2014. június 21., szombat

17. rész - Kellemetlenségek

Sziasztok, meghoztam az új részt, remélem ez is tetszeni. Az a baj, hogy most ihlet hiányban szenvedek, ezért hozom csak hetente a részeket, mert tényleg annyit ülök rajta, nem jut eszembe semmi. Köszönöm az egy feliratkozót, tehát már 69-en vagytok. A cél a 70. Vajon meglesz? Lehet a következőre majd többet kell várni, mert még a másikba is kell írni és említettem, hogy nincs nagyon ihlet. Remélem nem pártoltok el. 


Louis szemszöge

Lassan megérkeztünk az összejövetel helyszínére, ami szintén egy gazdag emberé. Claudio azt mondta, hogy mostantól bele kell szoknom ebbe az életbe, amiben nagyon gyakoriak az ilyen társadalmi események és, ha valaki kihúzza magát alóla, azt nem nézik jó szemmel. Tehát korlátozva van az ember, mert nem csinálhat azt, amit akar. Például, ha bulizni megy valaki, akkor ügyelnie kell arra, hogy ne igya le magát, sőt teljesen józannak kell maradni. Mikor beléptünk a villába, egy ismerős arcot véltem felfedezni, ami még jobban elvette a kedvem ettől az egésztől. Elindultam a másik irányba, nehogy találkozzak vele és talán megúszom azt is, hogy ő észrevegyen engem. Csak az a gond, hogy anyát is ismeri, és nem hinném, hogy ő bujkálna emiatt. Persze, George Shelley mindenhol felbukkan. Az első eset akkor volt, mikor még kicsit voltunk és Niallel nagy haverok voltak, aztán szerencsére megszakadt a kapcsolatuk, erre mi történik, ismét előkerül az egyik nyaraláskor, Niall ekkor is közeledik felé és ismét barátok lesznek. Utána a neten tartják a kapcsolatot, de George nem is foglalkozott Niallel, inkább a fogadott testvérem volt az, aki ragaszkodott hozzá. Beszéltem vele, hogy hagyja abba, szerencsére magától is rájött, így többet nem írt neki. Azóta is gyűlölöm, amiért ezt tette Niallel. Odamentem anyához.
-Anya, itt van George Shelley, bújj el előle. –kértem, de nem hiszem, hogy benne lenne ebben, elég gyerekesnek tűnt ez a megoldás. Nem is vártam mást, anya nevetni kezdett, majd megsimogatta a fejemet.
-Miért tenném? –kérdezte.
-Nem akarok vele találkozni, olyan idegesítő. –mondtam halál komolyan, ő csak nevetett, bár nem tudom, hogy ezen mi volt olyan mulatságos.
-Jólvan, kicsim, úgysem kerülheted el, mert a szülei is ezekben a körökben mozognak, és rendszeresen ott lesznek az összejöveteleken, ahogy mi is. –közölte halál nyugodtan, bennem meg felment a pumpa, már most utálom a gazdag életet. Niallnek egy szót se szólok, hogy ez is itt van, jobb, ha nem tudja meg.
-Ezt nem hiszem el, na, jó, én mentem haza. –panaszkodtam egy sort, majd indultam volna meg az ajtó felé, de anya lefogott.
-Nem mész sehová, viselkedj! –húzott vissza, én lehajtottam a fejem.
-Jólvan, de ha belefutok abba a kölyökbe, akkor nem állok jót magamért. –mondtam mérgesen és komolyan is gondoltam.
-Ne csinálj botrányt, nem fogsz lejáratni, értetted? És felejtsd el a múltbeli dolgokat, istenem! Így nem lehet élni, Louis! Na, eredj a dolgodra és semmi hülyeséget ne csinálj, megértetted? –sikerült felidegesítenem, hangja ingerült volt, én meg kénytelen voltam szót fogadni, mondjuk amúgy sem akartam azzal a gyerekkel veszekedni, helyette messziről elkerülni.
-Jó, nem csinálok semmit, bocsi. –mondtam, majd odébb álltam.
-Haza ne menj, mert akkor nem állok jót magamért. –kiabált utánam, de én nem reagáltam, csak mentem, amerre láttam. Nem tudtam magammal mit kezdeni, annyira unalmas volt ez az egész és egy barátom sem volt itt. Csak járkáltam, majd levettem az egyik tálcáról egy pezsgőt, persze ezt is csak unalmamban ittam meg, és ettem hozzá rágcsálnivalókat. Hátulról valaki nekem jött, a ruhámra borítottam az italt.
-A fenébe! –kiabáltam, mire az illető megfordult és én is. Hát persze, hogy az a személy állt előttem, akit a hátam közepére sem kívántam volna.
-Bocsánat. –vigyorgott a képembe, én meg fel tudtam volna borítani.
-Semmiség. –gyorsan le akartam rázni, már rohantam is el, hogy ne kelljen vele beszélgetnem, de ő utánam jött.
-Ne menj el. Amúgy te mit keresel itt? Azt hittem Írországban vagy. –mondta eléggé kedvesen, ez különösen meglepett.
-Hát nem, mert anya ideköltözött és összejött Claudioval. Miért érdekel ez téged? –ahhoz képest, hogy ő próbált kedves lenni velem, én flegmáztam vele.
-És Niallt nem hoztad magaddal? –kérdezte és továbbra is fel volt dobva.
-Nem is tudtam, hogy téged érdekel Niall. –flegmáztam továbbra is és hátat fordítottam neki, majd megindultam az ellenkező irányba.
-Hogy ne érdekelne, mivel a barátom. –állt ki magáért, azonban én tudtam, hogy nem így van, mert pont az ellenkezőjét bizonyította.
-Mégis szartál a fejére, de most hagyj békén, megköszönném. Na, szevasz. –ezzel gyorsabbra vettem a tempót, hogy ne kövessen, de ezt a gyereket nem tudtam lerázni, kezdett már nagyon idegesíteni.
-Ez nem igaz. Honnan vetted? –faggatózott, de ezentúl levegőnek tekintettem őt és gyorsan elbújtam, nehogy megtaláljon. Sikerült is, aztán az ellenkező irányba mentem, hogy ne vegyen észre. Most egész végig bujkálnom kell? Marha jó.

Egy darabig minden rendben volt, mivel nem volt a látószögemben az a gyerek, de aztán újra megláttam, ahogy közeledik felé. Én gyorsan megfordultam, de háttal neki mentem valamibe, majd a földön találtam magam. Mire magamhoz tértem, addigra volt egy közönségtáborom is, köztük volt George is, ami jobban felbosszantott. Elkezdtem csapkodni.
-Kelj fel, de nagyon gyorsan. –kiabált rám anya, én szót fogadtam, mert amúgy sem akartam a földön ülni. Ekkor döbbentem rá, hogy felborítottam egy asztalt, amin italok voltak, tehát az is rám ömlött. Tehát már megértettem, hogy miért vagyok ennyire nedves. Természetesen üvegszilánkok is találhatóak voltak a földön, azoknak a poharaknak annyi nekem köszönhetően.
-Mi történt? –lépett oda hozzám George.
-Te! –kiabáltam rá, hogy felfogja, hogy ez az ő hibája.
-Mi én? –kérdezett vissza értetlenül.
-Te miattad borult fel minden, mert kerülni akartalak. –mondtam dühösen. Ő meg kinevetett.
-Te túl görcsös vagy. –provokált, és sikerült is felhúznia.
-Hahahaha. –löktem oda neki gúnyosan, majd elhúztam onnan a csíkot.
Már léptem volna ki az ajtón, erre beleütközöm Federicába, aki szintén rajtam nevetett. Nem lepődtem meg rajta, mert most mindenki megjegyzett magának, hogy milyen nevetséges is vagyok. Hogy fogok ezek után megjelenni előttük és a szemükbe nézni? Rettenetesen szégyelltem magam, hogy úgy éreztem, le kell lépnem és nem érdekel, hogy ki mit szól hozzá ezek után. Meg fogják érteni.
-Jól beégtél. –mondta gúnyosan Federica.
-Nem mondod! –reagáltam én is utálatosan, majd elszaladtam. Biztos gyávának tűntem, de nagyon nem érdekelt semmi ebben a pillanatban.  Csak szaladtam, amilyen gyorsan csak tudtam, időnként hátranéztem, hogy nem jönnek-e utánam, de szerencsére senkit sem láttam a nyomomban, így megálltam egy kicsit pihenni. Körülnéztem, majd folytattam az utam hazafelé, azonban nem sokkal később arra lettem figyelmes, hogy nem tudom, hol vagyok és merre megyek.

Niall szemszöge

Otthon ülök a szobámban és megöl az unalom. A barátaim mind nyaralnak, Louis már nincs itt, és nagyon hiányzik. Pont, mint ahogyan az elején Greg, bár az ő hiányát már egészen megszoktam, kicsi voltam még. Nem sokkal később lemegyek a nappaliba, apa is ott van és régi fényképeket nézegetett, tehát leültem mellé és csatlakoztam hozzá. Belenéztem én is az albumba és ezeken a képeken Louis is ott volt, ezek pont az egyik szülinapi zsúromon készültek, amikor még kicsik voltunk. Milyen jó volt akkor még minden, örömmel gondolok vissza azokra az időkre, a szüleim válása ellenére elmondhattam magamról, hogy szép gyerekkorom volt. Igaz, hogy anya és a tesóm elköltöztek, és bár féltem a mostohaanyától, azért mégsem volt annyira szörnyű, csak a végén fordult ki magából, de akkor már nagyobbak voltunk.
-Olyan üres lett a ház, amióta Louis nincs itt. –mondtam kissé lehangoltan. Apa ekkor rám nézett, láttam a szemeiben a szomorúságot.
-Sajnálom, de ennek így kellett lennie. Nem hiszem, hogy valaha újra fogok nősülni, így most már csak tényleg te vagy a mindenem. Ha akarod, akkor elmegyünk Gregéket meglátogatni. –ennek a hírnek annyira megörültem, hogy elkezdtem ugrándozni. Igaz, hogy szinte minden évben megyünk, de talán most az unalom és a magány miatt örültem annyira. Vagy nem amiatt? Talán az lehet az igazi ok, hogy Louis is abba a városba költözött, ahol Greg is lakik. Hurrá, akkor talán meglátogathatom őt is.
-Ugye Louis is Londonba ment? –kérdeztem rá azért a biztonság kedvéért.
-Lehetséges. Miért?
-Mert akkor meglátogathatom őt is. –mondtam lelkesen.
-Ha ő is szeretné, akkor semmi akadálya.
-Ez az! Mikor indulunk? –kérdeztem továbbra is izgatottan.
-Nem sokára, csak légy türelmes.

Louis szemszöge

Próbáltam megtalálni a helyes utat, az volt a baj, hogy a telefonom sem volt nálam, hogy elérhessenek. Ezért nagyot fogok kapni otthon, mivel már egy ideje bolyongtam az utcán. Az, hogy bárkit is megkérdezzek, arról szó sem lehetett, erre nem voltam képes. Olyan késő volt már, szinte ki volt halva az utca, csak egy két ember jött velem szemben, de ennek csak örültem, mert nem volt az a nyüzsgés, mint napközben általában. Egy-két autó ment el néha, de aztán felismertem Claudio-ét, amiben valószínű anya is ül. Menekülni akartam, nem szerettem volna, ha meglátnak és utána jönnek, tehát futásnak eredtem. Bepánikoltam, rohantam, amennyire csak tudtam, arra sem figyeltem, hogy épp hová megyek, tehát az sem érdekelt, hogyha lementem az útra. Gondoltam, hogy úgysem jön semmi, de hatalmasat tévedtem, rosszkor tettem rá a lábam az aszfaltra, és nem sokkal később minden elsötétedett. Azt sem tudtam, hogy utána mi történt, nem voltam tudatomnál. Amire utoljára emlékeztem, az az volt, hogy menekültem anya és Claudio elől, aztán fájdalmat is éreztem hirtelen, ami aztán el is múlt, mert elájulhattam. 

12 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett. Imádom ezt a blogot :D
    Várom a következőt :)

    S. Anna

    VálaszTörlés
  2. Vááá nagyon jó lett! Imádom ahogy írsz! Ahogy fogalmazol! Fantasztikus!!! Siess a kövivel!! Pusziii,<3 <333

    VálaszTörlés
  3. Hello! Azt mondtad, hogy nincs ihleted. Nos, először is segíteni szeretnék ebben, mert szerintem nagyon jól írsz, és kár lenne, ha kifogynál az ötletekből. :D
    Nos, először találd, ki, hogy mit szeretnél a történettel elérni. Meg szeretnél valamit tanítani az olvasónak, vagy pedig egy eseményt akarsz leírni? Ha ez megvan, akkor gondolj a főszereplőkre. Mit akarnak? Loui szerelmes lesz a történet folyamán, vagy csak azt szeretné, hogy Niallal újra egy helyen legyenek? És ha mégis lányt adnál neki, akkor ki lenne az? Netán egy előkelőség Claudio köreiből? És George elront-e mindent? És Niall? Vele mi fog történni? Mondjuk lesz-e olyan dolog, amiért küzdene?
    Remélem kicsit megmozgattam a fantáziádat! :D
    Persze rajtad múlik, hogy mit találsz ki. :)
    De szerettem volna elmondani, hogy nem unalmas, amit kitaláltál eddig. És ez a mostani fordulat is izgalmas. :)
    Nagyon megkedveltem ezt a blogot, és nem szeretném, ha befejeződne. ♥

    Lelkes olvasód:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a segitséged, de félreértetted. Meg van már tervezve hogy mi lesz a sorsuk, csak ugye hogy le tudjam irni, kell egy bizonyos ihlet, ami nem mindig megy. Ezért nem fog bezárni, mert mindig vannak ilyen idők, de aztán megint belejövök. Tehát nem kell aggódni, meg van valamennyire tervezve a történet, csak úgy kell lerni hogy jó legyen és hogy eltudjam inditani az eseményeket, na az az ami nem ment

      Törlés
  4. Nagyon babayevás lett, imádtam xd és bocsi hogy csak most kommentelek :/

    VálaszTörlés
  5. Oan Babayevás^^
    Magyarul nagyon jó. Imádom ezt a blogot :)

    VálaszTörlés
  6. Szia! :)
    Meglepetés vár itt:
    http://atruefairlytale01.blogspot.hu/2014/07/elso-dijam.html

    VálaszTörlés