11. rész - Csalódás

Kicsit sokat kellett várni, de lényeg, hogy itt vagyok megint. Mondjuk annyira nem sok idő, mert más blogokon például csak hetente vannak részek, nálam változó, attól függ, hogy milyen gyorsan tudom megírni a részt. A múlt hét óta csak egy valaki iratkozott fel, így már 59-en követik a blogot. Köszönöm a kommenteket, a pipákat, de mintha visszaesett volna az érdeklődés. Ha valami nem tetszik benne, akkor közöljétek és megpróbálok változtatni, illetve adhattok tanácsot is, hogy mit tennétek bele még. És lehet megfogadom. Jó olvasást kívánok mindenkinek!

Louis szemszöge

Kértem Bobby-tól egy kis pénzt és beújítottam pár ruhadarabbal, hogy az esti randin jól nézzek ki. Közben sikerült összeismerkedni a szépséggel a partról, már azt is tudtam, hogy Federicának hívják. Meghívtam vacsorázni, tehát megint csak kérnem kell pénzt, ha nem adnak, akkor kicsempészek egy kis pénzt a tárcájából, vagy kérek zsebpénz előleget. Nem éghetek le. Megmutattam Niallnek az új szerzeményeim, erre ő nagy kacagásba kezdett, aminek az okát nem értettem.

-Most meg mi olyan vicces? –Kérdeztem értetlenül. Nem bírta abbahagyni, tehát meg kellett várnom, illetve azt nézni, ahogy mindjárt megfullad a nevetéstől.

-Szerinted? –Úgy tett, mintha olvasnom kellett volna a gondolataiban, ami persze nem ment.

-Komolyan nem értelek.

-Ezek a ruhák. Komolyan ezekben akarsz tetszeni egy lánynak? Ki fog nevetni. –Tehát ez volt a baja, jobban szemügyre vettem a darabokat és lám rájöttem, hogy ez nem az igazi, és tényleg ramatyul néznek ki. Elkeseredtem, szinte csak magam elé néztem.

-Most megbántottalak? –Kapott észbe. Valóban rosszul esett, de tudtam magamról is, hogy nincs valami nagy divatérzékem. Segítséget kellett volna kérnem a vásárláshoz. Elköltöttem a pénzt, most megnézhetem magam. Ezek szerint ma este nem egy új darab lesz rajta, hanem a régiek közül kell választanom és Niall segítségét fogom igénybe venni, mert, ahogy magamat ismerem, biztos, hogy nevetségesen öltöznék fel. A vásárláson is meglátszott.

-Nem, dehogyis, csak beláttam, hogy igazad van. Segítesz kiválasztani? –Kérdeztem, miközben a vásárolt cuccokat bámultam, rádöbbentem, hogy nagyon hülyén nézhetek ki benne.

-Hát persze, nem hagyom, hogy beégjél egy lány előtt. –Vigyorgott.

-Miből gondolod, hogy egy lány miatt csinálom? –Kérdeztem egyszerűen. Igaza volt, mégis próbáltam tagadni, nem akartam, hogy más is megtudja. Ez volt az első alkalom, előtte sose randiztam és ezáltal jobban izgultam, mint szoktam más helyzetekben.

-Ne nézz hülyének, átlátok én rajtad, mert nagyon jól ismerlek. –Közölte viccelődve és tényleg így volt. Túl kiszámítható voltam, meg alapból is annak tartottam magam.

-Nem tagadom, valóban tetszik valaki, de még csak alakulóban van a dolog, mivel ma találkoztunk először. –Mondta, büszkén, miközben Niall ruhái közül válogattam, hogy melyik lenne a legjobb. Kicsit zavarba is jöttem, talán el is pirultam, de azért reménykedtem, hogy az azért nem következett be. Niall is belenyúlt a ruhakupacba, amit körülbelül egy percen belül produkáltam, nem igazán szerette ezt, vagyis a rendetlenséget. Sokszor tett rám megjegyzést ezzel kapcsolatban, de ő így szeret engem.

-Mit szólnál ehhez? –Mutatott fel egy sima fehér pólót. Nem értettem, hogy ebben mi a jó, hiszen semmi egyediség nincs benne, csak egy egyszínű darab. Ha Niall ezt ajánlja, akkor felveszem és nincs vita. Nem bíztam magamban.

-Hát… -Bizonytalankodtam.

-Én ezt venném fel a helyedben, ebben biztos nem ér majd csőd. –Bíztatott és hittem neki. Kivettem a kezéből, majd magamra tettem és belenéztem a tükörbe.

-Jól is állna. –Mondta. Letettem az ágyra, majd levettem a saját pólómat, hogy felvehessem azt. Így is történt, aztán ismét a tükör elé álltam. Mintha rám öntötték volna, ezt gondoltam magamban, de hangosan már nem szerettem volna kimondani, nehogy egoistának tűnjek.

-Na milyen? –Kérdeztem, miközben hátulról is megvizsgáltam magam, hogy lássam, biztosan jól áll-e.

-Király! Már csak egy gatya kéne. –Mondta, majd elő is húzott egy hosszú farmert, aztán felmutatta.

-Ehhez mit szólsz? –Kérdezte. Én jobban szemügyre vettem a darabot, majd rábólintottam. Kivettem a kezéből, majd bementem a fürdőbe átöltözni.

-Most szégyellős vagy előttem? –Kiabálta. Nyilván nem, de akkor sem fogok előtte öltözni, mikor van külön helyiség is, ahol senki sem lát. Igazából csak egy nadrágcsere az egész. Mikor kész lettem, kijöttem és ismét a tükör elé álltam.

-Imádni fog. –Csapta össze a két tenyerét Niall, közben mosoly ült ki az arcára. Kissé bizonytalan voltam, de ideje összeszednem magam, mert végül is nem remeghetek előtte, csak nevetségesnek tűnnék. Vettem még egy szál vörös rózsát is és már indultam is a megbeszélt helyre. Tíz perccel előtte ott voltam, így hát várható volt, hogy neki még nyoma nincs. Az izgalom miatt fel-alá járkáltam, a szívem is hevesebben dobogott. Időnként felnéztem az égre, lassan a nap is lement. Gyönyörű látvány volt, mint mindig, de nincs olyan ember a földön, aki ne látott volna naplementét. Federica hat percet késett, de nem kért még elnézést sem, mintha mi sem történt volna. Megjegyeztem magamnak, de nem tettem szóvá, mert még elriasztanám. Odanyújtottam neki a rózsát.

-Ezt neked hoztam. –Mondtam kissé félénken, de igyekeztem összeszedni magam. Nem vette el azonnal, így elég jól látható volt, hogy remegett a kezem.

-Köszönöm, ez kedves. Figyelmes vagy. –Reagált, miközben kivette a kezemből az említett növényt, majd bele is szagolt. Öröm volt látni, ahogy ennyire odavan ezért a rózsáért, látszott, hogy fontosak voltak neki az apróságok, illetve a figyelmesség.

-Akkor hová megyünk? –Kérdezte lelkesen, közben odanyújtotta a kezét, hogy karoljak belé, amit azonnal is meg is tettem a legnagyobb örömmel. Elkísértem őt egy étterembe, amit kinéztem magamnak. Nem volt túl drága, de csak ezt engedhettem meg magamnak. Elfoglaltunk egy helyet, nem sokára odalépett hozzánk a pincér és két étlapot nyomott a kezünkbe, majd elment. Kinyitottam az előbb említett tárgyat, Federica hozzá sem nyúlt, inkább a táskájával volt elfoglalva, mert felpattant a helyéről.

-Kimegyek a mosdóba. Talán elkenődött a sminkem. –Mondja, majd indult is. Már nem volt időm megmondani neki, hogy így tökéletes, ahogy van. Nem volt más választásom, mint várni, közben el voltam a gondolataimmal és észre sem vettem, hogy már jó ideje elment. Rádöbbentem, hogy a pincér felettem áll és várja, hogy leadjam a rendelést.

-Választottatok? –Kérdezte. Én felnéztem rá, és megráztam a fejem, ami azt jelentette, hogy nem, tehát továbbment. Néztem az órámra és rájöttem, hogy már fél órája elment, ezért felálltam és a mosdó felé vettem az irányt. Egy szőke lány jött ki onnan, megállítottam.

-Bocsi, de nem láttál bent ez fekete hajú lányt? Vékony és csinos nagyon.

-Nincs bent senki. –Jelentette ki, én megköszöntem, majd el is tűnt. Idegeskedtem magamban egy sort, hogy így átvert engem. Teljesen letörve éreztem magam és ostobának, úgy gondoltam, jobb lesz minél előbb elhúzni innen a csíkot és soha vissza nem térni. Amikor kiléptem az étterem ajtaján, láttam, hogy Federica csókolózik a társaság egyik tagjával. Tehát mindvégig csak hazudott nekem, hogy hülyére vegyen. Valamit beszéltek olaszul és ha érteném, akkor még ki is tudnám őket hallgatni, de sajnos nem így volt. Teljesen biztos voltam benne, hogy rajtam nevetnek, amiért ilyen ostoba vagyok és besétáltam a csapdájukba. Federica észre sem vette, hogy kijöttem, de nem is fogok neki szólni, keressen csak. Hazamentem és elsírtam magam. Erről csak Niall tud, mármint, hogy randira hívtam egy lányt, anya nem is engedte volna meg, főleg nem ilyen késő este. Mikor visszaértem a szállodába, Niall már mélyen aludt, én is gyorsan befeküdtem a helyemre és kitört belőlem a zokogás, reménykedtem benne, hogy nem ébred fel rám.

Niall szemszöge

Arra ébredtem fel, hogy valaki a mellettem lévő ágyon sír, vagyis Louis ágya felől jött. Lehetséges, hogy ő lenne az, amiért nem sikerült a randija? Odavilágítottam a telefonommal és valóban ő feküdt ott. Kötelességemnek éreztem felkelni és megvigasztalni őt. Amikor megérintettem a vállát, összerezzent és gyorsan a fejére húzta a takarót. 

-Te sírsz? –Kérdeztem tőle ledöbbenve, miközben próbáltam őt simogatni, persze csak a takarón keresztül, mivel teljesen be volt vele fedve.

-Hagyj most békén. –Mondta elfojtott hangon.

-Nem sikerült a randi? Mit csinált? –Faggatóztam tovább, de választ nem kaptam, ezért inkább visszafeküdtem a helyemre. Hátha reggel majd többet mond róla. Lassan álomba merültem, mert mikor legközelebb felébredtem, odakint már sütött a nap. Ránéztem az órámra és már fél 10-et mutatott. Átpillantottam Louisra, ő még mélyen aludt, legalábbis ezt vettem ki a mozdulatlanságából, mivel a falnak fordult, ezért az arcát nem láthattam. Kikeltem az ágyból, előkotortam a mai ruháimat és indultam is vele a fürdőszobába. Gyorsan átvedlettem, majd odahajoltam Louis felé, hogy jobban szemügyre vegyem őt. Kicsit megrángattam, hogy ébredjen fel, ekkor kinyitotta a szemeit.

-Jobban vagy már? –Kérdeztem, majd nyújtottam felé a kezem, hogy kihúzzam őt az ágyból, de nem viszonozta, hanem a fejére húzta a takarót. Nem akart beszélgetni velem, teljesen úgy viselkedett, mint egy hisztis kislány.

Lassan elérkezett a mi hazautazásunk is, amit igazából nem is vártam, annyira jól éreztem magam. Louisnak meg honvágya volt, alig várta, hogy már otthon legyen. Mióta az a lány hülyére vette, teljesen bezárkózott, nem olyan volt, mint előtte. Legszívesebben beolvastam volna annak a beképzelt libának, mégis mi jogon játszadozott Louis érzéseivel. Nem tettem meg, mert Louis nem akarta, véglegesen elakarta őt felejteni és inkább nem avatkoztam bele.