Bocsánat, hogy ennyit kellett várakozni, de egyszerűen semmi erőm és időm nem volt írni. Egy hetet ültem felette és egyszer csak kész lett, amit én is nagyon vártam már. Lehet a következőre is ennyit kell majd várni, de igyekszem véget vetni a mostani helyzetnek, ami ezt okozta. Köszönöm az újabb négy feliratkozót, aminek köszönhetően már 58-an vagytok. Remélem ez tovább bővül majd. Sajnos most nem kaptam olyan sok kommentet, mint előtte, de azért ennek a négynek is örülök, illetve a 16 pipának. Remélem nem fog csökkenni az érdeklődés. Abba is hagytam a dumálást, inkább jó olvasást kívánok.
Louis szemszöge
Miközben
pihentem az egyik büféasztalnál, addig az olasz társaságból az egyik lány
odajött hozzám és megszólított. Én rápillantottam, azonban a szemem rajta
ragadt, olyan gyönyörű volt. Elidőztem egy kicsit a formás testén, látszott
rajta, hogy karbantartja magát, illetve lejár az edzőterembe is. Nem tudtam
megsaccolni a korát, ebben sosem voltam jó, de abban biztos voltam, hogy
idősebb nálam pár évvel.
-Mit
bámulsz ilyen intenzíven? –Kérdezte csípőre tett kezekkel, de így is annyira
kecses volt. Nála szebb lányt még nem igazán láttam, nem voltam még soha
szerelmes, de remélem, most sem leszek, bár azt sem tudom, milyen érzés, mivel
nem tapasztaltam ilyesmit. Azért túlzás lenne azt állítani, hogy megtalált
engem is az előbb említett érzés, inkább csak tetszett a lány, mert tökéletesen
nézett ki. Persze, tudtam, hogy nincs tökéletes ember, de nekem ő így is az
volt. Mikor hozzám szólt, alig tudtam megszólalni, annyira zavarba jöttem a
látványtól.
-ööö…ööö.
–Csak ennyi tellett tőlem. A hajamat kezdtem el piszkálgatni zavaromban.
-Érdekes
magyarázat. –Szólalt meg szinte már nevetve. Tehát kinevet, ennyit érek. Úgysem
lennék méltó hozzá, nem is tudom, mit álmodozok, legjobb lesz az ilyen
gondolatokat kiverni a fejemből. Mivel akaratom ellenére olyanok pattantak be,
ahol elképzeltem, hogy mi lenne, ha járnék vele.
-Ez
bizony az. –Vágtam rá, gyorsan terelni akartam a témát, de semmi értelmes nem
jutott az eszembe. Majd végül…
-Tudod
mit? Meghívlak egy fagyira! –Jelentettem ki határozottan, ő egy újabb mosolyt
villantott az arcára, ami már tetszett. Tehát érdekelte és szó nélkül elfogadta
a meghívásom. Azonban arra lettem figyelmes, hogy semmi pénz nincs nálam.
Káromkodtam magamban egy sort, reméltem, hogy nem hallott belőle semmit.
-Felmegyek
pénzért. –Mondtam egyszerűen. Szerettem volna, ha elkísér, de ő maradni akart,
mondván, hogy ő tud várakozni, tehát el sem mozdul. Nem tudtam vele mit
kezdeni, végül is nem erőltethetem, hogy jöjjön velem. Én siettem, amennyire
csak tudtam, viszont a szobámban nem volt semmi költőpénz. Megnéztem Niallnél,
hátha ő még nem költötte el a zsebpénzét. Turkáltam egy kicsit a cuccai között,
de semmi pénzszerűséget nem láttam ott, pedig már jó ideje fent voltam. Ha így
folytatom, akkor megunja a várakozást és lelép, semmi esetre sem akartam, hogy
ez így történjen, tehát igyekeztem. Az volt a gond, hogy anyáék szobájához nem
volt kulcsom, de eszembe jutott, hogy a recepción elkérhetném, mivel
mindegyikből kettőt tartanak a vész esetén. Gyorsan lementem, bemondtam a
számot, azonban nem nagyon akarták odaadni.
-Minek
az neked? –Kérdezte utálatosan a recepciós nő, nem is csodálkozom, mert
megkeseredett vén boszorka. Biztos, hogy ötven már elmúlt.
-Mert
a szüleim elmentek és be akarok valamiért menni. Miért kell magyarázkodni?
–Akadtam ki, továbbra is vártam, hogy adja oda. Húzta a száját, mégis
leakasztotta onnan a kulcsot és a kezembe nyomta.
-Na
végre! –Vetettem oda flegmán, majd el is húztam gyorsan, nem vártam meg a
reakcióját, de valami olyasmit mondhatott, hogy hozzam vissza minél előbb. Rohantam,
szinte már remegett a kezem, ezért nagyon nehezen tudtam kinyitni az ajtót, de
végül sikerült. Átnéztem mindent, de sehol sem találtam pénztárcát, hogy is
gondolhattam volna, hogy majd anélkül mennek el? Kizárt dolog. Visszazártam az
ajtót, majd visszavittem a kulcsot. Ismét lementem a partra, ahol a lány már
várakozott, vagyis mind idáig azt hittem, mivel már nem volt ott.
-Ezt
nem hiszem el, nem tudott várni. Hogy lehetek ekkora hülye? –Duzzogtam
magamban. Kissé elkeseredtem, pedig nem lett volna szabad. Ledobtam magam az
egyik székre és egy darabig úgy is maradtam.
Niall szemszöge
Miután
Louis úgy gondolta, hogy lelép, mert feleslegesnek érezte magát közöttünk,
elhatároztam, hogy újra felépítem George-al való barátságomat, hogy innentől
kezdve semmi se legyen akadály, még a távolság sem. Már a 21. százasban élünk,
létezik chatelés is, tehát azt választottuk. Igaz, hogy a netes kapcsolat
teljesen más, mint a személyes, de a semminél mégiscsak jobb, ha már több
kilométerrel arrébb kell, hogy éljünk egymástól. Elhatároztam, hogy amint
nagykorú leszek, Angliába költözöm, semmi sem fog megakadályozni és elsősorban
persze George miatt. Nem tudom, ő hogy vélekedett erről a dologról, viszont
korai lett volna erről beszélni ebben a pillanatban, mert ez még messze van
kissé. Eszembe jutott az is, hogy elég lenne megvárni, amíg Louis eléri azt a
bizonyos kort és akkor magával tudna vinni. Azonnal kivertem ezt a fejemből,
mert ez még messze volt, azonban már voltak terveim.
-Szeretnék
neked valamit mutatni. –Mondtam és a barátság karkötőre gondoltam, még jó, hogy
magammal hoztam. Tényleg nem gondoltam volna, hogy összefutunk ennyi idő után
teljesen véletlenül.
-Mit?
–Kíváncsiskodott.
-Gyere
és megmutatom. Addig legyen meglepetés. –Közöltem vele örömmel, majd
megindultam a szálloda felé, mivel a karkötő a szobában volt. Ő követni kezdett
és lassan már egymás mellett sétáltunk, viszont nem szóltunk az út alatt
egymáshoz. Lifttel mentünk fel a harmadik emeletre, mivel ott volt a szobánk. Kinyitottam
az ajtót és mikor a táskámhoz értem, láttam, hogy fel van túrva az egész. A
ruháim fele a földön hevertek, egészen biztos, hogy nem hagytam így, mivel a
rend híve vagyok. Louis viszont nem, így csakis ő lehetett, de mégis hogy jön
ahhoz, hogy turkáljon a cuccaim között. Ezért le fogom szidni, mert az
engedélyem nélkül tette és én sem nyúlok hozzá az övéhez szó nélkül. Bár tuti
nem venné észre, akkora kupi van nála.
-Fenébe.
–Duzzogtam. George megszeppenten állt mellettem, mint aki nem mer megszólalni,
olyan benyomást keltett. Előtte is ilyen volt, de nem ennyire. Teljesen
megváltozott, olyan visszahúzódó lett, sosem volt ilyen, igaz, hogy akkor még
nagyon kicsik voltunk. Minden más volt.
-Miért
vagy ilyen szótlan? –Tértem rá a lényegre, eddig is megakartam kérdezni, de
most tűnt nagyon félénknek.
-Hogy
érted ezt? –Kérdezte halkan.
-Tudod
te is, amióta kettesben maradtunk, alig van témánk és a régi emlékekhez alig
fűzöl valamit hozzá. –Közöltem vele a gondolataimat, remélem nem bántottam meg
vele. De ha egyszer ez volt az igazság? Ő csak vállat rándított, még arra sem
volt képes, hogy hozzászóljon. Mintha nem érdekelné ez az egész, nem izgatná a
barátságunk.
-Most
ez mi volt? –Faggattam tovább, kezdtem nagyon mérges lenne, illetve a
türelmemet is elvesztettem, de még visszafogtam magam, hogy ne kiabáljam le a
fejét.
-Nem
tudom. Most meg mi bajod? –Kérdezte megszeppenve. Talán, mert nem érdekli az
egész, nem is olyan, mint régen, nem lehet vele beszélni. Elég indok ez
szerintem. Gondolkoztam, hogy mit is mondhatnék neki, mert nem akartam még
jobban elijeszteni.
-Semmi.
–Ráztam a fejem.
-Bocsánat.
-Nincs
gond.
Nagy
nehezen megtaláltam a karkötőt és George kezébe nyomtam.
-Emlékszel
még erre? –Kérdeztem lelkesen, ő lefelé nézett, pont a karkötőn tartotta a
szemét. Egy darabig elgondolkodott, majd felemelte a fejét és a szemembe
nézett.
-Persze,
hogy ne emlékeznék? Nekem is megvan, csak sajnos otthon hagytam. Álmomban sem
gondoltam volna, hogy találkozni fogunk. –Mondta halkan.
Eltelt
egy nap, George-ék már utaztak is haza, hát sajnos nem volt sok időnk egymásra,
de legalább megtaláltuk a másikat, így egészen biztos, hogy nem szakadhat meg a
kapcsolat, ahogy óvodás korunkban történt. Hosszú idő esett ki, mindketten
megváltoztunk, semmi sem volt olyan, mint régen. Elbúcsúztunk tőle, de hogy
őszinte legyek, nem nagyon fog hiányozni és csak Louissal tudtam megbeszélni
ezt. Elmeséltem neki, hogyan is viselkedett.
-Ugye,
hogy fura? –Végül rákérdeztem, hogy kikérjem a véleményét. Ő elgondolkodott,
majd így szólt.
-Dehogynem,
amikor találkoztam vele, akkor sírt. Biztos, hogy történt vele valami, de nem
tudtam belőle kiszedni, hogy miért volt akkor szomorú. –A szavai megleptek, nem
gondoltam volna, hogy sírt is. Érdekes, hogy eddig nem említette, csak akkor,
amikor elmeséltem neki mindent. Louis is furcsán viselkedett, mintha tetszeni
akart volna valakinek. Reggel el is ment vásárolni új ruhákat, persze a pénzt
apa adta neki. Nem tudom milyen cuccokat vett, de kíváncsi voltam rá nagyon.
-Ma
este jól kell kinéznem. –Szólalt meg kis idő után, miközben a tükör előtt állt
és magát nézegette. Tényleg szokatlan volt ez tőle, nem így szokott viselkedni.
Gyanítom, hogy találkozott egy lánnyal, de ennek könnyen utána járok, ha
esetleg tagadni akarja.
-Miért
is? –Kérdeztem gyanítva.
-Csak
úgy, mert már ideje lenne adnom magamra. –Mondta nyugodtan, de biztos voltam
benne, hogy egy lány van a dologban.
-Csak
nem randira készülsz? –Tértem rá a lényegre. Hirtelen rám nézett, mint aki
meglepődött volna. Talán nem tetszik, hogy rájöttem, mire készül. Engem nem
vehet palira.
-Jaj
te! Már képzelődsz is! –Mondta, de láttam, hogy majdnem elnevette magát. Nem
érdemes faggatni, legjobb lesz, ha titokban követem és lesi fotókat készítek
róla, pontosabban róluk.
-Inkább
megmutatom, miket vettem. –Kezdett bele, és már nyúlt is a szatyor után. Én
csak kíváncsian bámultam az előbb említett tárgyat és láttam, ahogy előhúz
belőle egy lila farmert, ami körülbelül térdig ér. Majdnem elröhögtem magam, de
visszatartottam, nehogy megbántsam vele Louist. Persze, ezen zöld halvány
csíkok is kaptak szerepet és ehhez akart felvenni egy kékes árnyalatú kockás
inget. Itt már nem tudtam magamban tartani a röhögést, azon nyomban kitört belőlem,
amikor a második ruhadarabot is megláttam.
-Most
meg mi bajod van? –Komolyan nem értette, hogy min kacagok olyan jót. Ennyire
ízlésficama van, hogy észre sem veszi?
Louis csajozik :D Am jó lett a rész.
VálaszTörlésNagyon tetszett.:) Kövit.:)
VálaszTörlésNagyon jó lett! Hamar kövit!!!!!
VálaszTörlésDe szerencsétlen szegény Louis. Nagyon jó rész!!! :)
VálaszTörlésNagyon jóó !!!!!
VálaszTörlésEleg eleg eleg. Olvastam az oldalad. TE VAGY LOUISGIRL!? Hogy jossz te ehhez!? Harry-rol csak az igazat mi? HahahahahaNO ugy gondolod el van szallva(y) jolvan gratulalok. Ember pls. Hogy van pofad ilyeneket irni!? Te vagy Directioner!? El vagy tevedve Dragam. Aki ilyet ir barmelyik fiura az nem Directioner. Meg csak nem is fan. A masik meg. Loui szerinted beteg. Miert is!? Mert mas a haja es mert fogyott!? Stilusvaltas egy, sport ketto. Osszehordasz minden szart, erre mindenkire a fraszt hozod. Mert sok embert lehet befolyasolni. Te pedug vagy olyan sikhulye hogy ki is hasznalod. Szanalmas vagy es hogy lasd, nem vagyok gyava ott a nevem pici:*
VálaszTörlésKicsicsillag álljál le.
TörlésNyugi van.
Ő csak nem kedveli Harryt és leírta róla véleményét a Facebookon. És kérdem én. Hogy a picsába jön ez a bloghoz? Talán a blogba egy fejezetben se volt benne a "Harry" szócska. Hogy jön ide?
És mi ez hogy "Hogy van pofád ilyet írni?" szerintem ez le lehetett volna írni normálisabban is. Amúgy meg minek húzod fel ennyire az ügyet? Nem szereti, nem szereti ez van és kész. Fáj ez neked vagy mi?
És belehaltál volna a kommented nélkül? Nemhiszem. Szerintem ha valami bajod van az íróval talán jobb lett volna ezt megbeszélni privátban vele, vagy magadban tartani a véleményed.
Na puszika :*
Van egy Louisos blogja....természetesen sablonos szar, csak ennyi telik tőle, aztán csak pofázni tud mindenhol. A rózsaszín köd ott lebeg a szeme előtt, ami miatt képtelen tovább látni, azért sajnálom az ilyet. Nem méltó ahhoz, hogy Louisról blogot írjon, hisz szart se tud róla, csak azokat amiket a médiában hallott, csak kár h az nem igaz kisanyám, de te szépen elhiszel mindent. Nagyon félreismered, ezért maradj csak a médiaceleb herikédnél, az való neked
VálaszTörléssablonos szar a blogom
VálaszTörléshmmm köszi
mutass légyszíves még egyet ami ilyet ;)
Wie eine slampe... csak gratulálni tudok kedves victoria.(mert a c az fontos!)
Törlés