Viszonylag hamar megérkezett az első rész, remélem nem okozok csalódást. Azért meghallgatnék pár véleményt, hogy ki hogy képzeli el a történetet, mit szeretne olvasni, mert a legfontosabb az, hogy az olvasók kedvében járjak, az enyém meg csak másodlagos. Tehát jöhetnek a komik. Pipáljatok és ha valakinek elnyerte a tetszését, tegye meg, hogy feliratkozik. Hálás lennék érte. Jó olvasást!
Niall szemszöge
1998.
július 20.
Szomorú
voltam, hogy anya és Greg elmentek és többé nem laktak nálunk. Teljesen
megváltozott az életem, üresnek érzem. Csak én és apa fogunk itt lakni már,
legalábbis ebben a hitben éltem, amíg apa be nem mutatta az új barátnőjét, aki
át akarta venni anya helyét. Már jó pofizott is, hogy anyám helyére lép, de
soha nem fog neki sikerülni. Persze, arra megkapja az esélyt, hogy
megszeressem, ha úgy bánik velem. Johannának volt egy fia, Louisnak hívták és
két évvel volt nálam idősebb. Szerettem volna vele játszani, vagy csak legalább
megismerni, reménykedtem benne, hogy jóban leszünk. Nem fogja átvenni ő sem
Greg helyét a szívemben, ahogy Johanna se anya helyét.
Odaléptem
Louis elég, megkérdeztem, hogy akar-e velem játszani, de ő undok volt velem és
nem tudtam az okát. Keresztbe fonta a karjait, és nyelvet is nyújtott nekem.
Nagyon rosszul esett, még csak nem is ismer és az esélyt sem adja meg.
Fellökött, kihasználta a fizikai fölényét. Sírni kezdtem, de élveztem, ahogy az
anyukája leszidja őt, amiért ezt tette velem, majd beállította a sarokba. Apa
odajött hozzám és átkarolt.
-Hol
fáj? –Kérdezte.
-Mindenhol.
–Válaszoltam sírva. Apa egy ajándékcsomagot nyújtott át, ennek láttán
abbahagytam a sírást. Hát igen, ilyenek a gyerekek, ilyen dolgokkal könnyen meg
lehet őket vigasztalni.
-Itt
az ajándék, amit ígértem. –Mondta kedvesen, én átvettem, és azonnal
leszaggattam róla a csomagoló papírt. Időnként a sarokban lévő Louisra néztem,
ilyenkor összeakadt a tekintetünk, nagyon csúnyán állt a tekintete felém. Végre
megkaptam azt, amire mindig is vágytam és ez nem más volt, mint az imádott
játékkamionom. Mindig is ezt akartam, csak apa eddig nem vette meg nekem, de
most meglepett vele. Louis biztos nem fog ezek után játszani vele, azt majd
megnézheti. El is mentem a szobámba játszani vele, azonban Greg nélkül nem volt
az igazi. Ezentúl mindig ez lesz? Remélem, gyakrabban átjöhetnek majd a
barátaim játszani, mert egyedül elég unalmas.
Louis szemszöge
Nagyon
bosszantott, hogy el kellett költöznünk Írországba. Mindent magunk mögött
hagytunk, a barátaink is ott voltak, de anyát nem érdekelte semmi, csak Bobby.
Nekem sosem volt apám és nem is lesz, nincs szükségem rá. Főleg nem erre a
Bobbyra. Na, meg az ő fia, Niall, egyenesen nevetséges. El sem tudnám képzelni
testvérnek, nem akarok vele barátkozni. Mikor közeledett felém, én fellöktem
őt. Anya persze engem hibáztatott és azonnal a sarokba állított. Sírhatnékom
támadt, mert úgy éreztem, hogy ő lesz a kis kedvenc, csak mert kisebb nálam.
Nem fogom hagyni. Az apukája odament hozzá, kapott ajándékot is, amit
kibontott. Időnként odanéztem, és ő is rám. Egy játékkamiont tartott a kezében,
amilyet én soha nem kaphattam. Anyának sosem volt ilyenekre pénze, ezért kisebb
és olcsóbb játékokat vásárolt nekem. Ki is használhatnám a helyzetet, hogy
Bobby a mostohaapám lesz és vetetek vele olyanokat, amiket eddig csak álmomban
képzelhettem el. Nem fogom megtenni, mert nekem nincs szükségem rá,
kényeztessék el nyugodtan ezt a kis taknyost, nem érdekel. Azért remélem, anya
jobban fog engem szeretni, mint őt, mivel én vagyok a sajátja. Később Niall
elment innen, biztosan a szobájába és nem sokkal később kijöhettem a sarokból.
Én lehajtott fejjel mentem oda anyához, azt akartam, hogy öleljen át, de nem
tette.
-Mi
a baj? –Kérdezte.
Én
nem szólaltam meg semmit, inkább éreztettem vele, hogy a szeretetére lenne
szükségem, ezért én öleltem őt magamhoz. Így már értettem és viszonozta.
-Nem
haragszom, sosem tudnék rád haragudni. Megértem, hogy nem kedveled ezt a másik
gyereket, hisz nem vagytok még összeszokva. –Megnyugodtam, azt hittem már
megharagudott és nem fog úgy szeretni, ahogyan régen tette.
-Akkor
most bocsánatot kérünk Bobby-tól, tisztázni kell, nehogy mérges legyen rád,
amiért ezt tetted a fiával. –Megfogta a kezem és kimentünk a nappaliba, ahol
Bobby a kanapén ülve újságot olvasott. Anya leült mellé, én meg az ölébe szerettem
volna ülni, természetesen megengedte.
-Kérj
tőle bocsánatot. –Súgta a fülembe anya. Lehajtottam a fejem és nem mondtam
semmit, miközben Bobby rám nézett. Helyettem anya kezdett el beszélni.
-Louis
szeretne bocsánatot kérni, amiért rossz volt és fellökte Niallt.
Bobby
továbbra is engem nézett, majd elnevette magát. Zavarba jöttem, mert én
magamtól nem tettem volna ezt, anya kényszerített. Ha elküld, hogy játsszak
vele, biztos, hogy nem fogok menni.
-Semmi
baj! Majd csak kibékültök, és jó testvérek lesztek. –Mondta Bobby, közben
megsimogatta a fejem, én meg elhúztam onnan, hogy ne érjen hozzám. Nem
kedveltem túlságosan.
-Biztos
nem! –Vágtam rá azonnal.
-Na,
ne mondj ilyeneket! Sosem tudhatod, mit hoz a jövő.
Utána
meg arról volt szó, hogy iskolát kellene nekem itt keresni, mivel az óvodát már
kijártam és már elértem az iskolás kort. Féltem tőle nagyon is, főleg, hogy
idegen helyen vagyok és nem otthon. Mi lesz, ha utálni fog mindenki? Az óvoda
sem volt másmilyen, senki sem akart játszani, egyedül az óvó néni szeretett. Ki
voltam közösítve, utáltam gyerekek közé menni. Hiába mondom azt, hogy nem
akarok menni, úgyis erőltetni fogják és jönnek azzal a szöveggel, hogy kötelező
járni, különben buta maradok. Inkább csöndben maradtam és élveztem, hogy anya
ölében ülhettem, mert tisztában voltam vele, hogy hamarosan letesz.
Közben
Niall is megjelent, kezében ott volt az a bizonyos játékkamion és közeledett
felénk.
Niall szemszöge
Most
megmutatom ennek a beképzelt Louisnak, hogy nekem jobb játékaim vannak, mint
neki. Bár nem láttam az övéit, de biztos voltam benne, hogy ezt a kamiont semmi
sem fogja felülmúlni. Odamentem és direkt a szeme elé tettem.
-Neked
van ilyened? –Kérdeztem. Ő rá nézett, látszott rajta, hogy irigykedik. De majd
máskor is olyan nagy arca legyen, ahogy az elején. Bebizonyítom, hogy én jobb
gyerek vagyok nála. Én szívesen barátkoztam volna vele, de ha egyszer egy undok
kölyök? Nincs mit tenni.
-Niall,
ne bosszantsd! –Szólt rám apa. Hát szót kell neki fogadni, inkább elvonultam
játszani, persze látótávolságon belül maradtam, hogy Louis is lássa, milyen jól
elvagyok egyedül is és nincs szükségem a barátságára.
Eltelt
körülbelül egy hét, apa úgy döntött, hogy nyaralni visz minket Tenerifére. Azt
mondta, hogy ott homokos és pálmafás tengerpart vár ránk. Ennek nagyon örültem,
tavaly is voltunk valahol nyaralni, akkor Olaszországban. Megmutatta nekem
Tenerifét a térképen, elmondása szerint ez egy kis sziget, ami Spanyolországhoz
tartozik. Körülötte több más kis sziget is volt, az összefoglaló nevük
Kanári-szigetek volt. Alig vártam, hogy induljunk, de jobban örültem volna, ha
anya és Greg jön velünk, helyettük inkább a két betolakodót hozta el magával.
El
is érkezett a nagy nap, kimentünk a repülőtérre és közben Louistól kérdeztem
valamit.
-Te
már voltál nyaralni valahol? –Minden rosszindulat nélkül, csak, mert kíváncsi
voltam, hogy ő milyen helyeken járt.
-Nem.
–Válaszolta undokul. Tőle nem vártam mást, amióta velünk lakik, tiszta utálatos
velem. Soha sem akart játszani, amikor áthívtam a barátaimat, akkor sem
csatlakozott, elmondása szerint ő nem játszik pisisekkel, pedig nem sokkal volt
nagyobb. Nem is izgatott, de mivel én is unatkozni fogom, ki fogom csúfolni és
idegesíteni fogom. Mit képzel magáról? Majd teszek róla, hogy sírjon.
-Soha
nem voltál még nyaralni külföldön? –Faggattam tovább, ő elfordult.
-Tudod,
Niall, mi nem engedhettük meg magunknak ezt, de hála Bobbynak, most már mi is
nyaralhatunk. –Válaszolta kedvesen Johanna. Tehát akkor szegények voltak. Akkor
Louis még soha nem ült repülőn, biztosan félni fog és akkor én kinevethetem.
Beszálltunk
és én mindvégig Louist figyeltem, de nem láttam rajta, hogy félne. Helyet
foglaltunk, majd megint odaszóltam neki.
-Te
nem tudod, milyen repülővel utazni. –Mondtam gúnyolódva, ő szúrós szemmel
nézett rám.
-Már
ült repülőn, nem is olyan rég, amikor Írországba utaztunk hozzátok. –Mondta Johanna.
Akkor előtte hol laktak?
-Ti
nem is írek vagytok? –Csodálkozva kérdeztem rá. Ha nem azok, akkor még jobban
tudom csúfolni Louist.
-Nem.
Mi Angliából jöttünk.
Lassan
megérkeztünk, csodásan sütött a nap, pedig még csak reggel tíz óra volt. Már
vártam, hogy megfürödjünk a tengerben, de előtt a taxi a szállodába vitt
minket. Ott lepakoltunk, én közben kinéztem az erkélyablakon, ekkor gyönyörű
látvány terült elém, ami nem más volt, mint maga a tengerpart. El sem hiszem,
hogy egy köpésnyire van tőlünk.
-Mikor
megyünk fürödni? –Kérdeztem hangosan.
-Nem
sokára, csak egy kis türelmet. –Válaszolta apa. Én vártam és csak gyönyörködtem
a kilátásban az ablakon keresztül. Louis meg szinte egész úton meg sem szólalt,
végig csöndben volt, amit nem értettem. Szinte minden gyerek szeret beszélni,
én legalábbis igen. Majd megkérdezem az anyukáját, hogy mi az oka ennek. Most
is csak az ágyon ült és maga elé nézett, nagyon szomorúnak látszott.
-Louis,
miért vagy ilyen szomorú? –Kérdeztem. Hátha válaszol az anyukája, de nem tette,
lehetséges, hogy ő sem tudta az okát. Visszafordultam az ablakhoz, és ekkor
érkezett a válasz.
-Louis
azért szomorú, mert ilyen vagy vele. –Johanna.
-Nem
is! Ő volt velem undok.
-Próbáljatok
összebarátkozni.
Én
megtenném, de Louis utált engem, akkor nincs mit tenni. Szomorkodjon csak, de
egy gyereknek játszania kéne és nem búsulni. Mindegy, ő tudja.
Végre eljött a várva várt
idő is, amikor lesétáltunk a partra, előtte azonban átöltöztünk. Vittem az
úszógumim, Louisnak olyanja sem volt, de biztos nem fogom odaadni neki, ha
elkéri. Bár, ahogy őt megismertem, nem fog erre sor kerülni. Mintha egy buli
lett volna a környéken, de nem izgatott annyira, mert azt hittem, hogy a
felnőttek csinálják. Bementem a vízbe az úszógumival, apa utánam kiabált, hogy
ne menjek messzire. Időnként visszanéztem, hogy Louis jön-e, de semmi nyoma nem
volt. El voltam egyedül is, aztán, mikor ebédelni mentünk, kiderült, hogy a
bulit azért rendezték, mert az egyik gyereknek megünnepelték a szülinapját.
Lehetőség adódott, hogy megismerjük őt, azonban apa és Johanna arra
kényszerítettek, hogy fogjam meg Louis kezét és úgy menjünk oda. Részemről oké
volt, de azt nem tudtam, hogy Louis mit gondolt róla.
Oh ez a rész nagyon jó lett olyan aranyos hogy Louis és Niall civakodnak. De azért sajnálom Louist. Siess a kövivel
VálaszTörlésNagyon kis édes lett, hát mit is mondjak, ilyenek a kisgyerekek..:) Remélem megtalálják a közös pontot majd, és jóba lesznek.
VálaszTörlésKöszi, örülök, hogy tetszett nektek! A többi meg majd kiderül :D
VálaszTörlésNagyon aranyos a történet. :)
VálaszTörlésNagyon aranyos!:33 Szerintem nagyon jó történet, egyedi, ilyet még sehol sem olvastam!De annyira jó lenne ha nagyon jó testvér válna belőlük:))
VálaszTörlés-Hol fáj? –Kérdezte.
VálaszTörlés-Mindenhol. –Válaszoltam sírva. Apa egy ajándékcsomagot nyújtott át, ennek láttán abbahagytam a sírást. Hát igen, ilyenek a gyerekek, ilyen dolgokkal könnyen meg lehet őket vigasztalni.
ez a rész a kedvencem
amúgy olyan mintha ilyen nagyon vérbeli igaz történet lenne a srácok teljes családi hátterével - de neeem
Köszi mindenkinek, nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog nektek
VálaszTörlés*__________________________*
VálaszTörlésNagyon tetszett! És ne azt figyeld hogy mit szeretnek az olvasóid, hanem hogy Te mit szeretnél írni! Semmi értelme sincs olyan történetbe belekezdeni, amit csak az olvasók miatt csinálsz :) Az a lényeg, hogy Neked tetszen! :D
Köszi, csak nem akarom azt, mint a többi blogomnál, hogy az elején nagy az érdeklődés, utána meg egyre kevesebb az olvasó
Törlés