2014. április 14., hétfő

5. rész - Louis szülinapja

Ne haragudjatok a késésért, de közben a másik blogommal is foglalkozni kellett. Egy hetet várattalak csak titeket, de most itt vagyok. Az előző résznél lehetett szavazni, hogy elteljen pár év, vagy még Louis szülinapjáig maradjanak kicsik. Az utóbbi nyert, tehát ez még 1998-ban játszódik, de lehet, hogy a következőben eltelik néhány év.
Rettentően örülök az újabb 8 feliratkozónak, mikor utoljára volt rész, akkor voltatok 28-an, most meg már 36-an, természetesen örülnék, ha gyarapodna ez a szám továbbra is. Köszönöm a kommenteket, illetve a pipákat is. Jó olvasást.


Louis szemszöge

1998. december 24.
Bizonyára ma minden gyerek izgatottan várja már az estét, még Niall és én is ide tartoztunk. Azonban nekem nem csak a karácsonyt jelenti ez a nap, hanem a születésnapomat is, ami ilyenkor háttérbe szorul. A legtöbbször megfeledkeznek róla, természetesen nekem zsúrt sem rendeznek, ahogyan Niallnek, mert ilyenkor senki sem jönne el, mindenki otthon van a családjával. Úgy érzem, én nem érdemlem meg azt, amit a többi gyerek, én csak álmodozhatok egy ilyenről. Sajnos felesleges bánkódnom miatta, mert úgysem fog megváltozni a születésnapom, akármennyire is szerettem volna. Lassan anya kikeltett az ágyból, mert hamarosan reggelizni kell, és addigra felöltözve kell, hogy legyek. Én már önállóan öltöztem, sőt a ruháimat is egyedül válogattam össze, amit aznap felveszek. Anya mindig mondogatja, hogy már nagyfiú vagyok, ideje úgy is viselkednem, mint egy hét éves iskolásnak. Mikor felöltöztem, le is mentem az étkezőbe, ahol már mindenki ott volt, anya már elkészítette a reggelit, amit ki is tálalt.
-Jó étvágyat! –Mondta Bobby, majd mindenki nekilátott enni. Egyébként lekváros pirítóst fogyasztottunk teával, amit nagyon szerettem, azonban Niallről nem volt ez elmondható.
-Apa, undorító ez a lekvár! –Ellökte magától a tányért és keresztbe fonta a karjait a mellkasa előtt, pont, mint egy durcás kisgyerek. Végre ő is rosszul viselkedett és nem csak én.
-Muszáj megenned! Ez finom csipkebogyó lekvár. –Fordult felé anya, miközben kissé haragosan reagált rá. Körülbelül három harapás után visszatettem a tányérra a kenyeret, mert megtudtam, mi is ez. A csipkebogyós dolgoktól nagyon féltem, mert anya szerint könnyebben lehet tőle kakilni, én meg azt nagyon utáltam.
-Nekem nem kell! –Mondtam durcásan, anya rám nézett és láttam rajta a megbánást, hogy elmondta. Az ilyeneket mindig titkolta előlem és kitalált valami mást, csak, hogy egyem meg. Most elszólta magát.
-Miért nem? Mi bajod vele? –Kérdezte kicsit idegesen.
-Utálom a csipkebogyót, állandóan azt akarsz nekem adni, hogy menjek el kakilni! –Válaszoltam hisztisen, ezért sikerült jól felidegesítenem anyát, és az még rátett egy lapáttal, hogy Niall is ellenállt és Bobby nem is erőltette neki, hogy megegye, sőt.
-Ne erőltesd a gyereket, ha egyszer nem ízlik neki a lekvár. Azt akarod, hogy hányjon? –Kelt Bobby Niall védelmébe, miközben beleharapott egyet a kenyerébe.
-Nem akarom, hogy válogatósok legyenek, de te úgy neveled a fiadat, ahogy akarod, márpedig Louisnak kötelező lesz megenni, nem hagyom, hogy válogatós legyen, illetve nem szokhat hozzá, hogy nem eszi üresre a tányérját! –Bobby a fejét rázta, megint csak én jártam rosszul, féltem, hogy belém akarja majd tömni, vagy nem tudom, de biztos, hogy ki fogom köpni. Végül megesett rajtam a szíve.
-Rendben, nem kell megenned, de csak azért, mert karácsony van, de máskor tanuld meg, hogy amit elkérsz, azt meg is kell enned! Inkább kevesebbet tálalj többször, minthogy egyszer sokat, amit otthagysz. –Ezt nem szerettem anyában, még azt is meg kellett ennem mindig, amit nem szeretek, de őt nem érdekelte, azt főzött, amit ő szívesen megevett, az nem érdekelte, én hogy vagyok vele. A szülinapomat persze, hogy elfelejtik, mert a többségnek a karácsony jut az eszébe, így persze, hogy ezzel háttérbe szorulok. Már azt sem mertem megkérdezni, hogy lesz-e tortám.

Reggeli után anya lepakolta az asztalt, megkérte, hogy segítsek neki, mert szerinte el fogok kényelmesedni és azt nem szabad megengedni. Niall bezzeg elmehetett játszani.
-Anya! –Szólítottam meg, ő rám nézett egy pillanatra, majd a tányérokat a konyhapultra letette.
-Mondjad, kicsim? –Válaszolt, addigra már üres volt a keze és felém fordult, ő lenézett rám, én meg fel rá.
-Niall miért nem segít? –Kérdeztem félénken.
-Mert Bobby azt mondta, hogy ő el mehet játszani. Ezért, kicsim. Te is elmehetsz majd, ha készen leszünk. Tudod, hozzá kell szoknod, hogy időnként besegíts, mert ha nagyobb leszel, akkor fontos, hogy önálló legyél, és ne szorulj rá másokra. –Figyeltem minden szavára, nekem fontos volt, amit ő mondott nekem, hiszen ő az anyukám, és ő nevel fel, meg kell fogadnom a tanácsait.
-Bobby nevelési módszere más, mint az enyém. Ő egy kicsit lazább, így több mindent megenged Niallnek, mint én neked. De én csak a te érdekedben teszem, hogy normális felnőtt legyen belőled. Egészen biztos vagyok benne, hogy te sokkal jobb ember leszel, mint Niall. –Jelentette ki határozottan és kissé hangosan, tehát Bobby is meghallhatta, mert közvetlen utána megjelent a konyhában.
-Mit mondtál, drágám? –Kérdezte tőle kétkedve, miközben felé fordult és egyre közelebb lépkedett hozzá.
-Semmi különösen, csak az életről beszéltem Louisnak, hogy mi fog történni, ha majd felnő. –Válaszolt határozottan anya, majd eggyel hátrébb lépett.
-Én valami olyasmit hallottam, hogy Louis sokkal jobb ember lesz, mint az én fiam. Miből gondolod ezt, drágám? Miért mondasz a gyereknek ilyeneket? –Emelte fel a hangját Bobby, anya nem igazán tudott erre mit mondani.
-Nem így értettem, de kérlek, most ne menjünk ebbe bele. –Védekezett anya.
-Jobb, ha tudod, hogy Niall sokkal szófogadóbb gyerek, mint Louis. Fele annyi probléma sincs vele, mint Louissal. –Ezzel a lelkembe tiport, amint ez a mondat elhagyta a száját, távozott is. Én lehajtottam a fejem és próbáltam a sírást visszafojtani, majd leültem a földre, ahová anya leguggolt mellém.
-Ne figyelj Bobbyra, nekem te vagy a mindenem! –Vigasztalt.
-Miért kellett ideköltözni, utálok itt lenni! –Sírtam, majd megrángattam anya pulcsiját. Igaz, hogy az iskolában lettek barátaim, de akkor is idegen ez a környezet, ez az ország. Otthon meg főleg utálok lenni, és azt hallgatni, hogy Niallt dicsérik, meg, ahogy neki mindent elnéznek. Ha ő tesz bizonyos dolgokat, akkor nincs semmi baj, elfelejtve, de ha én csinálom meg ugyanazt, akkor összedől a világ, meg a szememre vetik, mit képzelek magamról. Ezt igazságtalannak érzem. Attól, hogy ő kisebb, még nem kéne ennyire kivételezni, és az a baj, hogy anya is ezt teszi, szerinte nekem így jobb lesz később, mert jobb felnőtt lesz belőlem. Majd meglátjuk. Anya magához szorított, hogy én a vállán kisírhassam magam.

Eltelt néhány óra, mikor kinéztem, sűrűn havazni kezdett, reggel meg ennek nyoma sem volt. Már azt hittem, fekete karácsonyunk lesz, de mégsem, aminek nagyon örültem. Niallt hallottam, ahogy a folyosón ugrabugrál és kiabálja, hogy esik a hó. Én ugyanennyire örülök ennek, mégsem így fejeztem ki magam, hanem inkább magamban, ezért egy kívülálló azt gondolhatná, hogy engem nem igazán izgat ez a dolog, pedig ez nincs így. Mint minden gyerek, én is imádom a havat, szeretek szánkózni és hógolyózni. Kimentem én is a folyosóra, és csak lestem Niall ugrándozását, majd lassan eltűnt, ezért utána mentem.
-Apa, kimehetek játszani a hóba? –Kérdezte izgatottan még mindig ugrálva, de közben rángatta Bobby pulcsiját. Ő azonnal rábólintott és hozta is a kabátját. Én messzebbről néztem őket, kicsit elvoltam kenődve, mert azt gondoltam, utálnak, ezzel megint elrontották a napomat.
-Louis, te nem akarsz kimenni? –Fordult felé Bobby. Én közelebb sétáltam hozzá.
-Én kimennék, csak páran nem tudnak elviselni, mert rossz vagyok. –Mondtam elkeseredetten.
-Dehogy vagy rossz. Menj ki Niallel játszani, aztán karácsonyfa díszítés következik. –Mondta Bobby. Kicsit visszahozta az életkedvem, viszonylag elég gyorsan és ez az én esetemben kicsit fura, viszont Niallnek azonnal sikerült elrontania ismét azt.
-Ne! Ne jöjjön ki, én nem akarok vele játszani! –Mondta utálatosan, Bobby átkarolta, majd szólásra nyitotta a száját, fogalmam sem volt, hogy mit akar neki mondani.
-De miért nem? Nagyon rossz nézni, ahogy folyton veszekedtek. Szeressétek egymást, mint két testvér, ez mindenkinek jó lenne, és működhetnénk úgy, mint egy igazi család. –Jól esett, hogy most nem volt ellenem, ezután elengedte Niallt és felállt, mivel eddig guggolt. Hozta az én kabátomat is és segíteni szeretett volna felvenni.
-Nem kell, én már egyedül öltözöm. –Mondtam határozottan és ő hagyta. Kicsit lassabban ment, mint egy felnőttnek, de hamar megtanultam, anya elég hamar követelte tőlem ezt. Jobban is éreztem magam, mikor az óvodában szinte mindenki segítségre szorult, én meg megbirkóztam vele egyedül, nem hagytam, hogy odajöjjenek a felnőttek. Emiatt sokszor megdicsértek az óvó nénik. Kimentünk Niallel a havazásba, de alig szóltunk egymáshoz. Míg ő elvolt, én csak ott álltam szomorúan, kicsit rosszul esett, hogy levegőnek néz, már nem mertem odamenni hozzá, mert féltem attól, hogy elküld. Ez nem volt sokáig így, mert szép lassan közeledett felém, viszont nem nagyon tudtam ezt hová tenni. Mégis miért jön ide? Mit akar tőlem? Aztán hirtelen meglepetésben volt részem, ugyanis ki akart békülni, és megsimogatta az arcom, ami egyéként jól esett. Az elején én voltam bunkó vele, amit azóta is bánok, mert ő barátságos volt velem, viszont amikor már játszani szerettem volna vele, addigra barátságtalanná vált. Lelkiismeret furdalásom lett emiatt, de reménykedem benne, hogy minden jóra fordul.
-Leszünk barátok? –Kérdezte lágyan, miközben meg akarta fogni a kezem. Legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből örömömben.
-Igen. –Válaszoltam halkan, és viszonoztam a kézfogást. Úgy döntöttünk bemegyünk, és amikor átléptük a küszöböt, nagy meglepetésben volt részem.
-Boldog születésnapot, Louis! –Kiabálta egyszerre anya és Bobby, az asztalon egy nagy torta volt elhelyezve egy hetes számú gyertyával, körülötte ajándékok. Odaszaladtam, és adtam anyának egy puszit. Niall megtapsolt.
-Kaphatok a tortádból? –Kérdezte felém fordulva. Én bólogattam.
Lassan helyet foglaltunk az asztalnál, én elfújhattam a gyertyám, majd elmajszoltuk a tortát. Jöhetett a karácsonyfa díszítés, és amikor ez megvolt, akkor anya és Bobby elküldött minket aludni, mondván, hogy mikor felébredünk, addigra a Jézuska is megérkezik. Ez az első karácsonyom Bobbyval és Niallel, előtte kettesben voltunk anyával és eléggé szerény ajándékokat kaptam, azonban idén annyit, hogy azt soha el sem tudtam volna képzelni. Bobby elhalmozott, talán mégsem utál annyira, mint ahogyan azt gondoltam. 

10 megjegyzés:

  1. Óó egyemmeg ez nagyon aranyos lett! Louis, mikor a kakilásról beszélt az nagyon nagy volt. És végre barátok! :) Ennek nagyon örülök!

    VálaszTörlés
  2. Ez olyan aranyos kis rész volt!:')
    Siess a következővel !:))

    VálaszTörlés
  3. Egyszerűen imádtam ezt a részt!Hihetetlen aranyos és annak elmondhatatlanul örültem, hogy végre barátok lettek!Nekem már csak ez az egy dolog hiányzott a történetből! Mondjuk remélem hogy Niall nem csak eljátsza azt hogy ilyen aranyos Louis-val :(( Viszont te nagyon jól és érdekesen írsz, imádom olvasni!! :))

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm a kedves szavakat, örülök, hogy tetszett, igyekszem minél előbb hozni a következő részt.

    VálaszTörlés
  5. Szia Andrea!Már nagyon vártam ezt a részt, biztosra vettem ,hogy nagyon jó lesz, de még annál is jobban összehoztad.Nagyon angyali volt ez a rész, tetszett ,hogy Louis szemszögéből íródott.A változást is olvasom tőled ,mert nagyon jól írsz, az is szuper, de ez a fanficod nálam a Number 1 :-).Csak így tovább!További szép estét!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kedves szavakat, örülök h tetszik, és igyekszem továbbra is

      Törlés
  6. Jóóóóóó lettttttttt!!!!!!!....:)

    VálaszTörlés
  7. Díj nálam : http://ellaandzayn.blogspot.hu/2014/04/2-dij.html

    VálaszTörlés
  8. Szia. Nagyon tetszett a rész. Olyan jó volt az egész, és nagyon aranyos volt, mikor Niall és Louis kibékültek. Várom a következő részt is, nagyon jól írsz. :)
    Rencsy xx

    VálaszTörlés
  9. Olyan jo hogy baratok lettek:)))))))))))))Nagyon tetszett a resz:)))))

    VálaszTörlés