2014. augusztus 29., péntek

22. rész - X-factor

Ne haragudjatok a várakozásért, mivel több hetet is kihagytam, de most már itt az új rész. Közben voltam nyaralni is, az idő alatt nem írtam semmit. Volt, hogy napokat hagytam ki időhiány miatt, de most összeszedtem magam, hogy ma este fel tudjam tenni. Meglett a 81 feliratkozó, vagyis az előző résztől számítva három új feliratkozó. Volt már 82 is, de sajnálattal látom, hogy valaki leiratkozott. Na mindegy, nem fosom a szót, inkább jó olvasást kívánok. 


Louis szemszöge

Claudio szépen csapdába csalt, ugyanis bezárt egy roncs házba az erdő közepén, ahonnan esélyem sem volt megszökni. Egy kicsit elaludhattam, mert álmomban, vagy lehet csak félálomban furcsa hangokat hallottam meg, ami miatt gyorsan kiakartam nyitni a szemem, de nem sikerült. Nagyon rossz érzés volt, ha egy rossz álomból képtelen felébredni az ember, akármennyire is akarja. Én meg ebbe a helyzetbe kerültem, közben meg nagyon féltem. A hangok hasonlítottak egy ember járásához, ráadásul a padló is recsegett a cipője alatt, emellett még koppanásokra is figyelmes lettem. Reménykedtem, hogy Claudio visszajött, mert lehetséges, hogy ennyire azért nem szívtelen, hogy hagy itt engem meghalni. Egyszer csak valaki megérintett, ekkor végre sikerült felébrednem, s ijedtemben fel is pattantam és az illetőre néztem, aki nem más volt, mint Claudio. Ekkor ismét felmerült bennem a remény sugara, hogy hazamehetek, valahogy éreztem, hogy nem fog itt hagyni napokra, ugyanis anya is keresne, bár kétlem, hogy izgatná, de azért mégiscsak a gyereke vagyok, és nem ilyen szívtelen ő sem.
-Miért zártál be? –kérdeztem vacogva, itt jöttem rá, hogy be vagyok rekedve, alig volt hangom.
-Csak megakartalak leckéztetni, mert neveletlen vagy, most viszont hazamegyünk. –nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon a földről, én el is fogadtam, bár megmozdulni is nehezemre esett, annyira fáztam és le voltam fagyva a hidegtől. Végül sikerült felállnom, Claudio átkarolt, amin igencsak meglepődtem és már kísért is kifele innen, ahová soha többé nem akarok visszatérni, még a közelébe sem.  
-Anya tud róla? –kérdeztem még mindig rekedten, de azért lehetett hallani, ha közel van hozzám a beszélgetőpartnerem és Claudio közvetlen mellettem volt.
-Nem, de nem is kell tudomást szereznie róla. –közölte, majd továbbmentünk. Én se szerettem volna beszélni erről a dologról anyának, inkább úgy voltam vele, hogy legjobb lesz elfelejteni ezt az egészet, inkább csak egy rémálomnak fogtam fel. Lassan hazaértünk és mikor beléptem a nappaliba, láttam a már felállított karácsonyfát, s alatta az ajándékokat. Annyira már nem hozott ez lázba, mint kisebb koromban, de különösen azért, mert nem éreztem magam valami fényesen. Gyorsan felmentem a szobámba, anélkül, hogy bárki észrevenne, aztán onnan a fürdőszobába siettem, hogy átmelegedjek egy kicsit a forró zuhany alatt. Aztán visszamentem a többiekhez, hogy elkezdhessünk ünnepelni, azonban szülinapi tortára úgysem számíthatok, mert az én szülinapom mindig is háttérbe szorult, de már nem siránkozom rajta, hiszen ez a természetes nekem. Különben is hamarosan új életet kezdek, és teljesen egyedül maradok, nem hiszem, hogy akkor bárki is gondolna rám, egyébként csak Niallre számítok, talán ő az egyetlen, aki igazán szeret.
Igazam is volt, mindenki elfelejtette a szülinapomat, de azért sem szóltam, különben sem érdekelt ez az egész már. Már megszoktam, hogy nem számítok én itt semmit.
Másnap reggel azonban meglepetésben volt részem, ugyanis Niall küldött nekem egy képeslapot, ami mögé ez volt írva: „Kellemes ünnepeket, és ami mindennél fontosabb, az a te születésnapod! Isten éltessen sokáig, testvérem, ez egy nagyon fontos nap számodra!”
Nagyon jól esett a figyelmessége, de én nem küldtem neki semmit, tehát elszégyelltem magam emiatt egy kicsit, de még mindig van rá lehetőség, ugyanis nem sokára itt az újév. Amint elmúlt karácsony, rohantam is a boltba egy képeslapért, aztán írtam a hátuljára Niallnek valami kedveset: „Nagyon szépen köszönöm a felköszöntést! Remélem neked is jól teltek az ünnepek és szeretnék Boldog Új Évet Kívánni neked, az én egyetlen testvéremnek! Hamarosan költözöm, mert Claudio megígérte, de sajnos Szilveszterkor részt kell vennem a giccs partijukon. Majd még írok msn-en, gyere majd fel!” Betettem a borítékba, ráírtam a címzettet és már szaladtam is a postára.

Niall szemszöge

2010. január 4.
Még elseje előtt megkaptam Louistól a képeslapot, amin igencsak meglepődtem, mert nem számítottam rá. Biztosan viszonozni szerette volna, ugyanis karácsonykor én is küldtem neki, csak, hogy felköszöntsem a szülinapján.
Jut eszembe, ma van a költözése napja, mert ma kezd önálló életet és költözik meg a külön lakásába. Azért nem mondom, hogy a sajátjába, mert eredetileg Claudio ajánlotta fel neki, hogy lakhat az egyik házában. Reggel felmentem msn-re, és épp, hogy csak bejelentkeztem, Louis máris rám írt.
-Már alig bírok magammal. –írta.
-Tudom, ma költözöl. –reagáltam rá.
-Most pakolnom kell, de néha visszaírok. Minél hamarabb, annál jobb.
-Oké.
Egy darabig nem is írt, biztosan pakolt, kicsit elszomorodtam, mert eszembe jutottak a régi idők, amikor együtt játszottunk és a legfájdalmasabb időszak az volt, amikor elköltözött tőlünk, én meg egyedül maradtam, úgy értem, hogy testvér nélkül. Rájöttem, hogy még mindig nagyon hiányzik, apa simán beleegyezett volna, hogy visszaköltözzön ide, de ő inkább az önálló életet választotta, s mivel én még kiskorú vagyok, ezért maradnom kell.

Louis szemszöge

Mikor összepakoltam, az inasok lecipelték az autóba, aztán a sofőr el is vitt az új lakhelyemre, amit még eddig nem láttam, de már furdalt a kíváncsiság. Nem volt annyira messze anyáéktól, tehát, ha valamire szükségem lenne, bármikor megkereshetem őket, bár ezt nem tervezem, mert mindent magam akarok megoldani és nincs szükségem a felnőttek beleszólására. Ha már itt tartunk, most már én is annak számítok. Lassan megérkeztünk, a sofőr segített bevinni a cuccaimat, kértem, hogy tegye le a nappaliba, aztán távozott is és ekkor történt meg az, amire már heteket vártam: egyedül élek és végre szabad vagyok, azt csinálok, amit akarok és ez olyan felemelő érzés volt. El sem hittem, hogy mindez velem is megtörténhet, végre nem kell függenem anyától és az aktuális élettársától. Felvittem a cuccaimat a szobába, sőt még választási lehetőségem is adódott közülük, mert azért be kell vallani, hogy elég nagy ház áll a rendelkezésemre. Kiválasztottam a legtágasabb alvóhelyet és az ágyra dobtam a bőröndömet, aztán kinyitottam, hogy a ruháimat elpakolhassam a szekrénybe.
-Úristen! Szabad vagyok, azt csinálok, amit akarok! Jeeee! –kiabáltam örömömben, miközben ugrándoztam és szaladgáltam a házban ide-oda. Ha valaki látna, biztosan beutaltatna valami klinikára, de egyszerűen zsongott bennem az öröm, hogy máshogy ezt nem tudtam volna kiadni magamból, főleg, ha egyedül vagyok. Elment a nap gépezéssel és csak este hatkor jutott az eszembe, hogy nincs itthon semmi kaja, tehát el kell mennem bevásárolni, innentől kezdve magamról kell gondoskodni, mindent nekem kell megcsinálni, de cserébe szabad vagyok. Anya és Claudio adtak valamennyi pénzt, azt kell beosztanom. Leellenőriztem, hogy megvan-e és indultam is a legközelebbi boltba. Nem szabad semmi hülyeséget összevásárolnom, erre anya felhívta a figyelmem, hogy inkább zsömlét és szalámit vegyek, minthogy chipseket, így hát megfogadtam a tanácsát és semmi felesleges dolog. Kóla helyett meg ásványvíz és már meg is voltam.

Teltek a hetek és egyre jobban magányosnak éreztem magam, kizárólag Niallel beszéltem msn-en és néha camoztunk, de mégis üresnek éreztem magam belülről. Unalmasak voltak a napjaim, sulin kívül sehová sem mentem, alig voltak itt barátaim, és diákmunka is csak februártól indul. Nagyon rossz volt átélni ezeket a napokat, azonban egy hirdetésre felkaptam a fejemet, ugyanis ismét x-factor válogatás lesz és sokan mondták már, hogy jól tudok énekelni. Bár nem terveztem, mert semmi önbizalmam sincs, de talán most megpróbálhatnám, főleg azért, hogy feldobjam valamivel ezeket a magányos és unalmas napokat, de azzal igen is tisztában voltam, hogy nem jutok semeddig, az élő műsorba meg pláne nem. Azért meg lehet próbálni, semmit sem fogok veszíteni, de ha bekerülök a tévé adásba, legfeljebb égek egy nagyot és ennyi, nem fog érdekelni. Felhívtam őket, adtak időpontot a jelentkezésre, ami szombat lesz, aztán felmentem msn-re. Semmi értelmeset nem tudok csinálni, tanulni meg nem fogok, mert utálom a sulit és nem érdekel a tanulás sem, úgysem szeret ott senki.
-Képzeld, jelentkezni fogok az x-factorba szombaton! –írtam Niallnek, aki jelenleg fent volt, nem sokára reagált is.
-Ez most valami jó poén akart lenni? –írta.
-Camozzunk. Jó? –aztán nyomtam is le azt a gombot, ami a camot bekapcsolja, hamarosan el is fogadta, tehát beszélhettem.
-Ez nem vicc, halál komolyan mondom. Próbára teszem magam. –komolynak tűntem, ekkor Niall szájáról is lefagyott a mosoly, elgondolkodott, ezért egy perc csend keletkezett, aztán hirtelen felnevetett.
-Most mi az? –én még mindig komoly voltam, féltem, hogy kinevet, mert ugye semmire sem vagyok jó.
-Nem hiszem el, Louis! Ha ez komoly, akkor szurkolni fogok neked, mert tehetséges vagy és végre te is belátod ezt. –közölte lelkesen, örültem neki, hogy így gondolja, de az is lehet, hogy csak nem akart megbántani. Inkább az utóbbi lehet reális.
-Köszönöm, de nem hiszem, hogy tovább jutok, inkább csak egy szórakozásnak fogom fel.
-Ajj, neked semmi önbizalmad nincs, de meglásd, ez majd ad neked egy nagy adag önbizalmat! Hidd el nekem. –mondta, utána kacsintott egyet és a hüvelykujját felmutatta.
-Hát ne is tudom. –mondtam bizonytalanul lehajtott fejjel. Én akkor is csak egy játéknak fogom fel és ennyi. Nem fogok csalódni, ha kiesek, mert úgyis az lesz, biztos, hogy kiröhögnek majd és nem engednek tovább. Mit érdekel ez engem.
Elérkezett a szombat és beadtam a jelentkezésem, itt tudtam meg, hogy a meghallgatás egy hét múlva lesz, szintén szombaton, addig fel kell készülni valami dallal. 

5 megjegyzés:

  1. Nagyon jó rész lett.
    Louis tuti sikeres lesz.
    Várom a következő részt

    Holnaptol suli a részek hogy erkeznek majd?
    Niall nem akar indulni?

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett! Már tök kíváncsi vagyok, a folytatásra. Siess a következővel! :*

    VálaszTörlés
  3. Tök jó! Bocsi hogy ilyen későn komizok,de nem volt időm elolvasni. Szerintem jelentkezzen Niall is és akkor alakuljon meg az 1D vagy valami ilyesmi...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia hät biztos nem lesz ez benne mert az tul sablonos lenne es nem hiszem h lesz benne 1D, bocsi. Valami mäst tervezek

      Törlés
  4. Ismét egy tökéletes rész, tetszik hogy Louisnak vannak érzései a felé hog ykülön költözöt, ( elképzeltem Niall. ahogy hűvelykúját fel mutasa xD ) Nagyon jó lett
    imádom ahogy írsz csak igy tovább. ( bocs a helyesírás hibákért :) ).

    Xx.Holly

    VálaszTörlés