Meghoztam az új részt, köszönöm az eddigieket, viszont kevés komi érkezett. Ne legyetek lusták. Viszont köszönöm a plusz hat feliratkozót, mikor az előző részt tettem fel, 22-en voltatok, most meg már 28-an, ami eléggé boldoggá tesz. Remélem növekszik ez a szám.
Ez a rész Niall szemszögéből íródik. Viszont most megkérlek titeket, hogy válaszoljatok egy kérdésre, mert ez befolyásolja a következő rész tartalmát. Az lenne, hogy teljen el 8-10 év és jöjjön a tinikor, illetve a másik lehetőség, hogy még kisgyerekek maradna, és leírom a karácsonyt, egyben Louis szülinapját. Az lesz, amire a legtöbben szavaztok. Azt itt kommentben tehetitek meg, mert oldalt folyik már egy másik szavazás. Jó olvasást!
Niall szemszöge
1998.
szeptember 12.
Már
csak egy nap van a születésnapomig, amit már elég régóta várok, holnap leszek
öt éves. Apa segített megszervezni a zsúrt, egy csomó ovis társamat és
barátomat meghívtam, illetve George Shelley-t is, akit még nyáron ismertem meg
Tenerifén. Igaz, hogy ő nem Írországban lakott, de megígérte, hogy eljön majd a
szülinapomra és az anyukájával is megbeszélte. Megadták a címüket, oda
elküldtük a meghívót. Amióta Louis iskolába jár, mindig velem akar játszani, de
én elutasító vagyok vele. Ez amilyen bosszú hadjárat, mivel nyáron pont ezeket
tette velem, mint most én vele. Tudja csak meg milyen érzés. Johanna nem nézte
jó szemmel, hogy így bánok vele, egyre többször kiabált velem és ekkor
felébresztette bennem azt az érzés, amikor elkezdett hiányozni a saját anyukám.
Nagyon fájt, hogy nem láthattam őt, de apa azt mondta, hogy a szülinapomon
mindketten itt lesznek. Mármint ő és Greg, az imádott testvérem. Már nagyon
hiányzott ő is, azok a játékok is, amiket űztünk és mióta nincs velem, már nem
játszom azt, amit vele. Fogtam a kedvenc kamionom, és azzal játszottam. Amúgy
mostanában ezen kívül másik játékot nem igazán vettem a kezembe, egyértelműen
ez volt a kedvencem. Időnként Louisra pillantottam és azt vettem észre, hogy
fel-alá járkál a lakásban és, mintha valamit visszatartana. Ha pisilnie vagy
kakilnia kell, akkor miért nem megy el? Eddig ezt nem igazán csinálta,
legalábbis én még nem figyeltem meg rajta. Ez volt az első alkalom.
-Apa,
Louis mit csinál? –Kérdeztem, miközben a földről ülve felnéztem rá, mert ő
éppen állt és ivott valamit, lehetséges, hogy vizet, mivel átlátszó volt a
pohárban lévő folyadék. Ő rám nézett és szólásra nyitotta a száját, közben
időnként Louisra nézett.
-Nem
tudom, kicsim. Sokszor csinálja ezt. –Felelte, majd letette az asztalra a
poharat.
Tényleg
érdekelt, hogy mi lehet vele. Tehát felálltam és odasétáltam hozzá, és mikor
elálltam az útját, ő megállt.
-Mit
csinálsz? Miért járkálsz így összevissza? –Kérdeztem meglepődve. Ő nem vette jó
néven, hogy érdeklődni merészeltem.
-Semmit,
miért baj, hogy ezt csinálom? –A reakciója kissé furcsa volt, eléggé halkan
beszélt és, mintha feszengett volna.
-Mert
ez egy nagy hülyeség, ugye tudod? Ilyeneket csak a hülyék csinálnak. –Mondtam
neki kissé gúnyosan, bizonyéra megsértődött, elfordította a fejét, majd
kikerült engem és folytatta. Tényleg érdekelt, hogy ilyenkor mi zajlott le
benne. Megkérdezem az anyukáját, más választás úgy sincsen. Körülnéztem kissé a
házban, de Johanna sehol sem volt, csak apát láttam újságot olvasni a
nappaliban. Kiszaladtam a hátsó ajtón az udvarra, hátha ott van, de nem láttam
meg őt azonnal. Be kellett járnom az udvart, mire rátaláltam. Épp a hintaágyon
ült újsággal a kezében, amikor odamentem hozzá, ekkor egy pillanatra abbahagyta
az olvasást és rám nézett. Éreztem magamon a szúrós tekintetét, egyre jobban
kezdtem azt érezni, hogy nem szeret engem, mert apa sokkal többet foglalkozik
vele, mint az ő fiával. De hiszen ez érthető, mivel neki Louis nem a gyereke,
nem is tudom, hogy mit vár ilyenkor. Ezzel a feltétellel vette el őt apa, most
meg arra készül, hogy eltávolít innen? Nagyon remélem, hogy nem forgat semmi
ilyesmit a fejében. Lehetséges, hogy csak azért ilyen velem, mert nem akarok
Louissal játszani, na de az elején ő nem akart velem és apa mégsem volt vele
utálatos. Jó, azért apa teljesen más ember, mint Johanna, ezerszer jobb nála,
sőt mindenkinél.
-Mit
akarsz? –Kérdezte flegmán, mintha a háta közepére sem kívánta volna a
jelenlétem. Megrettentem, inkább nem akartam tőle semmit sem kérdezni.
-Bocsánat,
semmit. –Feleltem lehajtott fejjel, majd távoztam is. Visszamentem a helyemre
játszani, de nem sokkal később odaállt elém.
-Ki
jössz a reptérre? A barátod nem sokára érkezik. –Mondta a tényeket, miközben
engem figyelt, én meg felálltam, mert menni szerettem volna vele. Oldalra
pillantottam és azt kellett látnom, hogy Louis még mindig ugyanazt csinálja,
amit eddig. Komolyan, nem unja még? Mert én már a látványától is elfáradtam,
elég unalmas lehet ezt egésznap csinálni. Próbáltam figyelmen kívül hagyni,
majd apa után mentem.
-Pattanj
be hátra! –Utasított apa, miközben kinyitotta nekem az ajtót. Én beszálltam,
majd becsukta, aztán az ő oldalán be is ült.
Hamarosan
megérkeztünk, egy kicsit várni kellett rájuk, de nem sokára meg is érkeztek. Rá
kellett jönnöm, hogy az apukája nem jött el, egyedül az anyukája kísérte csak
el. Ennek az okát még nem tudom, de mindjárt megkérdezem az én apámat, hátha ő
tudja a választ.
-Apa,
George apukája miért nem jött el? –Kérdeztem, miközben felnéztem rá, mert jóval
magasabb volt nálam, persze a kezét egy percre sem engedtem el. Féltem, hogy
elveszek és nem fogom megtalálni apát, de neki is ez volt az utasítása, mert
aggódott értem, én pedig szót fogadtam neki, ahogy legtöbbször is tettem.
-Mert
dolgoznia kell, nem ért rá. –Válaszolta nekem mosolyogva, így már mindent
értettem. Már alig vártam, hogy odamenjek a barátomhoz és üdvözöljem, ami
hamarosan meg is történt.
-Már
nagyon vártalak, legalább most lesz kivel játszanom. –Mondtam neki boldogan,
majd megöleltem és adtam egy cuppanós puszit az arcára. Ő azonnal viszonozta
ezt nekem, utána indultunk haza.
1998.
szeptember 13.
Elérkezett
a nagy nap, vagyis a születésnapom. Mindennél fontosabb volt nekem a zsúr, amit
apa rendezett meg nekem, ő hívta meg a barátaimat is. Ha Louist nem számoljuk
bele, akkor körülbelül tízen leszünk, vele együtt akkor tizenegyen. Amíg nem
készült el a torta, kimentünk az udvarra játszani, egész jó idő volt még. Louis
természetesen nem jött, mivel megbeszéltem a többiekkel, hogy ne játsszon vele
senki és mindenki hülyének tartotta őt.
-Amúgy
ez a Louis kicsoda? Csak nem a tesód? –Kérdezte az egyik barátom.
-Dehogyis,
még az kéne, olyan idegesítő. Csak annyi, hogy apának az új feleségének a fia. –Válaszoltam
nyugodtan.
-Tehát
a mostohatesód. Ki akarod készíteni? –Kérdezte egy másik barátom.
-Jó
lenne. –Feleltem rá lelkesen. Aztán eszembe jutott, hogy csúfolni kéne, főleg,
hogy itt vannak most a többiek, mert hiába nagyobb, mint mi, nem fogunk tőle
megijedni, mert mi többen vagyunk, ő meg csak egyedül. Megbeszéltünk mindent,
majd megkerestük őt, épp a homokozómban volt, de erre sem kapott engedélyt, de
sebaj. Odamentünk hozzá tízen.
-Jó
egyedül játszani? –Kérdeztem gúnyosan csípőre tett kezekkel. Ő rám nézett, majd
felállt.
-Ilyenkor
megy, amikor többen vagytok? De majd, ha egyedül leszel, akkor simán megtudlak
verni, értetted? Miért nem egyedül jössz ide? –Mondta idegesen, miközben a
mutató ujját a levegőben tartotta felém. Úgy hangzott, mint valami fenyegetés.
Oké, verjen csak meg, legfeljebb őt büntetik meg. Tönkretettük a homokvárát,
vagyis csak az akart lenni, de nem igazán jött össze neki. Mérgesen nézett
ránk, majd berohant, ekkor mi hangos nevetésben törtünk ki, hogy sikerült őt
felidegesítenünk.
-Most
bement sírni anyucihoz. –Mondtam hangosan a többieknek.
Nem
sokkal később következett a tortavágás, amit kint tartottunk meg a jó idő
miatt. A tetején egy ötös gyertya virított, amit Johanna meggyújtott. A
gyerekek elénekeltek egy dalt és csak utána fújhattam el, azonban ez nem így
történt, mert Louis belerondított, még előtte elfújta. Ideges lettem rá, sírni
kezdtem, Johanna meg jól le is szidta, amit ugyan élveztem, de ezzel
tönkretette a szülinapomat. Biztos, hogy vissza fogja kapni.
-Ez
csúnya dolog volt, Louis? –Mondta neki keményen apa, már ezt vártam, hogy tőle
is kapjon szidást. Ő meg csak lehajtotta a fejét, látszólag szégyellte magát.
-Azonnal
bocsánatot kérsz Nialltől! –Utasította őt az anyukája, de ő nem akart, vagyis
ez látszott rajta.
-Bocsánatot
kérsz, vagy bemész és büntetésben részesülsz. –Kiabált jobban rá, ez már
hatott, mert felém fordult és szólásra nyitotta a száját. Azonban lefelé nézett
a tekintete, véletlenül sem akart rám nézni.
-Bocsánat.
–Csúszott ki halkan a száján, látszott, hogy csak kényszerből teszi, de nem is
nagyon érdekel. Viszonylag mindenki megnyugodott, újra meggyújtották a
gyertyát, így már elfújhattam. Kaptam egy tapsot, és következett a torta felvágása,
majd mindenki kapott egy szeletet. Louis mellettem ült és az ő másik oldalán
George ült. Elkezdtük majszolni a szeleteket, mikor egyszer csak George
belenyúlt Louis tányérjába, és elvette a tortaszeletet onnan, majd áttette a
sajátjába. Louis annyira begurult már, hogy odacsapta a barátom fejét az
asztalba, nem volt nehéz dolga, mert két évvel nagyobb volt nálunk, és ebben a
korban az nagyon sokat számít. George sírni kezdett, de az anyukája őt szidta
le.
-Rossz
voltál! Meg ne lássam még egyszer, hogy más tányérjába nyúlsz! –Kiabált rá az
anyukája. Louis önelégülten dőlt hátra a széken, én meg gyűlölettel néztem rá.
Viszont a nap végén Johanna büntetésben részesítette, amin ki is volt akadva.
-Mi
az, hogy csak én kapok büntetést! Ez a George is megérdemelné, amiért elvette a
tortámat! –Kiabálta, Johanna felemelte, majd felvitte, hogy ne lásson minket. A
nap nem sikerült valami jól, mert sok veszekedés volt Louisnak köszönhetően, de
vissza fogja kapni, várom már az ő szülinapját, amit nem tudok, hogy mikor van.
A barátaim hazamentek, de George maradt, mert ő itt alszik, apa és az ő
anyukája megengedték, hogy ketten egy szobában aludjunk, de a feltétel az volt,
hogy ne rosszalkodjunk. Készítettünk magunknak barátság karkötőt, bele akartuk
írni a nevünket, de nem tudtuk, hogy kell. Majd reggel megkérjük a felnőtteket,
de lassan el is készült ezt leszámítva. Ez azért kellett, hogy még
öregkorunkban se feledkezzünk meg a másikról, ha netán már nem tudnánk
találkozni többé. Reggel belekerült a nevünk is, aztán a csere is megtörtént.
Örökké emlékezni fogok rá és ő is rám. Lassan haza kellett menniük, mert ő is
óvodába járt, de azt ígérték, hogy nyáron elmehetünk hozzájuk, mert meghív a
szülinapjára.
Imádom,megint sírtam rajta.Annyira rossz,h Louis és Niall utálják egymást. :'(
VálaszTörlésMaradjanak még kisgyerekek !:)
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a rész is, mint a többi. Imádom a történeted! Nagyon kis cukik Louis-ék, kíváncsi vagyok, hogy hogy fogják megtalálni a közös pontot! :)
VálaszTörlésSzerintem Louis szülinapja erejéig maradjanak még kicsik, de szerintem utána nyugodtan lehetnek idősebbek pár évvel:)) Viszont annyira jó lenne ha nagyon jó testvérek lennének mert az kicsit nekem még hiányzik! Viszont ettől függetlenül a történet nagyon jó ;)
VálaszTörlés8-10 év ugrással Louis szülinapja :DDD
VálaszTörlésAm nagyon jó lett a rész *-*
Legyenek idősebbek! :D Amúgy a többi 1D tag is benne lesz?
VálaszTörlésNem, ők ebben nem lesznek benne, a szereplők között sincsenek ott. Akik ott vannak, ők szerepelnek a történetben
TörlésSzia Andrea :) Nagyon ügyes vagy, remek a sztori, gratulálok.Az én véleményem, hogy Louis szülinapjáig legyenek még picik és az utána következő részben idősebbek, de ha máshogy írod meg az sem baj, úgy érzem, hogy egy szuper tesós történet fog ebből kialakulni.Már nagyon várom a következő részt.További szép napot :)
VálaszTörlésKöszönöm a kedves szavakat, örülök a tartalmasabb kommentnek. Persze mindenkinek köszönöm, aki kommentelt.
Törlés8-10 év ugrással Louis szülinapja :D jó lett, csak sajnálom, hogy ilyen kis görények egymással :/ de nem baj, majd csak megtalálják a közös nevezőt ! :)
VálaszTörlés3-3 az állás, az utolsó szavazás fogja eldönteni, remélem kommentel még valaki
VálaszTörlésSzia, én ma találtam rá erre a blogra, és nagyon tetszik. Csak én is azt sajnálom, hogy ennyire utálják egymást. Szerintem legyen az, hogy Louis szülinapjáig még legyenek kicsik, és utána jöhet az ugrás, mert szerintem érdekesebb lenne, ha Louis szülinapja is le lenne írva még így ilyen idős korukban, és utána pedig lehetne az, amikor már idősebbek. De persze ez a te történeted, és bárhogy is írod, én mindenképpen olvasni fogom, meg kommentelni is fogok, mert szerintem nagyon jól írsz.
VálaszTörlésRencsy xx
Köszi, örülök h tetszik, iratkozz fel nyugodtan, várom a további kommentjeidet is. Akkor ez eldöntve, több szavazat már nem kell, mert elkezdem irni a részt, hamarosan érkezik
VálaszTörlésSzuper alig várom a következő részt :)
VálaszTörlésMaradjanak szerintem még kicsiik! By: új olvasó :)
VálaszTörlésSzegény Lou :(
VálaszTörlésUgy sajnalom Louist:(((((((Mar megint sirtam rajta:'((((((((Remelem kibekulnek Niallel.
VálaszTörlés