár volt anyát szóba hoznia, ugyanis nem jött el megnézni
engem, még csak nem is tudott az egészről, mert nem mondtam el neki. Amúgy sem
érdekelné. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nincs,
nem tud róla. –hadartam el, hogy gyorsan túl legyek rajta, de Niall tovább faggatózott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miért
nem jött el? Nem értem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mondom,
hogy nem tud róla, amúgy sem érdekelné. Érted? –emeltem fel kicsit a hangom,
hogy gyorsan zárjuk le a témát, de Niall továbbra is hajthatatlan volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Bocsánat.
Miből gondolod, hogy nem érdekelné?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mert
őt csak Claudio érdekli meg a többi szeretője, engem le se szar, tudhatnád már
és most én abbahagyom ezt a témát, én többé nem keresem fel. –ezzel le is
zártam, nem mert tovább kérdezni, mert ingerültem beszéltem vele, amit aztán
bántam is. Hazafelé menet, ami busszal történt, időnként ránéztem és látszott
az arcán, hogy meg van sértődve, de az is lehet, hogy csak én éreztem így. Meg
kéne vigasztalnom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Megbántottalak,
Niall? –kérdeztem bizonytalanul.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem,
dehogyis. Miből gondolod? –innentől kezdve már tudtam, hogy csak én reagáltam
túl az egészet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Semmi,
csak túlreagáltam, hagyjuk. –ezzel le is zártuk a témát és csendesen utaztunk
tovább, majd nem sokára haza is értünk. Megmutattam Niallnek a szobáját, aztán
segítettem neki kipakolni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Akarsz
ma valamit csinálni? –kérdezte, azonban nekem semmi ötletem nem volt, leültem
az ágyra és gondolkodni kezdtem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Menjünk
el sétálni és beszélgessünk. –vetettem fel az ötletet, Niall bólogatott, tehát
akkor benne volt. Úgy döntöttünk, hogy a közeli tóhoz látogatunk ki, ott
megettünk egy pizzát, miközben gyönyörködtünk az ott lévő tájban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Annyira
hiányoztál, nélküled teljesen üresnek éreztem magam. –vallottam be az igazat, s
ezt komolyan is gondoltam, igaz, hogy első hallásra furának tűnhetett, mert
valójában egy szerelmes fiú mondja ezt egy lánynak, én viszont máshogy éreztem
Niall iránt. Még sosem voltam szerelmes, Niall iránt csak testvéri szeretet
érzek, ami nagyon fontos volt számomra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Én
is így vagyok vele. –tette hozzá lelkesen, fülig ért a szája. Hát igen, ilyenek
vagyunk, hogyha tudunk találkozni ennyi idő után. Este hazaértünk, persze a nap
folyamán Niall folyamatosan mondta, hogy hívjam fel anyát, de valahogy ez nem
ment nekem, talán féltem attól, hogy elutasít vagy kinevet a döntésem miatt. De
miért is nevetne ki, amikor tovább jutottam? Magam sem tudtam volna megmondani,
de kissé bizonytalan voltam annak ellenére, hogy Niall folyamatosan bátorított.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nagyon
örültem Louis sikereinek, nem is gondoltam volna, hogy valaha is jelentkezni
fog ebbe a műsorba, egyszerűen nem tudtam róla elképzelni, mert alig volt
önbizalma. Azonban bízom benne, hogy ez a kihívás meghozza ezt neki és bátrabb
lesz, tehát szurkolni fogok neki, ameddig csak bent van. Viszont hiába
könyörögtem neki, hogy hívja fel az anyukáját, de hajthatatlan volt, ugyanis
ragaszkodott ahhoz a véleményéhez, miszerint az anyját ez nem érdekli, és csak
kinevetné, a kedvét is képes lenne elvenni. Ezzel nem értettem egyet, mivel egy
anya nem tenne ilyet a gyerekével, akárhogy viselkedik is. Emellett érveltem,
de semmi, továbbra is nagyon makacs volt. Így hát annyiban hagytam az egészet.
Reggel a csengetésre ébredtem, tehát valaki meglátogatja Louist, reménykedtem
abban, hogy Johanna az. Átmentem Louis szobájába, aki még mindig aludt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Louis,
ébredj! Valaki csöngetett. –kicsit ráncigáltam, ekkor ki is nyitotta a szemeit.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
van? –kérdeztem kómás fejjel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Csöngettek,
nyisd ki az ajtót. –könyörögtem neki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hagyjon
már békén, akárki is az. –majd fejére húzta a takarót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nyissam
ki én? –kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Igen
és küldd el. Oké? –nem értettem ezt a viselkedését. Vajon ő tudja, hogy ki az
és ezért akarja, hogy elküldjem, mert egy számára nem kívánatos személy? Végül
is megtettem, amit kért, de eszem ágában sem volt elzavarni, ha az anyja az.
Sejtésem bebizonyosodott, valóban Johanna állt az ajtóban, kezében egy nagyobb
bevásárlótáskával. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Szia
Niall, remélem nem zavarok. –köszönt, én nekem meg nem lett volna szívem
elzavarni őt, így hát betessékeltem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
sosem zavarsz, Louis még alszik, de megvárhatod odabent. –igazából nem volt
vele a legjobb kapcsolatom, de mégiscsak Louis anyja, akármilyen is. Johanna
leült a kanapéra, én meg udvariasságból megkínáltam egy kávéval. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Köszönöm
szépen, sokat változtál az évek folyamán. –mondta kedvesen, s ez engem is meglepett,
hiszen legutoljára annyira bunkó volt. Töltöttem magamnak is, majd helyet
foglaltam mellette. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nem
sokat kellett várni Louisra, már meg is jelent a nappaliban és arcára döbbenet
ült. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miért
nézel így? –kérdeztem tőle nevetve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miért
engedted be? Anya, te hogy hogy eljöttél? –hangját felemelte, szinte már
ingerült volt, Johannának látszólag rosszul esett fia viselkedése. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-De
fiam, miért vagy ilyen ellenséges velem? Különben is hoztam neked egy csomó mindent.
–mutatott a szatyorra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Eddig
leszartál, azt gondoltam nem szeretsz. Most hirtelen mi történt? Claudio
elhagyott? –Johanna ekkor kissé lehajtotta a fejét és nem mondott semmit, lehet
mégis így történt. Akkor vajon csak ezért jött el Louishoz? Érdekes anya, az
kétségtelen, de reménykedtem, hogy azért mégsem így történt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="line-height: 107%;"><span style="font-family: inherit;">-Anya, valamiről tudnod
kell, jelentkeztem az X-Factorba!</span></span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-22142476555152629432014-08-29T22:06:00.001+02:002014-08-29T22:06:31.828+02:0022. rész - X-factor<div style="text-align: justify;">
<b>Ne haragudjatok a várakozásért, mivel több hetet is kihagytam, de most már itt az új rész. Közben voltam nyaralni is, az idő alatt nem írtam semmit. Volt, hogy napokat hagytam ki időhiány miatt, de most összeszedtem magam, hogy ma este fel tudjam tenni. Meglett a 81 feliratkozó, vagyis az előző résztől számítva három új feliratkozó. Volt már 82 is, de sajnálattal látom, hogy valaki leiratkozott. Na mindegy, nem fosom a szót, inkább jó olvasást kívánok. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_oweCe0MIlGFGWsj5lPVGly1p5P-UgCTBv3Arv6jl122cqjKv1ACh5l7lQQwmHv5S0r2TQ0XzkDGm1q4l2gJav0k06KmuNGtaZhP-hAnXlzGTDBUChyW8sYBLfcmx6gPFOkCkj6hsTak/s1600/10653715_722914457743686_1567355674406728959_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_oweCe0MIlGFGWsj5lPVGly1p5P-UgCTBv3Arv6jl122cqjKv1ACh5l7lQQwmHv5S0r2TQ0XzkDGm1q4l2gJav0k06KmuNGtaZhP-hAnXlzGTDBUChyW8sYBLfcmx6gPFOkCkj6hsTak/s1600/10653715_722914457743686_1567355674406728959_n.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Claudio
szépen csapdába csalt, ugyanis bezárt egy roncs házba az erdő közepén, ahonnan
esélyem sem volt megszökni. Egy kicsit elaludhattam, mert álmomban, vagy lehet
csak félálomban furcsa hangokat hallottam meg, ami miatt gyorsan kiakartam
nyitni a szemem, de nem sikerült. Nagyon rossz érzés volt, ha egy rossz álomból
képtelen felébredni az ember, akármennyire is akarja. Én meg ebbe a helyzetbe
kerültem, közben meg nagyon féltem. A hangok hasonlítottak egy ember járásához,
ráadásul a padló is recsegett a cipője alatt, emellett még koppanásokra is
figyelmes lettem. Reménykedtem, hogy Claudio visszajött, mert lehetséges, hogy
ennyire azért nem szívtelen, hogy hagy itt engem meghalni. Egyszer csak valaki
megérintett, ekkor végre sikerült felébrednem, s ijedtemben fel is pattantam és
az illetőre néztem, aki nem más volt, mint Claudio. Ekkor ismét felmerült
bennem a remény sugara, hogy hazamehetek, valahogy éreztem, hogy nem fog itt
hagyni napokra, ugyanis anya is keresne, bár kétlem, hogy izgatná, de azért
mégiscsak a gyereke vagyok, és nem ilyen szívtelen ő sem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miért
zártál be? –kérdeztem vacogva, itt jöttem rá, hogy be vagyok rekedve, alig volt
hangom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Csak
megakartalak leckéztetni, mert neveletlen vagy, most viszont hazamegyünk.
–nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon a földről, én el is fogadtam, bár
megmozdulni is nehezemre esett, annyira fáztam és le voltam fagyva a hidegtől.
Végül sikerült felállnom, Claudio átkarolt, amin igencsak meglepődtem és már
kísért is kifele innen, ahová soha többé nem akarok visszatérni, még a közelébe
sem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Anya
tud róla? –kérdeztem még mindig rekedten, de azért lehetett hallani, ha közel van
hozzám a beszélgetőpartnerem és Claudio közvetlen mellettem volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem,
de nem is kell tudomást szereznie róla. –közölte, majd továbbmentünk. Én se
szerettem volna beszélni erről a dologról anyának, inkább úgy voltam vele, hogy
legjobb lesz elfelejteni ezt az egészet, inkább csak egy rémálomnak fogtam fel.
Lassan hazaértünk és mikor beléptem a nappaliba, láttam a már felállított
karácsonyfát, s alatta az ajándékokat. Annyira már nem hozott ez lázba, mint
kisebb koromban, de különösen azért, mert nem éreztem magam valami fényesen. Gyorsan
felmentem a szobámba, anélkül, hogy bárki észrevenne, aztán onnan a
fürdőszobába siettem, hogy átmelegedjek egy kicsit a forró zuhany alatt. Aztán
visszamentem a többiekhez, hogy elkezdhessünk ünnepelni, azonban szülinapi
tortára úgysem számíthatok, mert az én szülinapom mindig is háttérbe szorult,
de már nem siránkozom rajta, hiszen ez a természetes nekem. Különben is
hamarosan új életet kezdek, és teljesen egyedül maradok, nem hiszem, hogy akkor
bárki is gondolna rám, egyébként csak Niallre számítok, talán ő az egyetlen,
aki igazán szeret. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Igazam
is volt, mindenki elfelejtette a szülinapomat, de azért sem szóltam, különben
sem érdekelt ez az egész már. Már megszoktam, hogy nem számítok én itt semmit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Másnap
reggel azonban meglepetésben volt részem, ugyanis Niall küldött nekem egy
képeslapot, ami mögé ez volt írva: <i>„Kellemes
ünnepeket, és ami mindennél fontosabb, az a te születésnapod! Isten éltessen
sokáig, testvérem, ez egy nagyon fontos nap számodra!”<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nagyon
jól esett a figyelmessége, de én nem küldtem neki semmit, tehát elszégyelltem
magam emiatt egy kicsit, de még mindig van rá lehetőség, ugyanis nem sokára itt
az újév. Amint elmúlt karácsony, rohantam is a boltba egy képeslapért, aztán
írtam a hátuljára Niallnek valami kedveset: <i>„Nagyon
szépen köszönöm a felköszöntést! Remélem neked is jól teltek az ünnepek és
szeretnék Boldog Új Évet Kívánni neked, az én egyetlen testvéremnek! Hamarosan
költözöm, mert Claudio megígérte, de sajnos Szilveszterkor részt kell vennem a
giccs partijukon. Majd még írok msn-en, gyere majd fel!”</i> Betettem a
borítékba, ráírtam a címzettet és már szaladtam is a postára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">2010.
január 4.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Még
elseje előtt megkaptam Louistól a képeslapot, amin igencsak meglepődtem, mert
nem számítottam rá. Biztosan viszonozni szerette volna, ugyanis karácsonykor én
is küldtem neki, csak, hogy felköszöntsem a szülinapján. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Jut
eszembe, ma van a költözése napja, mert ma kezd önálló életet és költözik meg a
külön lakásába. Azért nem mondom, hogy a sajátjába, mert eredetileg Claudio
ajánlotta fel neki, hogy lakhat az egyik házában. Reggel felmentem msn-re, és
épp, hogy csak bejelentkeztem, Louis máris rám írt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Már
alig bírok magammal. –írta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Tudom,
ma költözöl. –reagáltam rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Most
pakolnom kell, de néha visszaírok. Minél hamarabb, annál jobb. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Oké.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egy
darabig nem is írt, biztosan pakolt, kicsit elszomorodtam, mert eszembe
jutottak a régi idők, amikor együtt játszottunk és a legfájdalmasabb időszak az
volt, amikor elköltözött tőlünk, én meg egyedül maradtam, úgy értem, hogy testvér
nélkül. Rájöttem, hogy még mindig nagyon hiányzik, apa simán beleegyezett
volna, hogy visszaköltözzön ide, de ő inkább az önálló életet választotta, s
mivel én még kiskorú vagyok, ezért maradnom kell. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mikor
összepakoltam, az inasok lecipelték az autóba, aztán a sofőr el is vitt az új
lakhelyemre, amit még eddig nem láttam, de már furdalt a kíváncsiság. Nem volt
annyira messze anyáéktól, tehát, ha valamire szükségem lenne, bármikor
megkereshetem őket, bár ezt nem tervezem, mert mindent magam akarok megoldani
és nincs szükségem a felnőttek beleszólására. Ha már itt tartunk, most már én
is annak számítok. Lassan megérkeztünk, a sofőr segített bevinni a cuccaimat,
kértem, hogy tegye le a nappaliba, aztán távozott is és ekkor történt meg az,
amire már heteket vártam: egyedül élek és végre szabad vagyok, azt csinálok,
amit akarok és ez olyan felemelő érzés volt. El sem hittem, hogy mindez velem
is megtörténhet, végre nem kell függenem anyától és az aktuális élettársától. Felvittem
a cuccaimat a szobába, sőt még választási lehetőségem is adódott közülük, mert
azért be kell vallani, hogy elég nagy ház áll a rendelkezésemre. Kiválasztottam
a legtágasabb alvóhelyet és az ágyra dobtam a bőröndömet, aztán kinyitottam,
hogy a ruháimat elpakolhassam a szekrénybe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Úristen!
Szabad vagyok, azt csinálok, amit akarok! Jeeee! –kiabáltam örömömben, miközben
ugrándoztam és szaladgáltam a házban ide-oda. Ha valaki látna, biztosan
beutaltatna valami klinikára, de egyszerűen zsongott bennem az öröm, hogy
máshogy ezt nem tudtam volna kiadni magamból, főleg, ha egyedül vagyok. Elment
a nap gépezéssel és csak este hatkor jutott az eszembe, hogy nincs itthon semmi
kaja, tehát el kell mennem bevásárolni, innentől kezdve magamról kell
gondoskodni, mindent nekem kell megcsinálni, de cserébe szabad vagyok. Anya és
Claudio adtak valamennyi pénzt, azt kell beosztanom. Leellenőriztem, hogy
megvan-e és indultam is a legközelebbi boltba. Nem szabad semmi hülyeséget
összevásárolnom, erre anya felhívta a figyelmem, hogy inkább zsömlét és
szalámit vegyek, minthogy chipseket, így hát megfogadtam a tanácsát és semmi
felesleges dolog. Kóla helyett meg ásványvíz és már meg is voltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Teltek
a hetek és egyre jobban magányosnak éreztem magam, kizárólag Niallel beszéltem
msn-en és néha camoztunk, de mégis üresnek éreztem magam belülről. Unalmasak
voltak a napjaim, sulin kívül sehová sem mentem, alig voltak itt barátaim, és
diákmunka is csak februártól indul. Nagyon rossz volt átélni ezeket a napokat,
azonban egy hirdetésre felkaptam a fejemet, ugyanis ismét x-factor válogatás
lesz és sokan mondták már, hogy jól tudok énekelni. Bár nem terveztem, mert
semmi önbizalmam sincs, de talán most megpróbálhatnám, főleg azért, hogy
feldobjam valamivel ezeket a magányos és unalmas napokat, de azzal igen is
tisztában voltam, hogy nem jutok semeddig, az élő műsorba meg pláne nem. Azért
meg lehet próbálni, semmit sem fogok veszíteni, de ha bekerülök a tévé adásba,
legfeljebb égek egy nagyot és ennyi, nem fog érdekelni. Felhívtam őket, adtak
időpontot a jelentkezésre, ami szombat lesz, aztán felmentem msn-re. Semmi
értelmeset nem tudok csinálni, tanulni meg nem fogok, mert utálom a sulit és
nem érdekel a tanulás sem, úgysem szeret ott senki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Képzeld,
jelentkezni fogok az x-factorba szombaton! –írtam Niallnek, aki jelenleg fent
volt, nem sokára reagált is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
most valami jó poén akart lenni? –írta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Camozzunk.
Jó? –aztán nyomtam is le azt a gombot, ami a camot bekapcsolja, hamarosan el is
fogadta, tehát beszélhettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
nem vicc, halál komolyan mondom. Próbára teszem magam. –komolynak tűntem, ekkor
Niall szájáról is lefagyott a mosoly, elgondolkodott, ezért egy perc csend
keletkezett, aztán hirtelen felnevetett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Most
mi az? –én még mindig komoly voltam, féltem, hogy kinevet, mert ugye semmire
sem vagyok jó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
hiszem el, Louis! Ha ez komoly, akkor szurkolni fogok neked, mert tehetséges
vagy és végre te is belátod ezt. –közölte lelkesen, örültem neki, hogy így
gondolja, de az is lehet, hogy csak nem akart megbántani. Inkább az utóbbi
lehet reális. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Köszönöm,
de nem hiszem, hogy tovább jutok, inkább csak egy szórakozásnak fogom fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ajj,
neked semmi önbizalmad nincs, de meglásd, ez majd ad neked egy nagy adag
önbizalmat! Hidd el nekem. –mondta, utána kacsintott egyet és a hüvelykujját
felmutatta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hát
ne is tudom. –mondtam bizonytalanul lehajtott fejjel. Én akkor is csak egy
játéknak fogom fel és ennyi. Nem fogok csalódni, ha kiesek, mert úgyis az lesz,
biztos, hogy kiröhögnek majd és nem engednek tovább. Mit érdekel ez engem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Elérkezett
a szombat és beadtam a jelentkezésem, itt tudtam meg, hogy a meghallgatás egy
hét múlva lesz, szintén szombaton, addig fel kell készülni valami dallal. </span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-57288775386232081152014-08-10T21:49:00.003+02:002014-08-10T21:49:38.286+02:0021. rész - Csapda<div style="text-align: justify;">
<b>Bocsánat, hogy ennyit késtem, eredetileg tegnap akartam hozni a részt, csak egész nap Győrben voltam. (nagy örömömre). Ma volt időm megírnom a maradékot, ezért itt van a rész. Köszönöm a két új feliratkozót, ezért már 78 olvasó volt, ami sokat jelent. Hagyjatok magatok után nyomot, jó olvasást. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvHujwlmaasZXQBs2sdDCo7Weku89joS4dwh3dk_iLQ1ZrewJkCZc4cMWkSUbX6HDbIYkvIqvpLpgtCICYQbJQoIgFyVAQIaiwaWnSaKsiL1wbyvRwoxJekWd6nVGl8Kz0ESXpsYafNjs/s1600/10557284_1491431771099846_2755212352013027363_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvHujwlmaasZXQBs2sdDCo7Weku89joS4dwh3dk_iLQ1ZrewJkCZc4cMWkSUbX6HDbIYkvIqvpLpgtCICYQbJQoIgFyVAQIaiwaWnSaKsiL1wbyvRwoxJekWd6nVGl8Kz0ESXpsYafNjs/s1600/10557284_1491431771099846_2755212352013027363_n.jpg" height="150" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Boldogan
osztottam meg Niallel a nagy terveimet, és természetesen ő is örült neki velem
együtt, sőt már az is szóba került, hogy együtt költözünk albérletbe és
vállalunk munkát. Így már nyugodtabban hajtottam álomra a fejem, de nem éltem
még magam bele annyira, amíg anya nem mond rá valamit, illetve bele nem
egyezik. Úgy döntöttem, hogy reggelinél fogom közölni vele a szándékomat. Lassan
el is érkezett a reggel, az asztalnál már készültem elmondani mindenki előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Anya,
és mindenki más, szeretnék valamit elmondani, ami a jövőmet érinti. –kezdtem
bele, majd nyeltem egy nagyot, ők meg kíváncsian vártam a nagy bejelentésem,
amit aztán végre elkezdtem mondani, bár nehezemre esett, mert izgultam nagyon
miatta. Főleg azért, hogy mit szólnak majd hozzá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Úgy
döntöttem, hogy mivel 18 leszek, elköltözöm innen és a saját lábamra állok.
–vártam a reakciókat, különösen anyáé érdekelt, ezért végig őt néztem és le sem
vettem róla a szemem. Úgy vettem észre, hogy egy kezdetleges mosoly húzódott
meg a száján, a szemeiben örömet lehetett kiolvasni, tehát eléggé feldobta az a
hír, miszerint megszabadul tőlem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Rendben,
Louis! Ez a te döntésed, nem tarthatlak vissza, ha te menni szeretnél, akkor
menj. –mondta kissé közömbös hangon, mire is számíthattam volna, mikor velem
csak a gond van, és egy nagy terhet veszek le a válláról. Nyugodtan
foglalkozhat Claudioval és Federicáva, akiket a családjának tart. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
is érdekel téged? Szeretsz még egyáltalán? –kérdeztem kételkedve és letörten,
aztán belekortyoltam egyet a teámba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Már
hogy ne szeretnélek, de ha neked így jobb, semmi sem tarthat vissza. –szavai
nem voltak túl őszinték, már elég régóta éreztem, hogy nem szeret engem és
elhanyagol, ez meg pont jól jön neki. Nem is baj, jobb lesz nekem egyedül, vagy
Niallel, ha sikerül megvalósítani a tervet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Akkor
indulok is, sziasztok! –készültem felállni az asztaltól, a fél reggelimet
otthagyva, de anya megragadta a karom és visszahúzott a székre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
nem így megy. Fel tudok ajánlani valamit, ami segíthet rajtad, méghozzá az,
hogy Claudio bérel neked egy lakást, és amíg nem találsz munkát, addig ő
fizeti, utána meg már magadnak kell. –inkább fizetnek nekem, csak, hogy minél
előbb elmenjek, tehát ez mindenkinek csak jó lesz. Nekem is, mert nem kell
elviselnem ezt a sok idiótaságot, amik itt zajlanak, nekik meg azért, mert
megszabadulnak tőlem. Támogattam az ötletet, ezért már aznap kerestek nekem
albérletet, nekem semmit sem kellett tennem, szinte ők intézték az egészet,
csak, hogy minél előbb elmenjek innen, de úgyis csak az újévben fog megtörténni
a költözés. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">2009.
december 24.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Végre
elérkezett ez a nap is, és ez nem csak a karácsony kezdetét jelenti, hanem az
én születésnapomat is, de az idei különösen jó volt, ugyanis ekkor váltam
hivatalosan is nagykorúvá. Végre szabad vagyok, de az igazi szabadság csak
akkor kezdődik el, amikor már elköltözöm innen. Ugyanis még részt kell vennem a
karácsonyi bálon, amit ugye elvárnak az embertől ebben a társadalmi rétegben,
anya élvezte, de nekem egy kínszenvedés volt az összes másodperce ezeknek az
eseményeknek. A szilveszterről meg nem is beszélve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Kezdődött
a karácsonyfa díszítése, de előbb meg kellett várni, amíg felállítják a
fenyőfát, de az úgy látszik, el fog maradni. Ülök a kanapén a gondolataimban
elmerülve, ebből Claudio zökkentett ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Louist!
–mondta ki hangosan a nevem, én egy kicsit megremegtem, mert a frászt hozta
rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
van már? –mondtam kissé ingerülten.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Normálisan
beszéljél, értve vagyok? –vette szigorúra, de fel sem vettem, annyira nem
érdekelt már. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Bocsánat.
–kértem kényszerből bocsánatot, ez már tetszett neki, de közel sem volt
őszinte. Gondolom ő is tisztában volt vele, de nem igazán izgatta a dolog, jól
tette. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Van
egy kis gond, az alkalmazottak kint ragadtak az erdőben, mert onnan akartak
hozni fenyőt, mondtam, hogy a vásárba menjenek, de nem hallgattak rám, indulni
kell megkeresni őket. Öltözz fel, öt perc múlva itt szeretnélek látni. Na,
eredj! –parancsolgatott, amit nem igazán tűrtem. Legszívesebben visszaszóltam
volna neki, de feleslegesnek tartottam, hiszen amíg itt lakom, csicskázni kell
neki, és jobbnak láttam megtenni, ugyanis tartottam attól, hogy megbüntet, és
itt kell maradnom. Szó nélkül felálltam, a szobámba mentem átöltözni, onnan a
nappaliba, ahol felvettem a cipőmet és a kabátomat és indulásra készen álltam,
Claudio nem sokkal később jött is, kezében a kocsi kulcs volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mehetünk.
–jelentette ki, az ajtó már nyílt is, aztán kiléptünk rajta, majd beültünk az
autóba. Egy darabig mentünk, ameddig el nem érkeztünk egy erdőféleséghez, annak
a közelében parkoltunk le, végül kiszálltunk. Eleredt az eső, ami miatt
káromkodtam egy sort magamban, de sajnos volt annyira hangos, hogy Claudio
meghallja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ráférne
egy jó nagy adag szappanos víz a szádra! Beszélj szebben, ez nem méltó
viselkedés hozzád! –parancsolta, lehajtott fejjel bocsánatot kértem, amit
értékelt is, mert bólogatott egyet, miszerint jól végeztem a dolgomat, mintha
valami kutya lennék, vagy nem tudom. Biztosan annak tekint, ami kissé bántott,
de próbáltam nem foglalkozni vele. Mentünk egyenesen az erdő felé, s mikor
betértünk, kissé félni kezdtem, de közben rájöttem, hogy alaptalan, főleg, hogy
még be sem sötétedett. Csendesen mentünk egymás mellett egyre beljebb, már a
kijáratot, vagy bejáratot sem lehetett látni, hanem mindenhol csak fák voltak,
illetve bokrok, amiken egy darab levél sem volt már. A lehullott levelek a
lábunk alatt voltak, amiken sétáltunk, hát ez a természet rendje, tavasszal
majd újra virágoznak majd, és azok beárnyékolják az erdőt. Kezdett sötétedni,
ezért a félelmem is fokozódott, de nem mertem megszólalni, féltem Claudio
reakciójától, mert köztudott, hogy nem kedvel engem. Már rég otthon kellene
lennünk és a fát díszíteni, ehelyett egy erdőben vagyunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mikor
megyünk haza? –kérdeztem megszeppenve, ekkor rám nézett eléggé dühösen. Rossz
érzésem támadt, mintha készülne valamire. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nyugi
már, majd mindennek eljön az ideje. –válaszolta nyugodt hangon, azonban engem
akkor is zavart a viselkedése, illetve továbbra is furcsa volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
értelek, szerintem senki sem jött ide fenyőért, mivel egy darab fenyő sincs
itt. –akadtam ki, próbáltam felvenni a tempóját, mert az utóbbi két percben
eléggé gyorsított. Nem reagált semmit, csak mentünk a semmibe céltalanul,
legalábbis számomra volt az, neki biztosan nem, mert biztos voltam benne, hogy
rossz szándékkal hozott ide. A látótávolságon belül volt egy elhagyott ház,
egyre közelebb mentünk hozzá és már csak attól kellett tartanom, hogy vesszük
célba, s a félelmem be is igazolódott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Minek
jöttünk ide? –kérdeztem megszeppenve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ne
kérdezősködj, gyere inkább! –utasított, majd kinyitotta a roncsos ajtót
kulccsal, odabent sötétség volt, de az elemlámpával megvilágította, úgy már
láthatóak voltak a pókhálók és a régi poros bútorok, ami még félelmetesebbé
tette a hatást. A padló fából készült, és ahogy lépkedtünk rajta, recsegett a
lábunk alatt, az kisebb zajt keltett a félelmetes épületben. Kívülről belepte a
gaz, az épület falára pedig zöld mohák telepedtek. Csendesen mentünk fel a
lépcsőn, ami szintén zajos volt, hiszen ugyanolyan fából készült az is, amiből
a padló is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Áruld
már el, hogy mire jó ez! –könyörögtem remegő hangon, mert egyre jobban féltem
és tényleg nem láttam már ennek értelmét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Pofa
be! –kiabált rám, ekkor visszhangzott az egész épület, ami még félelmetesebbé
tette az amúgy is ijesztő hangulatot. Hamarosan felértünk egy szobába, oda be
is mentünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mindjárt
jövök, telefonálnom kell, körülbelül tíz perc. –rohant is ki engem otthagyva,
de én utána szerettem volna meg, azonban megállított. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ott
maradsz! –kiabált rám, mint egy kutyára, ismét visszhangzott az egész épület,
én meg beleremegtem. Jobbnak láttam szót fogadni neki, mivel úgy is én húznám a
rövidebbet, tehát meglapultam a szobában és csak vártam és vártam, de semmi sem
történt, Claudio nem jött vissza és a hangokat sem hallom, ami arra utalna,
hogy itt van. Nem recsegett a padló sem, legfeljebb csak alattam, de
távolabbról nem hallottam semmit, ezért körülnéztem, hátha itt van valahol, de
nyoma veszett. Legjobbnak láttam elhúzni innen, semmi dolgom nem maradt itt,
azonban arra lettem figyelmes, hogy az ajtó be van zárva, tehát itt már minden
világossá vált, ez volt a terve, hogy engem ide bezárjon, és itt hagyjon.
Azonban azt elfelejtette, hogy az ablakon ki tudok mászni, csak sajnos nem
biztos, hogy kitalálok ebből az erdőből. Mivel nagyon sötét volt és semmi
világítás nem volt nálam, ezért kénytelen voltam tapogatózni, hogy menjek
valami, de sajnos egyelőre kevés sikerrel. Valójában egy ablakot kerestem, amin
kitudok mászni, s láttam is valami fényt kintről, ezért elindultam annak az
irányába. Az valóban egy ablak volt, azonban nem sikerült kinyitnom,
kétségbeesetten rángattam, de meg sem akart mozdulni, ez okból már a sírógörcs
kerülgetett. Rendesen kiszúrtak velem, kíváncsi leszek, hogy anyát érdekli-e,
hogy hol vagyok, és miért nem megyek haza. Feladtam, mert nem tudtam kinyitni
az ablakot, így én bent ragadtam, ráadásul mindez a 18. születésnapomon
történik, fáztam is nagyon. Összekuporodtam az egyik sarokban, a térdeimet
felhúztam és magamhoz öleltem, aztán kiengedtem a gőzt, a könnyeim patakokban
folytak és kétségbe voltam esve, amiért ilyen kegyetlenséget tettek velem, akár
meg is halhatok, mert semmi élelem nincs itt, esetleg megfagyok, bár kétlem,
hogy ez bárkit is érdekelne a családban. Ha lenne nálam telefont, Niallt hívnám
fel, vagy anyát, mert nehezen tudom elhinni, hogy ennyire kőszívű lenne, hogy
itt hagyná a saját gyerekét, mert azért a remény még nem veszett el. Lassan
álomba sírtam magam, azt sem érdekelt már, ha többé nem ébredek fel,
mindenkinek jobb lesz úgy, nélkülem. Niallnek bizonyára fájna, ha meghalnék,
mert ő az egyetlen ember, akit úgy szeretek, én se bírnám ki, ha örökre
elmenne, és ez kölcsönös is. Miatta kell csak életben maradnom, nem fagyhatok
meg reggelre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Álmomban
furcsa és ijesztő hangokat hallottam, ki akartam nyitni a szemem, de nem ment,
egyszerűen nem tudtam felébredni ebből a rémálomból. Vagy lehet csak félálomban
voltam, és körülöttem voltak hallhatóak a zajok, azonban reménykedtem, hogy csak
egy álom, aminek hamarosan vége. Felriadtam, aztán egy igazán ijesztő dolog
tárult a szemem elé. </span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-79939759127274493842014-08-01T15:13:00.002+02:002014-08-01T15:13:27.717+02:0020. rész - Tervek<div style="text-align: justify;">
<b>Kicsit elkéstem, de itt az új rész, remélem tetszeni fog ez is és kapok visszajelzéseket. Köszönöm az új feliratkozót, ennek köszönhetően már 76-an vagytok. Jó olvasást!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiL6estI2FYu5dKhwGf_aFYpbsseJ_Kmj8-hSlc7-o6LFqKqsAU0CrSgli7aB0e5Erm_n19bTXYmddM2E9lL8Dd0zxmG7kaRbS5dBBkqJb1NpaYCAHyJmqExfkr0rokRdeH6KHQyabV_fM/s1600/10554050_1478752839036095_525586766_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiL6estI2FYu5dKhwGf_aFYpbsseJ_Kmj8-hSlc7-o6LFqKqsAU0CrSgli7aB0e5Erm_n19bTXYmddM2E9lL8Dd0zxmG7kaRbS5dBBkqJb1NpaYCAHyJmqExfkr0rokRdeH6KHQyabV_fM/s1600/10554050_1478752839036095_525586766_n.jpg" height="200" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">2009.
december 20.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Indultunk
a zene felé, ami eléggé pocsék volt, de Federicának tetszett, legalábbis
először azt hittem, aztán meg kiderült, hogy a csávó jött csak be neki és nem a
dala. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
annyira tetszik neked? Ez egy lúzer. –gúnyolódtam, nagyon irritáló volt, főleg,
hogy ezért volt oda. A haja meg le volt nyalva, mint egy buzinak, az
öltözködése is hasonló volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Igen,
bajod van vele? –szólalt meg ugyanolyan hangnemben. Szerencsére voltak előttünk
páran, így nem sokat láthattunk a fickóból, viszont a zenéjétől a falat tudtam
volna kaparni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Az,
hogy nagyon szar és lúzer is, különben is te George-al jársz. –vetettem fel
neki az igazságot, ami látszólag nagyon nem tetszett neki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Kit
érdekel az a pisis kölyök? Csak szórakozom vele, annyira szánalmas. –gondoltam,
hogy csak játszadozik szegény fiú érzéseivel, nem mintha sajnálnám, ezért se
szóltam neki egy szót sem. Vegye észre magától, ami előbb utóbb úgyis
bekövetkezik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
tudod, engem nem izgat, hogy kiknek teszed szét a lábaidat. –majd röhögtem
egyet magamban és kicsit odébb álltam. Odamentem anyához, mert már untam ezt a
hülye műsort, megsürgettem, hogy induljunk már vissza a szállodához. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Meddig
kell még itt maradni? –kérdeztem feldúltam, majd nekidőltem a mellettem lévő
oszlopnak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ne
türelmetlenkedj! –válaszolt szigorúan anya. Amióta elköltöztünk, anya sokkal
közömbösebb, illetve utálatosabb lett velem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nagyon
unom már ezt a parádét. –flegmáztam, majd elmentem onnan, nem érdekelt semmit
sem, az sem, ha eltévedek, úgysem kíváncsiak rám. Elcsatangoltam valamerre a
városban, még a buszra is felszálltam, majd amikor leszálltam, nem kis
meglepetésben volt részem. Egy csókolózó pár volt látható a fal és a bokor
között, ez első ránézésre jelentéktelen, először én is úgy voltam vele, és nem
fordítottam neki nagy jelentőséget, de amikor elmentem mellettük, akkor vettem
észre, hogy a páros női tagja Federica. Ekkor egy kicsit lefagyva álltam ott,
amikor tudatosult bennem, mert idő kellett, mire feldolgozom a látottakat.
Persze, hogy egyikük sem vett engem észre, hisz olyan szenvedélyesen csinálják,
teljesen kizárták a külvilágot, az sem érdekelné őket, ha felrobbanna közvetlen
mellettük egy második világháborús bomba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
zavar, hogy itt vagyok. –kiabáltam oda nekik, ekkor mindketten felém néztek, én
megvilágítottam őket a telefonommal. Gondolhattam volna, hogy a dalos
pacsirtával lógott el az idő alatt, amíg én a városban csatangoltam, ám most
sem tudom, hogy hol vagyok, és hogyan kell visszamenni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
meg mi a fenét keresel itt? –kérdezte dühösen Federica csípőre tett kezekkel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Eltévedtem,
ezért marhára örülök, hogy belétek futottam, talán a barátod vissza tud minket
kísérni. –mondtam örömet színlelve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Visszaviszlek
titeket. –mondta kedvesen, azt hiszi, hogy haverok leszünk, vagy mi? Mert akkor
nagyon téved, először is kiderítem a nevét, bár Federica már elmondta, de
egyszerűen képtelen volt az agyam befogadni az információt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Amúgy
te ki vagy? Mi a neved? –kissé flegma stílusban kérdeztem tőle, kicsit furán
nézett rám, de aztán válaszolt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Fekete
Dávid. –nyújtotta a kezét, miért ne viszonoztam volna?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Louis
Tomlinson. vágtam rá, majd gyorsan elhúztam a kezem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
kije vagy Federicának? –kérdezte, nem mintha olyan sok köze lett volna hozzá.
Túl sokat akart tudni, ami már kezdett zavaróvá válni, vagy csak azért
érezhettem így, mert nagyon ellenszenves volt a fickó. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
mindegy az neked? –flegmáztam, majd aztán el is hallgatott, épp ideje volt már,
mert kezdett az agyamra menni. Hamarosan visszaértünk a szállásra, Dávid
elköszönt tőlünk és végre leszállt rólunk, így mi Federicával felmentünk a
szobánkban, azonban útközben még társalogtunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
összejöttél ezzel? –kérdeztem ledöbbenve, közben hívtam a liftet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Csak
egy kaland, de el ne mondd apának és senki másnak se, mert nagy baj lesz.
–fenyegetőzött, meg volt ijedve, hogy kiderül a kis titka. Igazából nem állt
szándékomban kinyitni a számat, azt csinál, amit akar, én nem szólok bele az ő
életébe. Azonban nem tudtam volna magamnak letagadni, hogy nagyon is zavart,
hogy másokkal hentereg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miért
olyan titkos ez? –kérdeztem, bár sejtettem a választ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
kell mindenről tudniuk. –aztán nyílt a lift ajtaja és ki is szálltunk belőle.
Elköszöntünk egymástól, mert külön szobánk volt hála istennek. Gyorsan
lezuhanyoztam, fogat mostam, majd ágyba is bújtam és legközelebb csak reggel
ébredtem fel. Felöltöztem, majd lementem reggelizni a többiekhez és
természetesen megint én voltam az utolsó, meglepő lett volna, ha nem így
történik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Jó
reggelt, kis álomszuszék. –köszönt nevetve anya, bár én nem voltam vicces
kedvemben, ezért csak egy flegma „haha”-t nyögtem ki. Nem volt túl szép dolog,
de egyszerűen elcseszett kedvemben voltam, hogy azt jellemezni sem tudtam
volna, bár ők is látják. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miért
vagy ilyen hisztis, Louis? –kérdezte Claudio. Legszívesebben kiabálnám, hogy
Federica miatt, mert szeretem és fáj látni, hogy másokkal van mindig, de ezt
nem tehettem meg, nem szabad kitudódnia, mennyire tetszik nekem ez a csodálatos
lány. Tudom, hogy hibát követnék el vele, mivel tisztában vagyok vele, hogy
milyen is valójában, csak magamat kímélném meg a csalódástól. Így is tettem,
erről senki sem tud, bár majd felőröl ez az érzés, amiért magamban kellett
tartanom és nem oszthattam meg a gondolataimat, érzéseimet senkivel sem. Egyedül
Niallnek tudnám, de sajnos ő már nincs velem és chaten meg nem ugyanolyan,
mintha személyesen tenném meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
vagyok hisztis, csak utálok itt lenni. –füllentettem, annyira nem volt rossz
hely ez, csak ne lenne az a Dávid gyerek, akivel Federica flörtöl. George-t nem
tudom komolyan venni, mert látom Federicán, hogy csak szórakozik vele, viszont
úgy érzem, hogy a másikkal igenis komolyan gondolja. Egy kicsit megnyugtatott
az a tudat, hogy a távolság közéjük fog állni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
sokára hazamegyünk. Miért nem érzed jól magad itt? Mi a baj? –kérdések
tömkelege, amik jelenleg idegesítettek. Megvontam a vállam, majd folytattam az
étkezést, a reggeli lekváros zsömle volt teával. Mikor végeztünk, elmentünk
várost nézni, amihez nagyon nem volt kedvem, bár voltam már rosszabb állapotban
is. Valahogy izgultam, hogy az az idióta ne bukkanjon fel és végig Federicát
figyeltem, mert hajlamos eltűnni valahol váratlanon. Nem hinném, hogy Claudio
ezt jó szemmel nézné, ha a lánya eltűnne egy idegen városban, ráadásul
külföldön. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mit
bámulsz ennyire? –kérdezte fölényesen, én lehajtottam a fejem és elkaptam onnan
a tekintetem. Nem válaszoltam, nem volt kedvem most veszekedni. Szerencsére a
kirándulásunkkor nem futottunk bele a fickóba és többet nem is láttuk, mert
másnap indultunk haza. Vagyis mertem remélni, hogy hírét se fogom hallani
innentől fogva. A repülőtéren egy kellemetlen meglepetésben volt részünk,
ugyanis George ott várta Federicát egy csokor rózsával és amint meglátott
minket, indult is felénk azonnal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ezt
nem hiszem el! –panaszkodtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Megint
mi bajod van, egész úton hisztiztél. –mondta anya és igaza volt, bár az igazi
okát senki sem tudta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Megint
ez a gyerek, mindenhová követ minket, nem igaz már. –egy kissé hangosra
sikeredett, de haragos is volt a hangnemem, ezért meghallotta. Odaállt velem
szembe és már szólásra nyílt a szája, hogy beszólhasson nekem, de
megakadályoztam azzal, hogy löktem rajta egy nagyot. Elvesztette az
egyensúlyát, hátra esett eléggé szerencsétlenül, ugyanis felborította Federicát
és a csokor is szétesett. Késztetést éreztem, hogy egy jóízűt nevessek, mert
igazán rám fért már, de ezt mindenki rossz szemmel nézte. Annál jobb, van mivel
idegesíteni őket, utáltam már velük lakni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ezt
megkeserülöd, de senkiházi. –pattant fel George a földről, és nekem akart esni,
de Claudio leállította, hogy ne a repülőtéren verekedjünk. Amúgy sem volt
kedvem lesüllyedni a szintjére, felőlem gondolhatják azt, hogy gyáva nyuszi
vagyok. Még senkinek sem mondtam el, de 2010 a változás éve lesz, ugyanis el
fogok költözni anyámtól és teljesen új életet kezdek nélküle meg a többiek
nélkül is. Nem vagyok kíváncsi a társasági eseményekre, ahol elegánsan kell
megjelenni és úri módon kell viselkedni, nincs kedvem azon görcsölni, hogy mit
csinálok jól és mit nem. 18 éves leszek, és szabaddá válok, senki sem uralkodhat
már felettem, anyának sem fogom hagyni. Egyelőre ezek a terveim, vagy
visszaköltözöm Niallhez, mert az az igazi otthonom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Most
álljatok le, fiúk, ez a hely nem alkalmas, hogy a nézeteltéréseiteket
lerendezzétek. Irány hazafelé, George, te is menj haza. –utasított Claudio,
George szomorú szemekkel nézett rá Federicával, aki közömbös arcot vágott, majd
el is fordította a fejét. Ettől viszonylag jobb kedvem lett, mert látszólag nem
érdekli már az a kis hülye, nekem több esélyem van így is, csak rajtam múlik.
Ha nem teszek semmit, akkor marad a jelenlegi helyzet, de elhatároztam, hogy
megváltozom, új életet kezdek és elkezdek hajtani Federicára és nem adom át annak
az elkényeztetett kölyöknek. Beültünk az autóba, hazavittük a hülye gyereket,
aki teljesen le volt törve, én meg örültem a bánatának, szokták mondani, hogy a
legszebb öröm a káröröm, ez most őszintén meg is volt. Utána mi is hazamentünk,
a személyzet kipakolta a bőröndjeinket, én amilyen gyorsan csak tudtam,
felvittem a szobámba és reggelig ki sem jöttem onnan. Bekapcsoltam a gépem, azt
remélve, hogy Niall fent van, és nos, szerencsém is volt, azonnal ráírtam, mert
megakartam vele beszélni a terveimet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Szia,
mi újság? –írtam neki, de sajnos nem reagált azonnal rá, kellett várnom rá egy
tíz percet. Addig gyorsan lezuhanyoztam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Szia,
de rég hallottam már felőled. –írta. Gyors gépelésbe kezdtem, mert nagyon
izgatott voltam a terveim miatt, illetve kicsit izgultam is miatta, hogyan is
fogom megvalósítani. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Képzeld,
nagy terveim vannak. –ezután mindent leírtam neki, kicsit hosszúra sikeredett a
mondanivalóm, de mással nem igazán tudtam volna megosztani. Ha eljön az ideje,
akkor anyával is közölnöm kell, de csak azt, hogy elköltözöm. Inkább élek
egyedül, minthogy egy világban, ahol mindenkinek meg kell felelni, mert ha
esetleg olyat teszek, ami nem tetszik nekik, akkor kinéznek. Ebből viszont nem
kérek. </span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-66918747038846823352014-07-15T15:25:00.001+02:002014-07-15T15:25:04.357+02:0019. rész -Irány Győr<div style="text-align: justify;">
<b>Bocsánat a késésért és a várakoztatásért, de most meghoztam az új részt. Ez mindenkinek tetszeni fog. Már a címéből megtudhattátok, hogy benne lesz Győr, de többet nem árulok el. Köszönöm a két új feliratkozót, ennek köszönhetően már 75-en vagytok. Hagyjatok magatok után nyomot, jó olvasást. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6LSNL0JCY2EH9C7Wgxp6YX-0CEa69tVMrP7iG_Mj25gWFYrgjx99GPA1U-q54xSMXR5qLG31epBh9Xm9W3qQQiekkrDCcmr7g0NOT1ULvz2f6o4kCNfRFdhbAw-Zlrn4e4CooLPD1wwg/s1600/2066009.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6LSNL0JCY2EH9C7Wgxp6YX-0CEa69tVMrP7iG_Mj25gWFYrgjx99GPA1U-q54xSMXR5qLG31epBh9Xm9W3qQQiekkrDCcmr7g0NOT1ULvz2f6o4kCNfRFdhbAw-Zlrn4e4CooLPD1wwg/s1600/2066009.jpg" height="212" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Már
megint itt volt nálunk ez a George gyerek, akit ki nem állhatok. Federicát
kereste, hogy udvaroljon neki, engem ez különösen felbosszantott, de az okát
nem tudom, vagy talán mégis. Na, jó, még magamnak sem akartam bevallani, hogy
tetszik Federica, annak ellenére, hogy pár éve becsapott, de azonban pont ezért
vissza kellett fojtani magamba az érzéseim, mert még egyszer nem adom meg neki
azt a lehetőséget, hogy szórakozzon velem és megalázzon. Azt sosem fogom neki
megbocsátani. A lány megpuszilta George arcát, amin tényleg nevetnem kellett,
és Niall is így tett, azonban belülről majd felőrölt a méreg. Éreztem, hogy
Federica vele is csak elszórakozik, mint minden fiúval, ezért se szerettem
volna vele összejönni, még csak az hiányozna. Egy igazi kínszenvedés egy fedél
alatt élni vele, különben sem jövünk ki olyan jól és ez egyre rosszabb, úgy
érzem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">George
reménykedve néz a lányra, talán ő tényleg komolyan gondolja az egészet.
Tekintetével úgy figyeli a mostohanővéremet, mint aki várná a válaszát és azt
szavak nélkül is elérte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nagyon
cuki vagy. –ez a mondat hagyta el Federica száját, kissé jókedvűnek tűnt és nem
volt gúnyolódó sem a hangneme. George ezért bizonyára komolyan is vette az
egészet és elkezd álmodozni. Jöjjön csak össze vele, remélem majd szenvedni fog
emiatt a nőszemély miatt, aki mindenkit átver. Jót fogok majd nevetni rajta.
Nem szép más kárának örülni, de ennek a gyereknek tényleg csak rosszakat tudok
kívánni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Komolyan
mondod? –lelkesedett George, még viccesebbé és szánalmassá vált a szememben,
mosolyra húztam a szám, már majdnem elnevettem magam. Odahajoltam Niall felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
röhejes. –súgtam a fülébe, ő is nevetve nézett rám, majd ki is tört belőlünk,
ekkor minden szem ránk szegeződött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
olyan vicces? –kérdezte bosszúsan George.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hogy
mi? Természetesen te, ki más? –gúnyolódtam, majd Niallel folytattuk a
szakadást. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Takarodjatok
innen a szemem elől. –kiabálta, nagyon ki volt akadva szegény, de mi ezt csak
élveztük és még jobban húztuk az agyát. Hangosabban kezdtünk el nevetni, a fele
csak rájátszás volt, de olyan vörös lett szegénynek az arca, mint a ráknak a
méregtől. Élvezetes volt így látni. Aztán anya ránk szólt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Viselkedjetek,
ne bántsátok George-ot! –kiabálta, ekkor mindketten elhallgattunk és ránéztünk.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Szégyelljétek
magatokat! Fordított esetben hogy esne ez nektek? Gondolkozzatok el ezen a
viselkedésen. –ezt jól megkaptuk, azonban nagyon rosszul esett, hogy anya őt
védi. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ezt
nem hiszem el, anya! Miért az ő pártját fogod? Elegem van belőled! –akadtam ki
rá, majd rohantam is a szobámba. Rám tört a sírhatnék, főleg a honvágy miatt,
de anya is jól felidegesített, ez a George gyerek a lehető legjobban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">2009.
december 20. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Eltelt
egy jó pár hónap és azóta elég sok minden történt, de sajnos nem velem, hanem
Federicával meg azzal az idiótával, ugyanis összejöttek az én legnagyobb
bánatomra. Nem mutattam ki, hogy ez nekem mennyire fáj, továbbra is közömbösnek
kellett maradnom Federica iránt, nem veheti észre, hogy még mindig szeretem.
Ezt magam miatt is, mert nem szerettem volna megint csalódni, azt inkább
meghagyom annak a hülye gyereknek, úgyis megérdemli. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nem
sokára vacsora, de nekem semmi kedvem ehhez a közös evéshez, nem értem, hogy
miért nem ehetek külön tőlük. Leginkább Federica miatt nem szerettem, de hát ki
kell bírni naponta háromszor körülbelül egy órát. Claudio be akart jelenteni
valamit, amit eddig titokban tartott, mert meglepetésnek szerette volna nekünk.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Gyerekek,
akkor most elárulom, hogy mi volt a meglepetés. –mondta lelkesen Claudio. Én
meg figyeltem is, mert valami jóra számítottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Holnap
reggel indulunk Győrbe a karácsonyi vásárra, utána meg várost is nézünk.
–közölte, mintha annyira tudnánk, hogy az hol van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Na,
és az hol van? Jobb helyet nem tudtál volna kitalálni? –hátra dőltem a széken,
majd összefontam magam előtt a karjaimat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Magyarországon.
–kifújtam a levegőt, miért nem visz már el Rómába? Miért kell ilyen hülye
helyekre menni, amiket nem is ismerek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miért
nem Rómába? –panaszkodtam, ezt már nem nézte jó szemmel, de anya sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Louis,
ne hisztizz! –rám szólt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Befogtam,
bár nem értem, hogy mi van Győrben, ami olyan jó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Majd
meglátod. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Vacsora
után elmentünk aludni, mert reggel korán kell majd felkelnünk. Viszonylag hamar
elaludtam, de hajnali három körül felébredtem és forgolódtam. Kezdett
idegesíteni, hogy nem tudok visszaaludni, különösen azért, mert öt órakor
kelés. Amikor végre sikerült visszaaludnom, akkor meg megcsörren az a hülye
ébresztőóra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-A
fenébe! –kinyomtam, majd a földre dobtam, annyira idegesítő volt. Magamhoz
kellett térni, nem aludhattam vissza, mert akkor kaptam volna a fejemre, hogy
mi az, hogy nem tudok felkelni. Abból meg még egyszer nem kérek. Itt Federica a
kis kedvenc, Claudio meg hercegnőnek hívja, egy elkényeztetett buta liba. Biztos
csak a féltékenység beszél belőlem, legalábbis anya szerint, én nem így
gondolom, mert ez nagyon bosszantó. Nagy nehezen kikeltem az ágyból,
felöltöztem, ami nem tartott olyan sokáig, fogat mostam, elpakoltam a
bőröndömbe, majd lementem a nappaliba, ahol a többiek már vártak rám.
Természetesen megint én voltam az utolsó. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Készen
állsz? –kérdezte anya, én csak bólogattam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hihetetlen,
hogy milyen lassú vagy! –szólt oda nekem gúnyosan Federica, és ez csak még
jobban felidegesített.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miért?
Te talán gyorsabb vagy, órákat töltesz el a tükör előtt. –ideje visszavágni
neki, nem fogom hagyni, hogy beszólogasson. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Louis,
maradj csöndben. –anya rám szólt és persze megint őt védi, nagyon elegem van
ebből, esküszöm, el fogok innen szökni, mert így nem lehet élni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
hiszem el, hogy mindig én vagyok a rossz. –lázadtam fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Elég
legyen már! –anya nem bírt velem, de én meg utáltam ezt a helyzetet, és nem
fogom hagyni, hogy igazságtalanul szidjanak le és ezt az ostoba libát védjék. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hamarosan
beszálltunk Claudio magángépébe, majd lassan el is indultunk. Nagyon jól nézett
ki belülről, ilyennel még soha nem utaztam, végig volt kiszolgálás és a legjobb
kajákat hozták ki nekünk. Nagyszerű utazás volt, idegen utasok sem zavarhattak
minket, mert csak mi utaztunk vele. Bevallom, Federicánál bárki jobb lett
volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Megérkeztünk
Győrbe, körülnéztem, de még semmi érdekeset nem láttam. Egyelőre nem akartam
leszólni a várost, mert nem tudom, hogy milyen, most hallottam róla először. A
szállodában lepakoltuk a cuccainkat és egy kicsit pihenhettünk szerencsére. Nem
volt semmihez sem kedvem, ezért bedőltem az ágyba, hiszen alig aludtam valamit.
Viszonylag hamar álomba is merültem volna, ha valaki nem akarná betörni az
ajtót. Gyorsan felkeltem és kinyitottam, aztán Federica vigyorgó arcával
találtam magam szembe. Nem igaz, hogy ilyenkor sem hagyják pihenni az embert.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mit
akarsz? –kérdeztem unottan és álmosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Csak
annyi, hogy készülődj, mert mindjárt indulunk. –közölte vigyorogva, csak
tudnám, hogy mitől van ilyen jó kedve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
hiszem el! –rácsuktam az ajtót, nem voltam már kíváncsi rá. Biztos látott
valami jó pasit, pedig elvileg George-al jár. Mindig is tudtam, hogy csak
szórakozik vele, de szegény srác bedől neki. Egy kicsit sajnáltam, hogy ilyen
naiv, de talán meg is érdemli, én nem fogok neki szólni. Ha szólnék is neki,
akkor sem hinné el, mert a szerelem elvakítja az embert, amivel én is tisztában
voltam, mivel átéltem ugyanazzal a nővel, mint amivel ő. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Összeszedtem
magam, majd indultam is, a többiek már megint egy kis ideje rám várt, de ez már
természetes volt nekik, hogy mindig én voltam az utolsó. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Végre.
–szólalt meg Claudio, hangjában a türelmetlenség volt érezhető. Ezért gúnyosan
néztem rá, amit nagyon nem nézett jó szemmel, mert nagyon haragos volt a
tekintete. Mindenki csöndben maradt, majd indultunk is, lassan odaértünk a
karácsonyi vásárhoz. Az igazat megvallva ez nem is volt annyira szörnyű, sőt
kifejezetten szép volt. Claudio és anya vettek maguknak forralt bort, Federica
is kért, tehát ő is kapott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Én
is szeretnék egyet. –kértem én is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
még kicsi vagy, majd legközelebb. –mondta Claudio, ezzel nagyon felhúzott. Mi
az, hogy kicsi vagyok? Mit képzel magáról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
vagyok kicsi, ezt kikérem magamnak. 18 éves vagyok. –álltam ki magamért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-De
még nem töltötted be, ne is próbálkozz, nem veszek neked semmi olyan dolgot,
ami gyerekeknek nem való. –gúnyolódott tovább, nagyon felidegesített. Már
szólásra nyitottam a szám, hogy visszaszóljak neki, de anya lefogott és kérte,
hogy ne robbantsam ki a veszekedést, mert annak rossz vége lesz. Főleg, hogy ne
rontsam el ezt a csodás karácsonyi sétát. Hát én nem nevezném annak, de
kénytelen voltam csöndben maradni és beletörődni, hogy én nem kapok forralt
bort, mert úgyis én húznám a rövidebbet. Ahogy haladtunk végig a sétálóutcán,
úgy egyre hangosabb volt a zene, bizonyára valahol élőzene megy, tehát valaki a
színpadon van. Később oda is értünk, Federica szerelmes szemekkel leste az
énekest, én meg furán néztem rá, mert szerintem nagyon is bénán adta elő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
ennyire tetszik neked? –kérdeztem gúnyosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Jobb,
mint te ezerszer! Annyira cuki. –áradozott, mint egy tini lány, de szinte az is
volt még. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Jézusom,
te beteg vagy. Elfelejtetted, hogy neked barátod van? Amúgy hogy hívják és hány
éves? –figyelmeztettem, majd érdeklődni kezdtem a kiszemeltje felől. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Fekete
Dávid és 23 éves, pont ideális hozzám. George meg egy kölyök csak, tehát ennyi.
–rám tört a röhögő görcs. </span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-70660099004343924582014-07-01T20:55:00.001+02:002014-07-01T20:55:55.920+02:0018. rész - Látogatás<div style="text-align: justify;">
<b>Ne haragudjatok, hogy ennyit kellett várni, nem nagyon jött az ihlet, de közben új blogot is nyitottam Larry and Elounor címen. Katt <a href="http://sabinaandlouis.blogspot.hu/">ide</a> és behozza a linket. Ha tetszik, iratkozzatok fel. Köszönöm az újabb négy feliratkozót, és már 73-an vagytok, nagyon örülök, hogy már ennyien feliratkoztatok. Sosem volt ilyen sok egyik blogomon sem. Hagyjatok magatok után nyomot és jó olvasást!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgca4kKM2h4qWwdTgSLy_UwelSsKuBT3hgyAPFDwD7HksNETg19hUbcFrz4jCDIAsWVB4dvaXvOQS5I6e46GgvRECueQwMpLCTix_9VTvjAWpbmGNsaZRP-XlGmZh8Uoy0Ciay11DMcf5c/s1600/10473174_874464765900672_7859643781816446247_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgca4kKM2h4qWwdTgSLy_UwelSsKuBT3hgyAPFDwD7HksNETg19hUbcFrz4jCDIAsWVB4dvaXvOQS5I6e46GgvRECueQwMpLCTix_9VTvjAWpbmGNsaZRP-XlGmZh8Uoy0Ciay11DMcf5c/s1600/10473174_874464765900672_7859643781816446247_n.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Este
apával kimentünk sétálni a közeli tóhoz, már úgyis nagyon régen jártunk
arrafelé. Utoljára Louissal voltam ott, akkor is játszottunk és beszélgettünk,
de azóta eltelt egy év is. Valószínűleg a környezet ott semmit sem változott,
de a körülmények és az érzelmeink meg rengeteget, már nem olyan, mint régen.
Hogy rosszabb-e, azt nem tudom, azt majd az idő dönti majd el, de egy biztos,
hogy a gyerekkornak vége. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Emlékszel,
mennyit horgásztunk itt, mikor még kicsi voltál? –kérdezte apa, miközben
közelebb ballagott a tóhoz, én pedig követtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Sosem
felejtem el. –hangoztattam, felvettem egy kavicsot, majd a vízbe dobtam. Utána
próbáltam laposakat is keresni, hogy kacsázhassak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Szép
idők voltak, de most sem rossz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
nem igaz, apa. Elszálltak már a jó idők, már semmi sem jó itt. –közöltem neki
az igazságot, valóban nem éreztem igazán jól magam az üresség miatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ne
fogd fel ilyen negatívan. Mindent megteszek, hogy jól érezzük magunkat. –ő még
reménykedett, bár volt rá oka, ugyanis igaza van. Az ember életében mindig
változások történnek, a miénkben is, és abból kell kihozni a lehető legjobbat.
Mi most azt tesszük. Ezt a hétvégét apával töltjük el kettesben, de nem otthon,
hanem ide-oda megyünk. Nem messzire, hanem csak a környéken, és felidéztük a
régi szép emlékeket. Fájt, de mégis jól esett a nosztalgiázás. Az egész napot
kint töltöttük, este visszamentünk a tóhoz, hogy megnézzük a naplementét, ami
csodaszép volt. Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen fantasztikus napom,
amit apával töltöttem el. Ez még nem volt minden, este elvitt vacsorázni egy jó
étterembe, amúgy sem szoktunk nagyon járni, tehát ez csak feldobta a napunkat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Annyira
jól éreztem ma magam. –mondtam, majd elfoglaltam a helyet az asztalnál. Apa is
ugyanezt tette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ennek
örülök. Végre sikerült elérnem, hogy jól érezd magad. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Bár
mindennap így telne el a nap. –aztán odalépett az asztalunkhoz a pincér, a
kezében két étlap volt, amit letett elénk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hozhatok
valami italt? –kérdezte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nekem
egy sört. –vágta rá apa. Nem is ő lenne, és legszívesebben én is azt kértem
volna, de tudtam, hogy nem fogja megengedni, így mást választottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Legyen
egy kóla.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Azonnal
hozom. –Távozott is, ekkor kinyitottam az étlapot és körülnéztem, milyen ételek
vannak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
mit eszel? –néztem apára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Még
nem tudom. –lapozgatott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hamarosan
eldöntöttük, mire kihozta az italainkat, ekkor fel is tudta venni a rendelést. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Kinyitottam
a szemeimet és egy ismeretlen helyen voltam, tehát körülnéztem. Egyből leesett,
hogy ez egy kórház, azonban nem tudtam, hogy mi keresek én itt. Senki sem volt
itt, egyedül voltam teljesen, felkelni meg nem tudtam, úgy elzsibbadt mindenem.
Csak tudnám mitől, talán beteg lettem, vagy esetleg baleset. Inkább az utóbbi,
mert utoljára arra emlékszem, hogy anyáék elől menekültem az utcán és mikor
ráléptem az úttestre, hirtelen belém nyílalt a fájdalom, majd minden
elsötétült, kiesett, ami utána történt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nem
sokkal később valaki belépett az ajtómon, csak az orvos volt az. Bizonyára
anyáék már nem kíváncsiak rám, azok után, amit tettem az összejövetelen,
viselkedni sem tudok és ilyen emberre nekik nincs szükségük többé. Meg is
értettem őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
történt velem? –kérdeztem az orvost, aki közeledett felém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Baleseted
volt, figyelmetlenség miatt elütöttek és hát eltört a jobb lábad és két bordád.
–közölte, bár nem voltam meglepődve miatta, csak a zsibbadáson.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miért
zsibbadok ennyire, doktor úr? –kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mert
ez a fájdalomcsillapító hatása, ha nem adtuk volna be, akkor most meghalnál a
fájdalomtól, tehát így jobbnak láttuk, így te is nyugodtabban tudsz pihenni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Anya
itt van? –azért reménykedtem, hogy nem feledkezett meg rólam és még érdeklem,
főleg, hogy ez történt velem. De amilyen szerencsétlen vagyok, úgyis el van a
maga dolgával és én tőle meg is halhatnék. Azonban nagy szerencsémre tévedtem,
mert szinte azonnal megjelent, amint kiejtettem a számon azt, hogy anya.
Közelebb lépett az ágyamhoz, majd megfogta a kezem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Jól
vagy, kicsim? –aggódott értem, ezt örömmel vettem tudomásul, mivel azt hittem,
hogy a tettem miatt megutált és többé hallani sem akar rólam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Igen.
–feleltem bizonytalanul.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Teltek
a hetek, nem sokára haza is engedtek, azonban a gipsz még ott maradt a lábamon
és ekkor egy meglepetésben is volt részem. Amikor megérkeztünk, Niall
várakozott az ajtó előtt, aminek nagyon megörültem. Meg is öleltük egymást, és
egyébként nem is olyan rég jöttem el onnan, mégis éveknek tűnt ez a kis idő
nélküle. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Képzeld,
apa elhozott hozzád. –mondta, miközben még mindig szorítottuk egymás nyakát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Erre
nem számítottam. Meglepetésnek szántátok? –próbáltam szabadulni az öleléséből,
mert már alig kaptam levegőt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Igen,
de anyukád tudott róla, neked akartunk meglepetést, igen. –felelte, majd
bementünk a házba. Niall segített nekem bejönni és leülni a kanapéra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Kértek
rágcsálnivalót? –kérdezte anya, majd a konyha felé igyekezett. Niall azonnal
rávágta, hogy igen, látszott, hogy már rég evett és éhes. Kaptuk chipset és
ropit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-És
mi újság? Hogy érzed magad itt? –érdeklődött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hogy
őszinte legyek, nem igazán érzem itt magam, nagyon honvágyam van. –jobbnak
találtam, ha nem hozom fel George-t, csak megint elkezdene reménykedni, én
pedig nem akartam, hogy vele barátkozzon. Nem akartam, hogy ismét csalódnia
kelljen benne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Csöngetést
hallottunk, de meg sem mozdultunk, úgy voltunk vele, hogy valaki más majd
kinyitja, talán a személyzet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Így
is volt, jött is be az egyik, hogy szóljon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Asszonyom,
George úrfi van itt. –mondta, én a név hallatán felkaptam a fejem, tehát
elkerülhetetlen, hogy Niall elől titkoljam. Meg fogja tudni, hogy itt van, és
én ezt nagyon nem akartam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Engedd
be, kérlek. –válaszolta anya, legszívesebben elzavarnám azt a hülye gyereket
innen, de hát nem tehetem, itt senki sem hallgat rám, egy senki vagyok. Nem
sokára meg is jelent, Niall odafordította a fejét, amire egyáltalán nem vártam.
Mosoly ült ki az arcára, amikor meglátta az illetőt belépni az ajtón.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-George,
te vagy az? –kérdezte örömteljesen, én közben mérgesen lestem őt. Észre is
vette. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Valami
rosszat mondtam? –értetlenkedett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
értem minek örülsz ennyire ennek a baromnak. –mondtam durcásan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ő
a barátom és nem barom. Neten nehéz volt tartani a kapcsolatot, de most, hogy
itt van, lóghatunk megint együtt, mert egy darabig én is itt leszek. –felállt,
és George felé vette az irányt. A szemem követte őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Eddig
egyetértettél velem. Miért változott meg a véleményed? –háborodtam fel, beleütöttem
ököllel az egyik díszpárnába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtoL_UtAooqIYH2c_2cHJCK0Mt-D_djCO5pDwlx3XFJEWDjaZNfGsHRChEqW0jf5Rcp5hlq_JqP5r9Zrh9ZmjLAiwjWgkjNKSsASgzK-PrF-CFCR2j2vvbeGJddS2pzyETzFBfRlZJlZw/s1600/tumblr_n6vpb1BzyA1r3wk77o2_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtoL_UtAooqIYH2c_2cHJCK0Mt-D_djCO5pDwlx3XFJEWDjaZNfGsHRChEqW0jf5Rcp5hlq_JqP5r9Zrh9ZmjLAiwjWgkjNKSsASgzK-PrF-CFCR2j2vvbeGJddS2pzyETzFBfRlZJlZw/s1600/tumblr_n6vpb1BzyA1r3wk77o2_400.gif" height="180" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Amikor
megláttam George-t, nagyon megörültem, sőt fel is álltam, hogy odarohanjak
hozzá. Persze nem felejtettem el, hogy a chaten eléggé flegma volt velem, de
reménykedtem, hogy élőben más lesz a helyzet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Szia,
emlékszel még rám? –kérdeztem lelkesen, a két karomat kitártam, hogy éreztessem
vele az örömöm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Igazából
nem tudom, hogy ki vagy. –mondta bizonytalanul.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Niall
vagyok, Louis testvére. Így sem ugrik be? –a fejét rázta, természetesen nem
hittem neki, ennyire nem lehet emlékezetkiesése. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Amnéziád
van? –felvettem egy kicsit a flegma stílust. Ugyanolyan, mint volt, ha nem
rosszabb, mert el is játszotta, hogy nem ismer engem. Louis állt oda mellém és
szólásra nyitotta a száját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Én
megmondtam, hogy ezt a gyereket még szóra sem érdemes méltatni. –elég durva
szólt be neki, arra vártam, hogy elkezdjenek veszekedni, de helyette George
keresztbe fonta a karjait és önelégült képet vágott, amitől Louis még jobban begurult,
de a sérülése miatt nem tudott vele mit kezdeni fizikailag. A biztonság
kedvéért lefogtam, nehogy valami hülyeséget csináljon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Louis,
viselkedj! –szólt rá az anyukája. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mindig
csak én, mindig ezt a hülyét véditek. –mondta felháborodottan, majd hátat
fordított a srácnak. Én viszont figyeltem őt, még mindig büszkefejet vágott.
Inkább nem szóltam semmit, de ez engem is felidegesített. Ő nem barát, nagyon
megváltozott. Egyébként egy rózsa volt a kezében, biztosan Louis anyukájának
hozta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Igazából
Federicához jöttem. –szólalt meg végül, tehát akkor neki hozta a virágot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Itt
vagyok. –hallottam egy női hangot, de a tulajdonosa még nem került a szemem
elé, azonban erre nem sokat kellett várnom. Egy fekete hajú bombázó tárult
elém, akiről egy normális férfi nem tudja róla levenni róla a szemét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ezt
a világ legszebb lányának hoztam. –állt a szépség elé George egy igen béna
dumával, muszáj volt elröhögnöm magam, majd odahajoltam Louis füléhez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-De
bénán udvarol. –súgtam neki, ő is elnevette magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mert
egy lúzer, végre rájöttél. –már sokkal jobb lett a kedve, mint az előbb. Majd a
lány is megszólalt, a szája mosolyra húzódott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="line-height: 107%;"><span style="font-family: inherit;">-Köszönöm, olyan aranyos
vagy! –adott George arcára egy puszit, közben én és Louis halálra röhögtük
magunkat. </span></span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-60802573034736681872014-06-21T20:26:00.002+02:002014-06-21T20:26:24.581+02:0017. rész - Kellemetlenségek<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok, meghoztam az új részt, remélem ez is tetszeni. Az a baj, hogy most ihlet hiányban szenvedek, ezért hozom csak hetente a részeket, mert tényleg annyit ülök rajta, nem jut eszembe semmi. Köszönöm az egy feliratkozót, tehát már 69-en vagytok. A cél a 70. Vajon meglesz? Lehet a következőre majd többet kell várni, mert még a másikba is kell írni és említettem, hogy nincs nagyon ihlet. Remélem nem pártoltok el. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizNETLKjWuGjjxDnDxmgsjot_r8lMTPopxtbX2S3O_7HjfASMEoZyYE4ZWmHThg2OxwEAQtH13Wex3N7NNvflUHpd-mZotsEVG0zjOXmTl6YDRzQ-RJ2AlN6iabuRpauJ5Ps1CvvFavNc/s1600/tumblr_n7fxmsnwBQ1s7ub7eo2_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizNETLKjWuGjjxDnDxmgsjot_r8lMTPopxtbX2S3O_7HjfASMEoZyYE4ZWmHThg2OxwEAQtH13Wex3N7NNvflUHpd-mZotsEVG0zjOXmTl6YDRzQ-RJ2AlN6iabuRpauJ5Ps1CvvFavNc/s1600/tumblr_n7fxmsnwBQ1s7ub7eo2_500.gif" height="179" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lassan
megérkeztünk az összejövetel helyszínére, ami szintén egy gazdag emberé.
Claudio azt mondta, hogy mostantól bele kell szoknom ebbe az életbe, amiben
nagyon gyakoriak az ilyen társadalmi események és, ha valaki kihúzza magát
alóla, azt nem nézik jó szemmel. Tehát korlátozva van az ember, mert nem
csinálhat azt, amit akar. Például, ha bulizni megy valaki, akkor ügyelnie kell
arra, hogy ne igya le magát, sőt teljesen józannak kell maradni. Mikor
beléptünk a villába, egy ismerős arcot véltem felfedezni, ami még jobban
elvette a kedvem ettől az egésztől. Elindultam a másik irányba, nehogy
találkozzak vele és talán megúszom azt is, hogy ő észrevegyen engem. Csak az a
gond, hogy anyát is ismeri, és nem hinném, hogy ő bujkálna emiatt. Persze,
George Shelley mindenhol felbukkan. Az első eset akkor volt, mikor még kicsit
voltunk és Niallel nagy haverok voltak, aztán szerencsére megszakadt a
kapcsolatuk, erre mi történik, ismét előkerül az egyik nyaraláskor, Niall ekkor
is közeledik felé és ismét barátok lesznek. Utána a neten tartják a
kapcsolatot, de George nem is foglalkozott Niallel, inkább a fogadott testvérem
volt az, aki ragaszkodott hozzá. Beszéltem vele, hogy hagyja abba, szerencsére
magától is rájött, így többet nem írt neki. Azóta is gyűlölöm, amiért ezt tette
Niallel. Odamentem anyához.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Anya,
itt van George Shelley, bújj el előle. –kértem, de nem hiszem, hogy benne lenne
ebben, elég gyerekesnek tűnt ez a megoldás. Nem is vártam mást, anya nevetni
kezdett, majd megsimogatta a fejemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miért
tenném? –kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
akarok vele találkozni, olyan idegesítő. –mondtam halál komolyan, ő csak
nevetett, bár nem tudom, hogy ezen mi volt olyan mulatságos. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Jólvan,
kicsim, úgysem kerülheted el, mert a szülei is ezekben a körökben mozognak, és
rendszeresen ott lesznek az összejöveteleken, ahogy mi is. –közölte halál
nyugodtan, bennem meg felment a pumpa, már most utálom a gazdag életet.
Niallnek egy szót se szólok, hogy ez is itt van, jobb, ha nem tudja meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ezt
nem hiszem el, na, jó, én mentem haza. –panaszkodtam egy sort, majd indultam
volna meg az ajtó felé, de anya lefogott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
mész sehová, viselkedj! –húzott vissza, én lehajtottam a fejem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Jólvan,
de ha belefutok abba a kölyökbe, akkor nem állok jót magamért. –mondtam
mérgesen és komolyan is gondoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ne
csinálj botrányt, nem fogsz lejáratni, értetted? És felejtsd el a múltbeli
dolgokat, istenem! Így nem lehet élni, Louis! Na, eredj a dolgodra és semmi
hülyeséget ne csinálj, megértetted? –sikerült felidegesítenem, hangja ingerült
volt, én meg kénytelen voltam szót fogadni, mondjuk amúgy sem akartam azzal a
gyerekkel veszekedni, helyette messziről elkerülni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Jó,
nem csinálok semmit, bocsi. –mondtam, majd odébb álltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Haza
ne menj, mert akkor nem állok jót magamért. –kiabált utánam, de én nem
reagáltam, csak mentem, amerre láttam. Nem tudtam magammal mit kezdeni, annyira
unalmas volt ez az egész és egy barátom sem volt itt. Csak járkáltam, majd
levettem az egyik tálcáról egy pezsgőt, persze ezt is csak unalmamban ittam
meg, és ettem hozzá rágcsálnivalókat. Hátulról valaki nekem jött, a ruhámra
borítottam az italt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-A
fenébe! –kiabáltam, mire az illető megfordult és én is. Hát persze, hogy az a
személy állt előttem, akit a hátam közepére sem kívántam volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Bocsánat.
–vigyorgott a képembe, én meg fel tudtam volna borítani. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Semmiség.
–gyorsan le akartam rázni, már rohantam is el, hogy ne kelljen vele
beszélgetnem, de ő utánam jött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ne
menj el. Amúgy te mit keresel itt? Azt hittem Írországban vagy. –mondta eléggé
kedvesen, ez különösen meglepett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hát
nem, mert anya ideköltözött és összejött Claudioval. Miért érdekel ez téged?
–ahhoz képest, hogy ő próbált kedves lenni velem, én flegmáztam vele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-És
Niallt nem hoztad magaddal? –kérdezte és továbbra is fel volt dobva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
is tudtam, hogy téged érdekel Niall. –flegmáztam továbbra is és hátat
fordítottam neki, majd megindultam az ellenkező irányba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hogy
ne érdekelne, mivel a barátom. –állt ki magáért, azonban én tudtam, hogy nem
így van, mert pont az ellenkezőjét bizonyította.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mégis
szartál a fejére, de most hagyj békén, megköszönném. Na, szevasz. –ezzel
gyorsabbra vettem a tempót, hogy ne kövessen, de ezt a gyereket nem tudtam
lerázni, kezdett már nagyon idegesíteni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
nem igaz. Honnan vetted? –faggatózott, de ezentúl levegőnek tekintettem őt és gyorsan
elbújtam, nehogy megtaláljon. Sikerült is, aztán az ellenkező irányba mentem,
hogy ne vegyen észre. Most egész végig bujkálnom kell? Marha jó. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egy
darabig minden rendben volt, mivel nem volt a látószögemben az a gyerek, de
aztán újra megláttam, ahogy közeledik felé. Én gyorsan megfordultam, de háttal
neki mentem valamibe, majd a földön találtam magam. Mire magamhoz tértem,
addigra volt egy közönségtáborom is, köztük volt George is, ami jobban
felbosszantott. Elkezdtem csapkodni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Kelj
fel, de nagyon gyorsan. –kiabált rám anya, én szót fogadtam, mert amúgy sem
akartam a földön ülni. Ekkor döbbentem rá, hogy felborítottam egy asztalt, amin
italok voltak, tehát az is rám ömlött. Tehát már megértettem, hogy miért vagyok
ennyire nedves. Természetesen üvegszilánkok is találhatóak voltak a földön,
azoknak a poharaknak annyi nekem köszönhetően. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
történt? –lépett oda hozzám George.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te!
–kiabáltam rá, hogy felfogja, hogy ez az ő hibája.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
én? –kérdezett vissza értetlenül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
miattad borult fel minden, mert kerülni akartalak. –mondtam dühösen. Ő meg
kinevetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
túl görcsös vagy. –provokált, és sikerült is felhúznia.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hahahaha.
–löktem oda neki gúnyosan, majd elhúztam onnan a csíkot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Már
léptem volna ki az ajtón, erre beleütközöm Federicába, aki szintén rajtam
nevetett. Nem lepődtem meg rajta, mert most mindenki megjegyzett magának, hogy
milyen nevetséges is vagyok. Hogy fogok ezek után megjelenni előttük és a
szemükbe nézni? Rettenetesen szégyelltem magam, hogy úgy éreztem, le kell
lépnem és nem érdekel, hogy ki mit szól hozzá ezek után. Meg fogják érteni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Jól
beégtél. –mondta gúnyosan Federica. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
mondod! –reagáltam én is utálatosan, majd elszaladtam. Biztos gyávának tűntem,
de nagyon nem érdekelt semmi ebben a pillanatban. Csak szaladtam, amilyen gyorsan csak tudtam,
időnként hátranéztem, hogy nem jönnek-e utánam, de szerencsére senkit sem
láttam a nyomomban, így megálltam egy kicsit pihenni. Körülnéztem, majd
folytattam az utam hazafelé, azonban nem sokkal később arra lettem figyelmes,
hogy nem tudom, hol vagyok és merre megyek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Otthon
ülök a szobámban és megöl az unalom. A barátaim mind nyaralnak, Louis már nincs
itt, és nagyon hiányzik. Pont, mint ahogyan az elején Greg, bár az ő hiányát
már egészen megszoktam, kicsi voltam még. Nem sokkal később lemegyek a
nappaliba, apa is ott van és régi fényképeket nézegetett, tehát leültem mellé
és csatlakoztam hozzá. Belenéztem én is az albumba és ezeken a képeken Louis is
ott volt, ezek pont az egyik szülinapi zsúromon készültek, amikor még kicsik
voltunk. Milyen jó volt akkor még minden, örömmel gondolok vissza azokra az
időkre, a szüleim válása ellenére elmondhattam magamról, hogy szép gyerekkorom
volt. Igaz, hogy anya és a tesóm elköltöztek, és bár féltem a mostohaanyától,
azért mégsem volt annyira szörnyű, csak a végén fordult ki magából, de akkor
már nagyobbak voltunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Olyan
üres lett a ház, amióta Louis nincs itt. –mondtam kissé lehangoltan. Apa ekkor
rám nézett, láttam a szemeiben a szomorúságot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Sajnálom,
de ennek így kellett lennie. Nem hiszem, hogy valaha újra fogok nősülni, így
most már csak tényleg te vagy a mindenem. Ha akarod, akkor elmegyünk Gregéket
meglátogatni. –ennek a hírnek annyira megörültem, hogy elkezdtem ugrándozni.
Igaz, hogy szinte minden évben megyünk, de talán most az unalom és a magány
miatt örültem annyira. Vagy nem amiatt? Talán az lehet az igazi ok, hogy Louis
is abba a városba költözött, ahol Greg is lakik. Hurrá, akkor talán
meglátogathatom őt is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ugye
Louis is Londonba ment? –kérdeztem rá azért a biztonság kedvéért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Lehetséges.
Miért? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mert
akkor meglátogathatom őt is. –mondtam lelkesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ha
ő is szeretné, akkor semmi akadálya. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
az! Mikor indulunk? –kérdeztem továbbra is izgatottan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
sokára, csak légy türelmes.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 107%;"><span style="font-family: inherit;">Próbáltam megtalálni a
helyes utat, az volt a baj, hogy a telefonom sem volt nálam, hogy elérhessenek.
Ezért nagyot fogok kapni otthon, mivel már egy ideje bolyongtam az utcán. Az,
hogy bárkit is megkérdezzek, arról szó sem lehetett, erre nem voltam képes. Olyan
késő volt már, szinte ki volt halva az utca, csak egy két ember jött velem
szemben, de ennek csak örültem, mert nem volt az a nyüzsgés, mint napközben
általában. Egy-két autó ment el néha, de aztán felismertem Claudio-ét, amiben
valószínű anya is ül. Menekülni akartam, nem szerettem volna, ha meglátnak és
utána jönnek, tehát futásnak eredtem. Bepánikoltam, rohantam, amennyire csak
tudtam, arra sem figyeltem, hogy épp hová megyek, tehát az sem érdekelt, hogyha
lementem az útra. Gondoltam, hogy úgysem jön semmi, de hatalmasat tévedtem,
rosszkor tettem rá a lábam az aszfaltra, és nem sokkal később minden
elsötétedett. Azt sem tudtam, hogy utána mi történt, nem voltam tudatomnál.
Amire utoljára emlékeztem, az az volt, hogy menekültem anya és Claudio elől,
aztán fájdalmat is éreztem hirtelen, ami aztán el is múlt, mert elájulhattam. </span></span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-7714347600141669662014-06-14T12:43:00.002+02:002014-06-14T12:43:36.364+02:0016. rész - Új élet<div style="text-align: justify;">
<b>Megjött az új rész. Az érdeklődés megint csak csökkent, mivel az előbbi 24 pipa helyett csak 15 pipa jött és kommentek is eléggé alul maradtak sajnos. Tényleg fontos a visszajelzés, sokat jelent. Amikor látom, hogy csökkent az érdeklődés, azt érzem, hogy valamit elrontottam, mert nem adjátok tudtomra. Ám köszönöm a +1 feliratkozót, ennek köszönhetően már 68-an vagytok. Vajon meglesz a 70? Jó olvasást!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjf8HHVX6yCqQ_kj9qximMypKE2ohTRWT9n-Tn1VvnhABYkylQS4kEiApr1DcTcdydWcGh7vUgkccfgf9MG6E9JfHD3BdNqd4gs5yALY7ouSDXDTb0Wc0ygf1qICDPqr6iUE4N0xF-CSaU/s1600/tumblr_n6qcwx05rc1t7eg8go2_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjf8HHVX6yCqQ_kj9qximMypKE2ohTRWT9n-Tn1VvnhABYkylQS4kEiApr1DcTcdydWcGh7vUgkccfgf9MG6E9JfHD3BdNqd4gs5yALY7ouSDXDTb0Wc0ygf1qICDPqr6iUE4N0xF-CSaU/s1600/tumblr_n6qcwx05rc1t7eg8go2_250.gif" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">2009.
július 13.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Elérkezett
ez a nap is, amit nagyon nem vártam, ugyanis ma költözünk el anyával
Írországból. Szinte már idevalósinak éreztem magam, pedig még állampolgárságom
sem volt, de már nem is lesz. Délután szállt fel a gépünk, így nem kellett
korán kelni szerencsére. Az út nem volt hosszú, bár unalmasan telt, ezért
tűnhetett éveknek is akár, azonban amikor megérkeztünk, meglepetés ért, ugyanis
egy férfi várt minket a repülőtéren Londonban. Először nem tudtam hová tenni,
hogy ki is lehet ő, mert az autójából már rájöttem, hogy nem taxis és a
beszélgetésből leszűrődött, hogy nem most beszélnek először. Tehát anya
felszedett valakit és nekem egy szót sem szólt erről, tehát megint van egy
mostohaapám. Bobbyt már megszerettem, viszont ez az alak nem volt valami
szimpatikus. Csak abban reménykedtem, hogy nincs gyereke, mert nem akartam
újabb tesót. Anya felém fordult, majd szólásra nyitotta a száját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Bemutatom
neked Claudiót, akivel jelenleg járok. –mondta, mintha mi sem történt volna,
azért igazán szólhatott volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Claudio
Nargi. –fordult felém a pasas, és miközben a nevét mondta, odanyújtotta a
kezét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Louis
Tomlinson. –ráztam vele kezet, kissé kedvetlen voltam, mert igazán nem volt
hozzá kedvem. Beültünk egy elegáns autóba, majd útnak indultunk. Egyelőre
meglepetés volt az új lakhelyünk, de ha ennek a Claudionak ilyen menő kocsija
van, akkor a háza is fényűző lehet. Nem anya lenne, ha nem egy gazdag pasit
szedett volna fel. Lehetséges, hogy ez vezetett volna a váláshoz, mert ő
pénzesebb, mint Bobby? Anyától ez is kitelik, sosem fog ilyen téren változni. Mentünk
egy darabig, és az érzéseim nem tévedtek, mivel egy villa előtt parkoltunk le
és jobban szemügyre vettem az ingatlant.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Itt
fogunk lakni? –kérdeztem, közben le sem vettem a szemem a villáról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Bizony.
–felelte Claudio. Rá akartam kérdezni, hogy van-e gyereke, de valahogy nem volt
hozzá bátorságom, úgyis kiderül. Kiszálltunk, kivettük a csomagokat az autóból,
majd bementünk, ahol egy hatalmas nappali fogadott minket, oldalt volt
található a konyha és a másik oldalon egy lépcső volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
csodálatos, el sem hiszem, hogy itt fogok lakni. –folytattam, ennek ellenére
mégsem tetszett anya felfogása, hogy csak a pénze miatt van valakivel és a
szerelem pedig hiányzik az életéből. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Anya!
Apa is ilyen gazdag volt? –tudtam, hogy ez idegesíteni fogja, de nem tudtam
magamban tartani ezt a kérdést, főleg, hogy Claudio is jelen volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Louis!
–szólt rám keményen és eléggé mérgesen is nézett rám. Kicsit elszégyelltem
magam, lehajtottam a fejem, hogy éreztessem vele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Bocsánat.
–nyögtem ki halkan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Meg
ne halljam még egyszer. –mindig ilyenné vált, ha az apám szóba jött, sosem
akart róla beszélni, pedig jogomban áll tudni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Értettem,
anya. Hol lesz a szobám? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Kérdezd
meg Claudiot. –anya az említettre nézett, ő pedig vette az adást. Mutatta, hogy
menjünk utána, tehát fogtuk a bőröndünket és indultunk fel a lépcsőn. Nagyon kíváncsian
vártam már, hogy lássam a szobám. Egyébként a felső szint is csodaszép és tágas
volt. Egy folyosó fogadott minket, aztán egy tágas tér, ahol a szobaajtók
helyezkedtek el. Középen volt egy erkélyféleség, ahol rá lehetett látni a
nappalira. Összesen öt szoba volt, ebből kettőt biztosan elfoglalunk, mivel
gondolom külön szobám lesz és anya meg Claudioval alszik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
lesz a te szobád. –Claudio kinyitotta az egyik szobának az ajtaját, majd odébb
állt, én viszont bementem. Körülnéztem egy kicsit, mivel ez egy lakosztálynak
számított, ekkora szobám még életemben nem volt sehol. Volt külön fürdőszobám
is, aminek különösen örültem, ezért benéztem oda is, akkor láttam, hogy ez is
hatalmas és sarokkád volt benne. Utána az erkély következett, kinyitottam az ajtót
és kimentem, ez egyenesen a medencére nézett rá, ami a kertben helyezkedett el.
Anyának megint sikerült, pont úgy élhet most, ahogy ő mindig is akarta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Elérkezett
az vacsoraidő, Claudio szólt, hogy menjek le az étkezőbe, ha nem akarok éhen
halni, így már rohantam is. Azonban ott egy kisebb meglepetés ért, mert ült ott
egy fiatal lány, aki valószínűleg Claudio lánya. Csak néztem rá ledöbbenve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Szia!
–köszönt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Szia!
–köszöntem vissza, majd helyet foglaltam. Valahonnan ismerős volt ez a lány,
mintha már láttam volna valahol, de nem jutott az eszembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Federica
vagyok. –mutatkozott be, miközben nyújtotta a kezét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Louis.
–kezet ráztam vele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hamarosan
feltálalták a vacsorát, tehát itt nem is kellett magunkat kiszolgálni, hanem
voltak erre alkalmazottak. Vajon ágyba kapjuk a reggelit? Ez reggel kiderül,
azonban én nem vágytam ilyesmire, mint a legtöbb ember. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
valahonnan ismerjük egymást? –néztem rá Federicára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hol
laktál eddig? –kérdezte, miközben beleivott a pohárba, amiben víz volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Írországban.
–feleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Akkor
kizárt. Soha sem voltam még ott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Találkozhattunk
máshol is. –ő nem reagált rá, hanem elfordult, kissé magason hordta az orrát,
de nem tudom mire fel. Kicsit lekezelő is volt velem a kérdésem miatt, legjobb
lesz, ha nem szólok hozzá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Amúgy
hány éves vagy? –ezt muszáj volt, biztos voltam benne, hogy idősebb nálam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Tizenkilenc.
Miért? –majd hátra dobta csodaszép dús fekete haját, nagyon királynőnek
képzelte magát. Nagyon az volt az érzésem, hogy nem fogok vele kijönni. Most
már nem egy öcsém van, hanem egy nővérem, ami sokkal rosszabb már most. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Csak
kérdeztem. Már ez is baj? –vetettem oda kissé flegmán, mivel eléggé lenéző volt
velem, de nem fogom sokáig tűrni, hogy egy nőszemély megalázzon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Na
és te? –kérdezett vissza már elfogadhatóbb hangnemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Tizennyolc.
–vágtam rá, bár még nem töltöttem be, azonban még idén meglesz. Ennyi. Ő csak
bólogatott és folytattuk az evést. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Közben
időnként odapillantottam a gyönyörű mostohanővéremre, mert annyira szemrevaló
nő volt, hogy egyik férfi sem tudott volna neki ellenállni. Szerencsére
beugrott, hogy honnan volt nekem ennyire ismerős ez a szép hölgy és nem
repdestem az örömtől, az egyszer biztos. A Hawaii nyaraláson találkoztam vele
még három éve, beleszerettem, de ő becsapott. Nem is szeretnék erre gondolni,
legjobb lesz elfelejteni, és nagyon remélem, hogy nem tudja, ki vagyok,
különben ki fog nevetni. Ha magától nem jön rá, akkor én el nem mondom neki, az
egyszer biztos. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mit
bámulsz ennyire? –kérdezte öntelten. Azonnal levettem róla a tekintetem és a
tányéromon ragadt a szemem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Senki
sem bámult téged. –válaszoltam neki vissza flegmán, amit nem nézett jó szemmel.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mégis
rajtam ragadt azok a gyönyörű kék szemeid! –gúnyolódott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Haha,
marha vicces. –reagáltam le.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
ez a veszekedés, gyerekek? –szólt közbe Claudio. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Semmi,
hagyjuk inkább. –mondtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mikor
végeztünk a vacsorával, felmentem a szobámba, majd bekapcsoltam a gépem.
Felmentem msn-re, mert Niallel megbeszéltük, hogy fent leszünk. Ő már legalább
egy fél órája várt rám, azonnal rám írt, amint beléptem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Na
szevasz. Milyen ott? Milyen házban laktok? –írta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Te
még nem tudod, de anya összejött egy olasz pasival, aki ráadásul dúsgazdag, nem
is anya lenne. De azért közölhette volna, hogy ne érjen meglepetés. –írtam neki
vissza, kicsit dühös voltam ezért, főleg, mert Federica is velünk él. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Kicsit
gáz, de legalább luxusban élhetsz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Csak
boldogtalanul. Ennek a fickónak van egy lánya és nem fogod elhinni, hogy ki az.
Federica, aki egykor becsapott az egyik nyaraláson. Emlékszel? –közben
szétfojtott a düh, főleg, amikor felidéztem ezeket a rossz emlékeket. Majd
elsírtam magam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Persze,
hogy emlékszem és tényleg érdekes. A sors talán így akarta, hiszen egészen
véletlenül kerültél te oda. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
nem véletlen, ki tudja, hogy anya mióta randizik titokban ezzel a fickóval.
–írtam vissza dühösen, nem sok hiányzott ahhoz, hogy kikapcsoljam az egészet,
de türtőztettem magam. Egyszer csak egy kopogtatást hallottam, amire ismét
nagyon ideges lettem, mert egyedül akartam lenni és nem hiányzott most senkinek
sem a hülyesége.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ki
az? Istenem! –szóltam neki ingerülten, aztán nyomódott is le a kilincs. Federica
lépett be, ő hiányzott a legkevésbé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mit
akarsz? –kérdeztem flegmán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Csak
bocsánatot kérni, eléggé bunkó voltam veled a vacsoránál. –ült le az ágyam
szélére, bár nem adtam rá engedélyt. Ha nem bocsátok meg neki, az nem a ma este
miatt lesz, hanem a három évvel ezelőtti esetért, amire talán még mindig nem
jött rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Én
nem felejtek, tudod! –vágtam rá, azonban nem ezt akartam, de most már mindegy.
Biztos azt hiszi, hogy a vacsorán történtek miatt haragszom rá ennyire, de magyarázkodni
senkinek sem fogok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ha
téged ez ennyire érzékenyen érintett, akkor sajnálom. Nem tudom, hogyan
hozhatnám helyre a dolgot, szinte semmi se történt. –indult az ajtóm felé, hogy
elhagyja a szobám. Ennek örültem, legalább nem fáraszt le még jobban, nem
igazán voltam rá kíváncsi. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Megfürödtem,
aztán ágyba bújtam és reggelig fel sem ébredtem. Reggeli közben kiderült, hogy
egy társasági eseményre kell mennünk, amire igen csak ki kell öltözni, ez az,
amit nagyon utáltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
gond, ha otthon maradok? –kérdeztem, hátha. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="line-height: 107%;"><span style="font-family: inherit;">-Ilyen nincs. –vágta rá
anya, tehát akkor semmi esélyem. El kell oda menni bohóckodni, semmi kedvem nem
volt hozzá. Eltelt a nap, majd este hétkor indulás volt, a sofőr már várt
minket, aki egy másik villába vitt minket. Mikor beléptünk, egy ismerős arcot
véltem felfedezni, ami eléggé ledöbbentett, illetve még jobban elvette az
egésztől a kedvem. </span></span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-65084445869799577362014-06-09T11:29:00.001+02:002014-06-09T11:29:24.395+02:0015. rész - A búcsú<div style="text-align: justify;">
<b>Itt vagyok ismét, remélem ez is elnyeri a tetszésetek. Örömmel látom, hogy most nőtt az érdeklődést és köszönöm a 24 pipát az előző részhez és az újabb négy feliratkozót, mert már 67-en vagytok. Ez eddig a legsikeresebb blogom, nem gondoltam volna, hogy valaha egy blogom ennyi feliratkozóval büszkélkedik majd. Jó olvasást kívánok, és remélem hagytok magatok után nyomot.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcyAIpXNmVS9BnlactyDOeS0mIOF50fYbjtE7dWk_jhJryeDf3Hw0-I-Goco3JapiBAGIu6NZ807w628gI4zxj0kS9uYCqtChkLRen2jwzFnjwqgUtpXvaK82tQ7PIvgVgp2yt9tYJdJQ/s1600/10363965_1459655014278557_984029729597408711_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcyAIpXNmVS9BnlactyDOeS0mIOF50fYbjtE7dWk_jhJryeDf3Hw0-I-Goco3JapiBAGIu6NZ807w628gI4zxj0kS9uYCqtChkLRen2jwzFnjwqgUtpXvaK82tQ7PIvgVgp2yt9tYJdJQ/s1600/10363965_1459655014278557_984029729597408711_n.jpg" height="320" width="213" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">2009.
július 12.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Eltelt
egy fél év a lábtörésem óta, már szinte el is felejtettem, hogy valaha
kórházban feküdtem miatta, mert ugyanúgy tudtam menni, mint előtte. Sok minden
történt azóta, én megbuktam a suliban, Niall viszont szinte kitűnő lett annak
ellenére, hogy anya és Bobby válnak. Egyébkén anyával elköltöztünk egy másik
lakásba, de a városon belül maradtunk, hogy ezt a tanévet kijárjam. Így
szerencsére sokat tudtam találkozni Niallel, még ha titokban is, mert anya
eltiltott tőle, mert szerinte rossz hatással van rám és csak belevinne minden
rosszba. Tudom, hogy nem ez az oka, egyszerűen irritálja, ha vannak barátaim,
mert a többiektől is eltiltott. Suli után azonnal hazakellett mennem, és sehová
sem mehettem az engedélye nélkül. Egyedül sehová sem engedett el, tehát ki
kellett játszanom, azt hazudtam mindig, hogy korrepetáláson ott kellett
maradnom, persze azt el is lógtam és csak az évvégén derült ki, amikor az
osztályfőnök elmondott mindent. Most, hogy megbuktam, még jobban haragszik rám
és elakar költözni, tehát már a barátaimat sem láthatom többé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mégis
hová költözünk? –Kérdeztem unott fejjel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hazamegyünk
Angliába. –Közölte vigyorogva, mintha ez annyira jó lenne. Lehet, hogy neki az,
engem nem izgat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Én
inkább maradnék. –Mondtam ugyanolyan unottan, nem volt kedvem anya
társaságához, mert egyre elviselhetetlenebb. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Dehogy
maradsz itt! –Vágta rá, majd nyúlt a tévé kapcsoló felé, ekkor ránézek az
órára, ami öt órát mutat, tehát kezdődik a nyálas sorozata, amitől szintén a
falat tudnám kaparni. Elvonultam a szobámba és bekapcsoltam a zenét, hogy még
véletlenül se kelljen hallgatnom azt a szennyet, nem értem anya mit szeret az
ilyen ócska sorozatokban, amiket Latin-Amerikában gyártanak. Felmentem msn-re,
hátha fent van Niall és szerencsére be is jött, tehát azonnal ráírtam, azonban
kicsit több időt kellett várni, mire visszaír.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Cső,
tesó! –ír vissza tíz perc múlva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mizu?
–Kérdezem a szokásos kérdést. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Semmi.
Veled?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Unalom
van, anyám odaragadt a tévé elé, most megy a sorozata. –Lezajlott a tipikus
chat-es beszélgetés, utána már a lényegre tértünk, azonban ez az elejéről sosem
maradhatott el és ezt meg is jegyeztük magunknak régebben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Anya
közölte, hogy elköltözünk, valahogy meg kéne akadályozni. –írtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ez
gáz, de mit tehetsz ellene? Semmit, tesó? Sajnálom, nekem nagyon fogsz
hiányozni. –írta, és miközben olvastam a sorait, rám tört a síró görcs.
Próbáltam azt visszatartani, azonban feleslegesnek éreztem, mert úgysem lát
senki, de azért tartottam attól, hogy anya rám nyit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Igazad
van. –Reagálom le. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egy
darabig nem írtunk egymásnak, nekem amúgy is mindentől elment a kedvem. Az
ágyamra dobtam magam és a párnába fúrtam az arcom, majd kieresztettem a gőzt. Közben
hallottam, hogy Niall írt, de nem figyeltem már, nem érdekelt semmi sem, csak
az, hogy sírjak. Nem tudom miért, de egyre hangosabb voltam, szinte már
hisztiztem, pedig nem akartam. Csak azt értem el, hogy anya benyisson, de már
ez sem érdekelt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
van veled? Miért bömbölsz ennyire? –Kérdezte csodálkozva, a tévé hangja
beszűrődött a szobába. Én nem válaszoltam neki, hiszen ő okozta nekem a
szomorúságot már évek óta, de csak most jött ki rajtam igazán. Éreztem, hogy
besüppedt mellettem az ágy, tehát leült mellém, majd a fejemre tette a kezét és
megsimogatta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ne
sírj már, hidd el, jól fogod magad érezni az új helyen is. –Próbálkozott, de ez
nem minden esetben sikeres, figyelmen kívül hagytam, majd csak elmegy. Arra
viszont várhattam volna, mert negyed óra után is mozdulatlanul ült mellettem,
én meg már majdnem megfulladtam a párna alatt és Niall egyfolytában üzent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Menj
már innen! –Kiabáltam, majd felkeltem és a gépemre néztem, majd elolvastam,
amiket Niall írt. Szinte csak azt kérdezte, hogy itt vagyok-e, hol vagyok,
mivel semmire sem reagáltam, azonban mire visszaírtam volna, már eltűnt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Bocsi,
hogy nem írtam, de anya kikészített. –írtam, majd kiléptem. Megfogja kapni,
amikor belép. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Miért
viselkedsz így? –Kérdezte anya aggódva. Most bezzeg érdeklem, de amikor nem
sírtam, akkor felém sem nézett és csak az ő akarata volt a fontos. Hogy én mit
szerettem volna, az nem érdekelte, csak csináljam azt, ami neki jó és ez az
évek elteltével egyre rosszabb lett csak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Még
kérded? –mondtam felháborodottan, ő meg csak nézett. Komolyan nem vette még
magát észre? Ezek szerint nem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Tudom,
hogy hibáztam és helyre szeretnék hozni mindent, azt akarom, hogy jó legyen a
kapcsolatunk újra. Tudom, hogy én rontottam el és kérlek, bocsáss meg. –szinte
már könyörgött, de miért csak most veszi észre, amikor sírni látott. Nem
válaszoltam neki, csak vártam, hogy menjen ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Eltelt
két hét, tehát elérkezett a költözés ideje is, amit nagyon nem vártam. Viszont
Niall szervezett nekem egy búcsú estét, ahol ott lesz mindenki, aki számított.
Anyával még nem beszéltem meg az estét, de ezt a lehetőséget nem veheti el
tőlem, mert ma láthatom utoljára őket. Ha egyáltalán valaha találkozom még
velük, az biztos nem mostanában lesz. Hamarosan reggelihez ültünk, itt
szándékoztam neki szóba hozni a témát, bár egy kicsit izgultam miatta, hogy mit
fog hozzá szólni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Anya,
kérhetek valamit? –Kérdeztem félénken, miközben megfogtam a kenyeremet és a
számhoz emelte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Persze,
nyugodtan. –Felelte és beleivott a kakaójába. Utána egy perc csend következett,
körülbelül ennyi idő kellett, hogy összeszedjem magam. Vettem egy nagy levegőt,
majd szólásra nyitottam a szám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Niall
csinált nekem egy búcsúestét, ahol az összes haverom ott lesz, aki számított és
szeretnék arra elmenni. –A végére egy kicsit elhalkultam, talán az izgalomtól,
mert a szívem is hevesebben dobogott. Mikor befejeztem a mondandóm, a tányérom
szélét piszkáltam és anyára szinte rá sem mertem nézni, amíg nem válaszol. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Persze,
hogy elmehetsz! –Ez kissé meglepett, hangjában érezhető volt a mosoly és a
kedvesség. Ebben a két hétben akkorát változott, hogy alig ismertem rá a saját
anyámra. Érdekes, hogy azóta volt ilyen, amióta a szobámban sírtam és rám
nyitott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Komolyan
mondod? –kérdeztem rá, hogy biztos legyek benne, hogy nem csak viccel-e, de nem
így volt, egyből beleegyezett. A feltétele csak annyi volt, hogy vigyázzak
magamra nagyon és ne igyak túl sokat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Amúgy
hol lesz ez a buli? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nialléknél,
ahol régen is laktunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Akkor
jó, legalább biztonságban tudhatlak. –téma lezárva, most már egészen biztos,
hogy ott leszek. Felhívtam Niallt, hogy vele is tudassam a jó hírt, ő
ugrándozott örömében. Én is örültem, de nem volt szokásom ilyen módon
kimutatni, inkább csak mosolyogtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nagyon
megnyugodtam, amikor Louis közölte, hogy az anyukája szó nélkül elengedte őt a
ma esti búcsú bulira. Azért ezt tényleg gonoszság lett volna megvonni tőle, ha
már el kell költöznie. Ez az este elég szomorú lesz, és attól félek, hogy
elfogom magam sírni a búcsúnál. Apával már mindent előkészítettünk és, ha
minden igaz, akkor este nyolcra itt lesz mindenki, innentől kezdve már a
vendégvárás következett. Nem leszünk túl sokan, körülbelül tízen, mert inkább
csak a szűk haveri kört hívtuk meg. Az én legjobb barátaimat és az övéit. Louis
volt az első, aki megjött, már háromnegyed nyolckor itt volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Szia
Niall, már alig vártam, hogy lássalak. –szorosan magához ölelt, hogy még
levegőt is alig kaptam. Természetesen viszonoztam, de én hagytam levegőhöz
jutni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Örülök,
hogy itt vagy, és remélem, nem ma látjuk utoljára egymást. –mondtam kicsit
szomorúan, ő csak bólogatott. Hamarosan megérkeztek a többiek is, utána
elkezdődhetett a buli. Mi kint voltunk az udvaron, apa meg bent tévézett, mert
nem akart minket zavarni. A programok meg a játékok mellett elmaradhatatlan volt
a pia is, mert anélkül a buli az nem buli. Apa annyira nem támogatta, de ha
mértékkel iszunk, akkor jöhet és megígértem, hogy senki sem fog berúgni. Csak
egy kicsit csiccsentettünk be, de azért még mindenki magánál volt. Lassan
éjfélt ütött az óra, a játék helyett inkább csak nevetgéltünk és hülyéskedtünk
minden gondot elfelejtve, még az is kiment egy ideig a fejünkből, hogy Louist
talán most látjuk utoljára, de én még reménykedem, hogy nem romlik meg úgy a
kapcsolat, mint George-al. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nem
sokkal később apa jött ki, talán már lejárt az időnk, de reménykedtem, hogy
talán más okból látogatott ki az udvarra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Fiúk!
Már éjfél van, lassan ideje hazamenni mindenkinek! –mondta, majd összecsapta a
két tenyerét. Ezek szerint vége a bulinak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Búcsúzzatok
el Louistól. –utasított, majd leült a kerti székre. Louis közelebb lépett
hozzám, ezért én is hozzá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Akkor
eljött ez a pillanat is, amire nagyon nem vártam. Te voltál az egyetlen
testvérem, még ha csak mostohák voltunk. Remélem, még látjuk egymást. –mondta elfojtott
hangon, majd magához ölelt. Annyira szomorú volt ez a pillanat, hogy én is
elérzékenyültem, tehát kiengedtem a gőzt, ahogy ő is. Odapillantottam a
többiekre is, ő szemük is megtelt könnyekkel. Hát igen, a búcsú mindig
fájdalmas, de azt mondják, hogy az idő begyógyítja a sebeket. Arra kíváncsi
leszek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nekem
is hiányozni fogsz. Először Greg-et vesztem el, most meg téged. Úgy látszik,
nekem ez van megírva. –súgtam a fülébe bőgve. Ezután odafordult a többiekhez
is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ti
is hiányozni fogtok, a barátaim voltatok, vagyis még vagytok, mert bízom benne,
hogy valaha találkozunk még. Ha lesz rá lehetőségem, akkor eljövök ismét ide. –mondta,
majd ismét elsírta magát, utána apához közeledett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Köszönöm,
hogy apám helyett is apám voltál. –majd megölelte őt is. Apa is elérzékenyült.
Nagyon szomorú este volt ez a mai, elbúcsúztunk Louistól, de nem tudni, hogy
örökre vagy sem, de optimistán állok a dolgokhoz. </span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2648745854993808137.post-38036445357525409272014-06-02T20:55:00.002+02:002014-06-02T20:55:13.345+02:0014. rész - Váratlan baleset<div style="text-align: justify;">
<b>Megjöttem az újabb résszel és örömmel látom, hogy visszatért az érdeklődés, remélem továbbra is így lesz. Hagyjatok magatok után nyomot minden esetben, ha elolvastátok. Ha épp nem tudtok komizni, akkor lehet pipálni. Csak egy gombnyomás. Köszönöm a két új feliratkozót, így már 63-an népesedtek a blogomon. El sem hiszem, nagyon sokat jelent ez nekem. Jó olvasást!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivArFmI35v1MSRLyaSHlt-cQtMrZkyqMHH4ICj0rn5rqsqN_7XmlunbVrhtuUL2K6H372Uuhig2qAgYQupDnzu0Z-Wj6L05INOTg6Ijk5GbtxFUxQbQVhDEEU39k_xV5U8wvG7uVi9xQw/s1600/10384522_864136276933521_378034514960937772_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivArFmI35v1MSRLyaSHlt-cQtMrZkyqMHH4ICj0rn5rqsqN_7XmlunbVrhtuUL2K6H372Uuhig2qAgYQupDnzu0Z-Wj6L05INOTg6Ijk5GbtxFUxQbQVhDEEU39k_xV5U8wvG7uVi9xQw/s1600/10384522_864136276933521_378034514960937772_n.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nem
igazán jött össze ez a megszökés, mivel leszakadt alattam egy faág, és a földön
kötöttem ki. Eléggé magasról estem, nagyon fájdalmas volt az érkezés, fel sem
tudtam kelni. Anya odaállt felém és már készült leszidni, amikor Niall közénk
állt és mindent bevallott neki. Vagyis azt, hogy az ő ötlete volt az egész, és
ő beszélt erre rá engem. Nem akartam, hogy anya megbüntesse őt, de ehelyett
adott Niallnek egy nagy pofont. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ezt
most miért? –Kérdezte elfojtott hangon Niall. Anya még soha nem emelt kezet rá,
csak rám, de ekkorát még én sem kaptam tőle. Mi üthetett belé? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Bajba
akartad sodorni Louist! Tudod nagyon jól, hogy beteg és nem engedtem el sehová.
Mindig is rossz hatással voltál rá, de már várom azt a napot, amikor elvihetem
innen jó messzire. –Kiabálta anya Niall szemébe, én meg alig mertem odanézni, a
sírógörcs kerülgetett, mert tudtam, hogy lassan Niall már nem lesz a
közelemben, mert anya és Bobby válnak, mi meg elköltözünk innen. Ezt is
Nialltől kellett megtudnom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Bocsánat,
többé nem fordul elő. –Nézett végig anyán, aztán szólt a barátainak, hogy
indulhatnak. Mikor már fordult volna meg, anya megfogta a karját, hogy
visszatartsa. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
mész sehová, amíg apáddal nem beszéljük meg ezt! –Kiabálta anya neki, Niall
kissé megszeppent. Ezután a haverjaihoz fordult és elzavarta őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Niall
sehová sem megy, menjetek haza, fiúk! –Viszonylag nyugodtan beszélt hozzájuk,
nem úgy, mint Niallhez. Elkeserített a dolog, én magamat hibáztatta érte,
amiért belementem ebbe az egészbe, ha nemet mondok, akkor Niall elmehetett
volna bulizni a haverjaival. Mind az én hibám, mert minden hülyeségre hagyom
magam rábeszélni, ezt nagyon utáltam magamban. Anya beráncigálta Niallt, engem
meg otthagyott a földön. Nem mertem neki szólni, mert ha ideges és hozzászól
valaki, annak leharapja a fejét, illetve minden apróságon hamar felhúzza magát.
Régen nem ilyen volt, nem értem nála ezt a változást. Talán a válás, és a sok
veszekedés Bobbyval, lehetséges, hogy emiatt ilyen ingerült mostanában.
Próbálkoztam felállni, de sehogy sem ment, mert nagy fájdalmaim voltak, de
senki sem látott, így nem is tudtak segíteni sem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Niall szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ezt
jól elszúrtam, nem kellett volna Louist belekevernem, mert akkor most
bulizhatnék, helyette egész este a szobámban kuksolhatok és persze az én
hibámból. Louistól nem követelhetek magyarázatot, ő amúgy sem akart jönni, csak
a kedvemért tette meg, erre meg ez lett a vége. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Johanna
a karomnál fogva rángatott be, azt bezzeg nem vette észre, hogy Louis nem
tudott onnan felkelni. Hiába próbáltam szóba hozni, egyszerűen nem engedett
szóhoz jutni, nem akart engem hallgatni, erőltette, hogy ne szólaljak meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Most
szépen elbeszélgetünk apáddal! –Mondta keményen, közben vicsorított is, mint
egy boszorka. Apa erre a zajra azonnal meg is jelent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
ez a hangzavar? –Kérdezte meglepődve, majd ugyanígy nézett rám, mivel már egy
ideje elköszöntem tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-De
te nem a barátodnál vagy? –Kérdezett rá. Szólásra nyitottam volna a szám, de
Johanna közbevágott, nehogy megtudjak szólalni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Beleakarta
keverni Louist, az ablakon keresztül akarta megszöktetni, mikor világosan
megmondtam, hogy Louis nem mehet sehová, mert nincs jól. Nem tűröm, hogy a fiad
belekeverje Louist a rossz dolgokba! –Kiabálta Bobby arcába, ezzel kifejezve a
nem tetszését. Legjobbnak láttam, ha hallgatom, tisztában voltam vele, hogy az
egész az én hibám és büntetést érdemlek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Apa
a fejét rázta és nagyon mérgesen tekintett rám, ekkor lehajtottam szégyenemben
a fejem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Bocsánatot
szeretnék kérni, tényleg hülyeség volt. –Ismertem el a hibám elfojtott hangon,
ezzel elcsesztem az egész estémet. Akkor majd Louissal töltöm el majd az időmet
és, ha szüksége van rá, akkor megvigasztalom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Még
annyi, Johanna, hogy Louis kint fekszik a hidegben, mert nem tud felállni,
tehát ennyit arról, hogy milyen jó anya vagy. –Vetettem a szemére a kemény
igazságot elfelejtve a következményeket. Egy kéz csattant az arcomon, valami
ilyesmire számítottam és ez már a második. Megfogtam az arcom az érintett
területen, mert kissé csípett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hogy
merészelsz így beszélni velem? –Visítozott a boszorka. Apa felé fordult, mertem
remélni, hogy mellettem áll, bár nem sok esélyt láttam erre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ezért
ezt nem kellett volna, Johanna! Mi az, hogy megütöd Niallt? –Emelte fel a
hangját Bobby.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Rá
férne a nevelés! Különben is én vagyok a mostohaanyja. –Vágott vissza Johanna
kiabálva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
a te dolgod, Niallt én nevelem és soha sem ütöttem meg és nem is fogom. Értve
vagyok? Alig várom, hogy már eltakarodj innen, egyedül csak szegény Louist
sajnálom, hogy egy ilyen hárpia anyja van és apja meg nincs, mert ő sem tudott
megmaradni melletted! –Kiabálta apa, már teljesen ki volt bukva. Örültem, hogy
mellettem áll.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egyszer
csak egy hangot hallottunk kintről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Valaki
segítsen, nem tudok felkelni. –Hallottuk meg a kiabálást és ez Louis hangja
volt. Legalább a boszorka észrevette magát, hogy megfeledkezett a saját
gyerekéről, aki ráadásul amúgy sincs mostanában jól. Az fontosabb volt neki,
hogy engem megüssön és szidjon apa előtt. Johanna már rohant volna ki, de apa
lefogta a kezét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Maradj
csak itt, értve vagyok? –Hangja kissé fenyegető volt, de ez a nő megérdemelte. Ezzel
apa meg is indult az ajtó felé, én utána eredtem, azonban Johanna sem maradt
egy helyben, hanem jött ő is. Eléggé durcás fejet vágott, én meg majdnem
elröhögtem magam, hogy ennyire felhúzta magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Louis
ott feküdt a fa tövében, apa odarohant hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Jól
vagy? –Kérdezte aggódva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem,
nagyon fáj a lábam és nem tudok felállni. –Válaszolta és már sírt is,
valószínűleg a fájdalomtól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<u><span style="font-family: inherit;">Louis szemszöge<o:p></o:p></span></u></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Úgy
éreztem eltört a lábam és legalább fél órát szenvedtem kint. Minden
próbálkozásom hiábavaló volt, sehogy sem tudtam lábra állni és csak nagyobb
fájdalmaim lettek. Ha nem hallgatok Niallre, és nem hagyom magam befolyásolni,
akkor mindez nem történik meg, és őt se büntetnék meg, illetve bulizhatna a
haverjaival és nem kellene otthon maradnia. Mind az én hibám, elrontottam az
estéjét. Bobby a kezébe vett és úgy vitt fel a szobámban, a vállára tettem a
fejem és becsuktam a szemem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
történt ezzel a gyerekkel? –Hallottam közben anya bosszús hangját, de Bobby
válaszra sem méltatta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Ne
tegyél úgy, mintha érdekelne. –Reagált rá Niall. Igaza is van, anya mostanában
nagyon fura vele, mintha már nem is léteznék a számára. Már hallottam az ajtó
nyitódását, tehát már a szobámban vagyunk, ebben nem is tévedtem, mert Bobby
utána le is tett az ágyra és betakart. Ekkor kinyitottam a szemem, az ablakot
láttam meg először, azonban nem sokáig tartottam az említett tárgyon a
tekintetem, hanem Bobbyra néztem, aki közvetlen az átlátszó üveg mellett állt. A
kezében ott virított a telefon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Hívtam
az orvosokat. –Közölte halkan. Én nem tudtam semmit sem mondani, megszólalni
sem, de legszívesebben üvöltöttem volna a fájdalomtól. Lassan anya is megjelent
a szobában, illetve Niall is, majd közelebb léptek az ágyamhoz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Jól
vagy, kisfiam? –Tette a homlokomra a kezét anya, majd hirtelen elvette onnan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Tűzforró
a homlokod. –Kiáltotta. Eddig is éreztem, hogy a lázam felmehetett, mivel
rázott a hideg, mégis melegem volt. Anya nyúlt is a lázmérőért és a kezembe
nyomta, de én nem csináltam vele semmit, mert azt vártam, hogy tegye be nekem,
ahogy régen is. Ezzel el is értem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mikor
a készülék csipogott, kivettem és ránéztem, 38 fokos lázam volt, tehát ezért
éreztem magam ennyire szörnyen. Niall hozott nekem teát, tehát meghallotta a
kérésem, igaz, hogy anyával közöltem, ezek szerint vele küldte be.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Köszönöm!
–Nyomta a kezembe, én meg beleittam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nem
sokára kijött az orvos, ő egyértelműen megállapította, hogy csonttörésem van és
beutalt a kórházba, ezért Bobby még aznap délután elvitt, jött Niall és anya
is. Bent kaptam fájdalomcsillapítót, így kissé jobban éreztem már magam, majd
aztán az álmosság is rám tört. Azonban előtte kaptam egy gipszet a lábamra. Niall
bocsánatot akart tőlem kérni, mert úgy gondolja, hogy az ő hibájából vagyok
itt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem,
felejtsd el ezt, Niall! Ez az én hibám, nem szabadott volna az ablakon
kimászni. –Vigasztaltam, nem tudom, hogy ez mennyire győzte meg őt, de
látszólag semennyire sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Én
okoztam ezt neked, pontosan tudtam, hogy beteg vagy és otthon kellett volna
maradnod. Ostoba vagyok. –Megfogta a kezem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Nem
vagy ostoba és felejtsd el az egészet, úgyis visszafordíthatatlan. –Feleltem és
ezentúl nem voltam hajlandó többet erről beszélni, így ő is beletörődött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Eltelt
két hét, mire hazaengedtek a kórházból, de iskolába még nem mehettem, aminek
örültem is. Viszont annak az egynek nem, hogy folytatnom kellett az egész napos
fekvést, csak néha mehettem ki, akkor is anya kísért ki egy sétára, a levegőre.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Voltam
bent az iskolában, beszéltem az osztályfőnököddel. –Nyitott be anya a szobámba
reggel, ezzel fel is ébresztett. Ránéztem és látszott, hogy nagyon dühös,
valami történhetett odabent. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Mi
történt? –Kérdeztem kómásan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">-Közölte,
hogy bukásra állsz, és ha nem szeded össze magad, akkor nem fog átengedni! Én
eddig erről miért nem tudtam? Bezzeg Niall majdnem kitűnő tanuló, te meg
begyűjtöd a rossz jegyeket! Régen rólad lehetett volna példát venni, erre meg.
Csalódást okoztál nekem! –Kiabálta, én meg már meg sem lepődtem rajta, már
legalább két éve nem foglalkozom annyit a tanulással és egyre rosszabb az
átlagom. Érdekes, hogy csak most tűnt fel neki. </span></div>
Xaver Schlagerhttp://www.blogger.com/profile/12898878504972907085noreply@blogger.com3