2014. április 8., kedd

4. rész - Niall szülinapja

Meghoztam az új részt, köszönöm az eddigieket, viszont kevés komi érkezett. Ne legyetek lusták. Viszont köszönöm a plusz hat feliratkozót, mikor az előző részt tettem fel, 22-en voltatok, most meg már 28-an, ami eléggé boldoggá tesz. Remélem növekszik ez a szám. 
Ez a rész Niall szemszögéből íródik. Viszont most megkérlek titeket, hogy válaszoljatok egy kérdésre, mert ez befolyásolja a következő rész tartalmát. Az lenne, hogy teljen el 8-10 év és jöjjön a tinikor, illetve a másik lehetőség, hogy még kisgyerekek maradna, és leírom a karácsonyt, egyben Louis szülinapját. Az lesz, amire a legtöbben szavaztok. Azt itt kommentben tehetitek meg, mert oldalt folyik már egy másik szavazás. Jó olvasást!


Niall szemszöge

1998. szeptember 12.
Már csak egy nap van a születésnapomig, amit már elég régóta várok, holnap leszek öt éves. Apa segített megszervezni a zsúrt, egy csomó ovis társamat és barátomat meghívtam, illetve George Shelley-t is, akit még nyáron ismertem meg Tenerifén. Igaz, hogy ő nem Írországban lakott, de megígérte, hogy eljön majd a szülinapomra és az anyukájával is megbeszélte. Megadták a címüket, oda elküldtük a meghívót. Amióta Louis iskolába jár, mindig velem akar játszani, de én elutasító vagyok vele. Ez amilyen bosszú hadjárat, mivel nyáron pont ezeket tette velem, mint most én vele. Tudja csak meg milyen érzés. Johanna nem nézte jó szemmel, hogy így bánok vele, egyre többször kiabált velem és ekkor felébresztette bennem azt az érzés, amikor elkezdett hiányozni a saját anyukám. Nagyon fájt, hogy nem láthattam őt, de apa azt mondta, hogy a szülinapomon mindketten itt lesznek. Mármint ő és Greg, az imádott testvérem. Már nagyon hiányzott ő is, azok a játékok is, amiket űztünk és mióta nincs velem, már nem játszom azt, amit vele. Fogtam a kedvenc kamionom, és azzal játszottam. Amúgy mostanában ezen kívül másik játékot nem igazán vettem a kezembe, egyértelműen ez volt a kedvencem. Időnként Louisra pillantottam és azt vettem észre, hogy fel-alá járkál a lakásban és, mintha valamit visszatartana. Ha pisilnie vagy kakilnia kell, akkor miért nem megy el? Eddig ezt nem igazán csinálta, legalábbis én még nem figyeltem meg rajta. Ez volt az első alkalom.
-Apa, Louis mit csinál? –Kérdeztem, miközben a földről ülve felnéztem rá, mert ő éppen állt és ivott valamit, lehetséges, hogy vizet, mivel átlátszó volt a pohárban lévő folyadék. Ő rám nézett és szólásra nyitotta a száját, közben időnként Louisra nézett.
-Nem tudom, kicsim. Sokszor csinálja ezt. –Felelte, majd letette az asztalra a poharat.
Tényleg érdekelt, hogy mi lehet vele. Tehát felálltam és odasétáltam hozzá, és mikor elálltam az útját, ő megállt.
-Mit csinálsz? Miért járkálsz így összevissza? –Kérdeztem meglepődve. Ő nem vette jó néven, hogy érdeklődni merészeltem.
-Semmit, miért baj, hogy ezt csinálom? –A reakciója kissé furcsa volt, eléggé halkan beszélt és, mintha feszengett volna.
-Mert ez egy nagy hülyeség, ugye tudod? Ilyeneket csak a hülyék csinálnak. –Mondtam neki kissé gúnyosan, bizonyéra megsértődött, elfordította a fejét, majd kikerült engem és folytatta. Tényleg érdekelt, hogy ilyenkor mi zajlott le benne. Megkérdezem az anyukáját, más választás úgy sincsen. Körülnéztem kissé a házban, de Johanna sehol sem volt, csak apát láttam újságot olvasni a nappaliban. Kiszaladtam a hátsó ajtón az udvarra, hátha ott van, de nem láttam meg őt azonnal. Be kellett járnom az udvart, mire rátaláltam. Épp a hintaágyon ült újsággal a kezében, amikor odamentem hozzá, ekkor egy pillanatra abbahagyta az olvasást és rám nézett. Éreztem magamon a szúrós tekintetét, egyre jobban kezdtem azt érezni, hogy nem szeret engem, mert apa sokkal többet foglalkozik vele, mint az ő fiával. De hiszen ez érthető, mivel neki Louis nem a gyereke, nem is tudom, hogy mit vár ilyenkor. Ezzel a feltétellel vette el őt apa, most meg arra készül, hogy eltávolít innen? Nagyon remélem, hogy nem forgat semmi ilyesmit a fejében. Lehetséges, hogy csak azért ilyen velem, mert nem akarok Louissal játszani, na de az elején ő nem akart velem és apa mégsem volt vele utálatos. Jó, azért apa teljesen más ember, mint Johanna, ezerszer jobb nála, sőt mindenkinél.
-Mit akarsz? –Kérdezte flegmán, mintha a háta közepére sem kívánta volna a jelenlétem. Megrettentem, inkább nem akartam tőle semmit sem kérdezni.
-Bocsánat, semmit. –Feleltem lehajtott fejjel, majd távoztam is. Visszamentem a helyemre játszani, de nem sokkal később odaállt elém.
-Ki jössz a reptérre? A barátod nem sokára érkezik. –Mondta a tényeket, miközben engem figyelt, én meg felálltam, mert menni szerettem volna vele. Oldalra pillantottam és azt kellett látnom, hogy Louis még mindig ugyanazt csinálja, amit eddig. Komolyan, nem unja még? Mert én már a látványától is elfáradtam, elég unalmas lehet ezt egésznap csinálni. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, majd apa után mentem.
-Pattanj be hátra! –Utasított apa, miközben kinyitotta nekem az ajtót. Én beszálltam, majd becsukta, aztán az ő oldalán be is ült.

Hamarosan megérkeztünk, egy kicsit várni kellett rájuk, de nem sokára meg is érkeztek. Rá kellett jönnöm, hogy az apukája nem jött el, egyedül az anyukája kísérte csak el. Ennek az okát még nem tudom, de mindjárt megkérdezem az én apámat, hátha ő tudja a választ.
-Apa, George apukája miért nem jött el? –Kérdeztem, miközben felnéztem rá, mert jóval magasabb volt nálam, persze a kezét egy percre sem engedtem el. Féltem, hogy elveszek és nem fogom megtalálni apát, de neki is ez volt az utasítása, mert aggódott értem, én pedig szót fogadtam neki, ahogy legtöbbször is tettem.
-Mert dolgoznia kell, nem ért rá. –Válaszolta nekem mosolyogva, így már mindent értettem. Már alig vártam, hogy odamenjek a barátomhoz és üdvözöljem, ami hamarosan meg is történt.
-Már nagyon vártalak, legalább most lesz kivel játszanom. –Mondtam neki boldogan, majd megöleltem és adtam egy cuppanós puszit az arcára. Ő azonnal viszonozta ezt nekem, utána indultunk haza.

1998. szeptember 13.
Elérkezett a nagy nap, vagyis a születésnapom. Mindennél fontosabb volt nekem a zsúr, amit apa rendezett meg nekem, ő hívta meg a barátaimat is. Ha Louist nem számoljuk bele, akkor körülbelül tízen leszünk, vele együtt akkor tizenegyen. Amíg nem készült el a torta, kimentünk az udvarra játszani, egész jó idő volt még. Louis természetesen nem jött, mivel megbeszéltem a többiekkel, hogy ne játsszon vele senki és mindenki hülyének tartotta őt.
-Amúgy ez a Louis kicsoda? Csak nem a tesód? –Kérdezte az egyik barátom.
-Dehogyis, még az kéne, olyan idegesítő. Csak annyi, hogy apának az új feleségének a fia. –Válaszoltam nyugodtan.
-Tehát a mostohatesód. Ki akarod készíteni? –Kérdezte egy másik barátom.
-Jó lenne. –Feleltem rá lelkesen. Aztán eszembe jutott, hogy csúfolni kéne, főleg, hogy itt vannak most a többiek, mert hiába nagyobb, mint mi, nem fogunk tőle megijedni, mert mi többen vagyunk, ő meg csak egyedül. Megbeszéltünk mindent, majd megkerestük őt, épp a homokozómban volt, de erre sem kapott engedélyt, de sebaj. Odamentünk hozzá tízen.
-Jó egyedül játszani? –Kérdeztem gúnyosan csípőre tett kezekkel. Ő rám nézett, majd felállt.
-Ilyenkor megy, amikor többen vagytok? De majd, ha egyedül leszel, akkor simán megtudlak verni, értetted? Miért nem egyedül jössz ide? –Mondta idegesen, miközben a mutató ujját a levegőben tartotta felém. Úgy hangzott, mint valami fenyegetés. Oké, verjen csak meg, legfeljebb őt büntetik meg. Tönkretettük a homokvárát, vagyis csak az akart lenni, de nem igazán jött össze neki. Mérgesen nézett ránk, majd berohant, ekkor mi hangos nevetésben törtünk ki, hogy sikerült őt felidegesítenünk.
-Most bement sírni anyucihoz. –Mondtam hangosan a többieknek.

Nem sokkal később következett a tortavágás, amit kint tartottunk meg a jó idő miatt. A tetején egy ötös gyertya virított, amit Johanna meggyújtott. A gyerekek elénekeltek egy dalt és csak utána fújhattam el, azonban ez nem így történt, mert Louis belerondított, még előtte elfújta. Ideges lettem rá, sírni kezdtem, Johanna meg jól le is szidta, amit ugyan élveztem, de ezzel tönkretette a szülinapomat. Biztos, hogy vissza fogja kapni.
-Ez csúnya dolog volt, Louis? –Mondta neki keményen apa, már ezt vártam, hogy tőle is kapjon szidást. Ő meg csak lehajtotta a fejét, látszólag szégyellte magát.
-Azonnal bocsánatot kérsz Nialltől! –Utasította őt az anyukája, de ő nem akart, vagyis ez látszott rajta.
-Bocsánatot kérsz, vagy bemész és büntetésben részesülsz. –Kiabált jobban rá, ez már hatott, mert felém fordult és szólásra nyitotta a száját. Azonban lefelé nézett a tekintete, véletlenül sem akart rám nézni.
-Bocsánat. –Csúszott ki halkan a száján, látszott, hogy csak kényszerből teszi, de nem is nagyon érdekel. Viszonylag mindenki megnyugodott, újra meggyújtották a gyertyát, így már elfújhattam. Kaptam egy tapsot, és következett a torta felvágása, majd mindenki kapott egy szeletet. Louis mellettem ült és az ő másik oldalán George ült. Elkezdtük majszolni a szeleteket, mikor egyszer csak George belenyúlt Louis tányérjába, és elvette a tortaszeletet onnan, majd áttette a sajátjába. Louis annyira begurult már, hogy odacsapta a barátom fejét az asztalba, nem volt nehéz dolga, mert két évvel nagyobb volt nálunk, és ebben a korban az nagyon sokat számít. George sírni kezdett, de az anyukája őt szidta le.
-Rossz voltál! Meg ne lássam még egyszer, hogy más tányérjába nyúlsz! –Kiabált rá az anyukája. Louis önelégülten dőlt hátra a széken, én meg gyűlölettel néztem rá. Viszont a nap végén Johanna büntetésben részesítette, amin ki is volt akadva.
-Mi az, hogy csak én kapok büntetést! Ez a George is megérdemelné, amiért elvette a tortámat! –Kiabálta, Johanna felemelte, majd felvitte, hogy ne lásson minket. A nap nem sikerült valami jól, mert sok veszekedés volt Louisnak köszönhetően, de vissza fogja kapni, várom már az ő szülinapját, amit nem tudok, hogy mikor van. A barátaim hazamentek, de George maradt, mert ő itt alszik, apa és az ő anyukája megengedték, hogy ketten egy szobában aludjunk, de a feltétel az volt, hogy ne rosszalkodjunk. Készítettünk magunknak barátság karkötőt, bele akartuk írni a nevünket, de nem tudtuk, hogy kell. Majd reggel megkérjük a felnőtteket, de lassan el is készült ezt leszámítva. Ez azért kellett, hogy még öregkorunkban se feledkezzünk meg a másikról, ha netán már nem tudnánk találkozni többé. Reggel belekerült a nevünk is, aztán a csere is megtörtént. Örökké emlékezni fogok rá és ő is rám. Lassan haza kellett menniük, mert ő is óvodába járt, de azt ígérték, hogy nyáron elmehetünk hozzájuk, mert meghív a szülinapjára. 

17 megjegyzés:

  1. Imádom,megint sírtam rajta.Annyira rossz,h Louis és Niall utálják egymást. :'(

    VálaszTörlés
  2. Maradjanak még kisgyerekek !:)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszett ez a rész is, mint a többi. Imádom a történeted! Nagyon kis cukik Louis-ék, kíváncsi vagyok, hogy hogy fogják megtalálni a közös pontot! :)

    VálaszTörlés
  4. Szerintem Louis szülinapja erejéig maradjanak még kicsik, de szerintem utána nyugodtan lehetnek idősebbek pár évvel:)) Viszont annyira jó lenne ha nagyon jó testvérek lennének mert az kicsit nekem még hiányzik! Viszont ettől függetlenül a történet nagyon jó ;)

    VálaszTörlés
  5. 8-10 év ugrással Louis szülinapja :DDD
    Am nagyon jó lett a rész *-*

    VálaszTörlés
  6. Legyenek idősebbek! :D Amúgy a többi 1D tag is benne lesz?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, ők ebben nem lesznek benne, a szereplők között sincsenek ott. Akik ott vannak, ők szerepelnek a történetben

      Törlés
  7. Szia Andrea :) Nagyon ügyes vagy, remek a sztori, gratulálok.Az én véleményem, hogy Louis szülinapjáig legyenek még picik és az utána következő részben idősebbek, de ha máshogy írod meg az sem baj, úgy érzem, hogy egy szuper tesós történet fog ebből kialakulni.Már nagyon várom a következő részt.További szép napot :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kedves szavakat, örülök a tartalmasabb kommentnek. Persze mindenkinek köszönöm, aki kommentelt.

      Törlés
  8. 8-10 év ugrással Louis szülinapja :D jó lett, csak sajnálom, hogy ilyen kis görények egymással :/ de nem baj, majd csak megtalálják a közös nevezőt ! :)

    VálaszTörlés
  9. 3-3 az állás, az utolsó szavazás fogja eldönteni, remélem kommentel még valaki

    VálaszTörlés
  10. Szia, én ma találtam rá erre a blogra, és nagyon tetszik. Csak én is azt sajnálom, hogy ennyire utálják egymást. Szerintem legyen az, hogy Louis szülinapjáig még legyenek kicsik, és utána jöhet az ugrás, mert szerintem érdekesebb lenne, ha Louis szülinapja is le lenne írva még így ilyen idős korukban, és utána pedig lehetne az, amikor már idősebbek. De persze ez a te történeted, és bárhogy is írod, én mindenképpen olvasni fogom, meg kommentelni is fogok, mert szerintem nagyon jól írsz.
    Rencsy xx

    VálaszTörlés
  11. Köszi, örülök h tetszik, iratkozz fel nyugodtan, várom a további kommentjeidet is. Akkor ez eldöntve, több szavazat már nem kell, mert elkezdem irni a részt, hamarosan érkezik

    VálaszTörlés
  12. Szuper alig várom a következő részt :)

    VálaszTörlés
  13. Maradjanak szerintem még kicsiik! By: új olvasó :)

    VálaszTörlés
  14. Ugy sajnalom Louist:(((((((Mar megint sirtam rajta:'((((((((Remelem kibekulnek Niallel.

    VálaszTörlés