Ne haragudjatok a várakozásért, mivel több hetet is kihagytam, de most már itt az új rész. Közben voltam nyaralni is, az idő alatt nem írtam semmit. Volt, hogy napokat hagytam ki időhiány miatt, de most összeszedtem magam, hogy ma este fel tudjam tenni. Meglett a 81 feliratkozó, vagyis az előző résztől számítva három új feliratkozó. Volt már 82 is, de sajnálattal látom, hogy valaki leiratkozott. Na mindegy, nem fosom a szót, inkább jó olvasást kívánok.
Louis szemszöge
Claudio
szépen csapdába csalt, ugyanis bezárt egy roncs házba az erdő közepén, ahonnan
esélyem sem volt megszökni. Egy kicsit elaludhattam, mert álmomban, vagy lehet
csak félálomban furcsa hangokat hallottam meg, ami miatt gyorsan kiakartam
nyitni a szemem, de nem sikerült. Nagyon rossz érzés volt, ha egy rossz álomból
képtelen felébredni az ember, akármennyire is akarja. Én meg ebbe a helyzetbe
kerültem, közben meg nagyon féltem. A hangok hasonlítottak egy ember járásához,
ráadásul a padló is recsegett a cipője alatt, emellett még koppanásokra is
figyelmes lettem. Reménykedtem, hogy Claudio visszajött, mert lehetséges, hogy
ennyire azért nem szívtelen, hogy hagy itt engem meghalni. Egyszer csak valaki
megérintett, ekkor végre sikerült felébrednem, s ijedtemben fel is pattantam és
az illetőre néztem, aki nem más volt, mint Claudio. Ekkor ismét felmerült
bennem a remény sugara, hogy hazamehetek, valahogy éreztem, hogy nem fog itt
hagyni napokra, ugyanis anya is keresne, bár kétlem, hogy izgatná, de azért
mégiscsak a gyereke vagyok, és nem ilyen szívtelen ő sem.
-Miért
zártál be? –kérdeztem vacogva, itt jöttem rá, hogy be vagyok rekedve, alig volt
hangom.
-Csak
megakartalak leckéztetni, mert neveletlen vagy, most viszont hazamegyünk.
–nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon a földről, én el is fogadtam, bár
megmozdulni is nehezemre esett, annyira fáztam és le voltam fagyva a hidegtől.
Végül sikerült felállnom, Claudio átkarolt, amin igencsak meglepődtem és már
kísért is kifele innen, ahová soha többé nem akarok visszatérni, még a közelébe
sem.
-Anya
tud róla? –kérdeztem még mindig rekedten, de azért lehetett hallani, ha közel van
hozzám a beszélgetőpartnerem és Claudio közvetlen mellettem volt.
-Nem,
de nem is kell tudomást szereznie róla. –közölte, majd továbbmentünk. Én se
szerettem volna beszélni erről a dologról anyának, inkább úgy voltam vele, hogy
legjobb lesz elfelejteni ezt az egészet, inkább csak egy rémálomnak fogtam fel.
Lassan hazaértünk és mikor beléptem a nappaliba, láttam a már felállított
karácsonyfát, s alatta az ajándékokat. Annyira már nem hozott ez lázba, mint
kisebb koromban, de különösen azért, mert nem éreztem magam valami fényesen. Gyorsan
felmentem a szobámba, anélkül, hogy bárki észrevenne, aztán onnan a
fürdőszobába siettem, hogy átmelegedjek egy kicsit a forró zuhany alatt. Aztán
visszamentem a többiekhez, hogy elkezdhessünk ünnepelni, azonban szülinapi
tortára úgysem számíthatok, mert az én szülinapom mindig is háttérbe szorult,
de már nem siránkozom rajta, hiszen ez a természetes nekem. Különben is
hamarosan új életet kezdek, és teljesen egyedül maradok, nem hiszem, hogy akkor
bárki is gondolna rám, egyébként csak Niallre számítok, talán ő az egyetlen,
aki igazán szeret.
Igazam
is volt, mindenki elfelejtette a szülinapomat, de azért sem szóltam, különben
sem érdekelt ez az egész már. Már megszoktam, hogy nem számítok én itt semmit.
Másnap
reggel azonban meglepetésben volt részem, ugyanis Niall küldött nekem egy
képeslapot, ami mögé ez volt írva: „Kellemes
ünnepeket, és ami mindennél fontosabb, az a te születésnapod! Isten éltessen
sokáig, testvérem, ez egy nagyon fontos nap számodra!”
Nagyon
jól esett a figyelmessége, de én nem küldtem neki semmit, tehát elszégyelltem
magam emiatt egy kicsit, de még mindig van rá lehetőség, ugyanis nem sokára itt
az újév. Amint elmúlt karácsony, rohantam is a boltba egy képeslapért, aztán
írtam a hátuljára Niallnek valami kedveset: „Nagyon
szépen köszönöm a felköszöntést! Remélem neked is jól teltek az ünnepek és
szeretnék Boldog Új Évet Kívánni neked, az én egyetlen testvéremnek! Hamarosan
költözöm, mert Claudio megígérte, de sajnos Szilveszterkor részt kell vennem a
giccs partijukon. Majd még írok msn-en, gyere majd fel!” Betettem a
borítékba, ráírtam a címzettet és már szaladtam is a postára.
Niall szemszöge
2010.
január 4.
Még
elseje előtt megkaptam Louistól a képeslapot, amin igencsak meglepődtem, mert
nem számítottam rá. Biztosan viszonozni szerette volna, ugyanis karácsonykor én
is küldtem neki, csak, hogy felköszöntsem a szülinapján.
Jut
eszembe, ma van a költözése napja, mert ma kezd önálló életet és költözik meg a
külön lakásába. Azért nem mondom, hogy a sajátjába, mert eredetileg Claudio
ajánlotta fel neki, hogy lakhat az egyik házában. Reggel felmentem msn-re, és
épp, hogy csak bejelentkeztem, Louis máris rám írt.
-Már
alig bírok magammal. –írta.
-Tudom,
ma költözöl. –reagáltam rá.
-Most
pakolnom kell, de néha visszaírok. Minél hamarabb, annál jobb.
-Oké.
Egy
darabig nem is írt, biztosan pakolt, kicsit elszomorodtam, mert eszembe
jutottak a régi idők, amikor együtt játszottunk és a legfájdalmasabb időszak az
volt, amikor elköltözött tőlünk, én meg egyedül maradtam, úgy értem, hogy testvér
nélkül. Rájöttem, hogy még mindig nagyon hiányzik, apa simán beleegyezett
volna, hogy visszaköltözzön ide, de ő inkább az önálló életet választotta, s
mivel én még kiskorú vagyok, ezért maradnom kell.
Louis szemszöge
Mikor
összepakoltam, az inasok lecipelték az autóba, aztán a sofőr el is vitt az új
lakhelyemre, amit még eddig nem láttam, de már furdalt a kíváncsiság. Nem volt
annyira messze anyáéktól, tehát, ha valamire szükségem lenne, bármikor
megkereshetem őket, bár ezt nem tervezem, mert mindent magam akarok megoldani
és nincs szükségem a felnőttek beleszólására. Ha már itt tartunk, most már én
is annak számítok. Lassan megérkeztünk, a sofőr segített bevinni a cuccaimat,
kértem, hogy tegye le a nappaliba, aztán távozott is és ekkor történt meg az,
amire már heteket vártam: egyedül élek és végre szabad vagyok, azt csinálok,
amit akarok és ez olyan felemelő érzés volt. El sem hittem, hogy mindez velem
is megtörténhet, végre nem kell függenem anyától és az aktuális élettársától. Felvittem
a cuccaimat a szobába, sőt még választási lehetőségem is adódott közülük, mert
azért be kell vallani, hogy elég nagy ház áll a rendelkezésemre. Kiválasztottam
a legtágasabb alvóhelyet és az ágyra dobtam a bőröndömet, aztán kinyitottam,
hogy a ruháimat elpakolhassam a szekrénybe.
-Úristen!
Szabad vagyok, azt csinálok, amit akarok! Jeeee! –kiabáltam örömömben, miközben
ugrándoztam és szaladgáltam a házban ide-oda. Ha valaki látna, biztosan
beutaltatna valami klinikára, de egyszerűen zsongott bennem az öröm, hogy
máshogy ezt nem tudtam volna kiadni magamból, főleg, ha egyedül vagyok. Elment
a nap gépezéssel és csak este hatkor jutott az eszembe, hogy nincs itthon semmi
kaja, tehát el kell mennem bevásárolni, innentől kezdve magamról kell
gondoskodni, mindent nekem kell megcsinálni, de cserébe szabad vagyok. Anya és
Claudio adtak valamennyi pénzt, azt kell beosztanom. Leellenőriztem, hogy
megvan-e és indultam is a legközelebbi boltba. Nem szabad semmi hülyeséget
összevásárolnom, erre anya felhívta a figyelmem, hogy inkább zsömlét és
szalámit vegyek, minthogy chipseket, így hát megfogadtam a tanácsát és semmi
felesleges dolog. Kóla helyett meg ásványvíz és már meg is voltam.
Teltek
a hetek és egyre jobban magányosnak éreztem magam, kizárólag Niallel beszéltem
msn-en és néha camoztunk, de mégis üresnek éreztem magam belülről. Unalmasak
voltak a napjaim, sulin kívül sehová sem mentem, alig voltak itt barátaim, és
diákmunka is csak februártól indul. Nagyon rossz volt átélni ezeket a napokat,
azonban egy hirdetésre felkaptam a fejemet, ugyanis ismét x-factor válogatás
lesz és sokan mondták már, hogy jól tudok énekelni. Bár nem terveztem, mert
semmi önbizalmam sincs, de talán most megpróbálhatnám, főleg azért, hogy
feldobjam valamivel ezeket a magányos és unalmas napokat, de azzal igen is
tisztában voltam, hogy nem jutok semeddig, az élő műsorba meg pláne nem. Azért
meg lehet próbálni, semmit sem fogok veszíteni, de ha bekerülök a tévé adásba,
legfeljebb égek egy nagyot és ennyi, nem fog érdekelni. Felhívtam őket, adtak
időpontot a jelentkezésre, ami szombat lesz, aztán felmentem msn-re. Semmi
értelmeset nem tudok csinálni, tanulni meg nem fogok, mert utálom a sulit és
nem érdekel a tanulás sem, úgysem szeret ott senki.
-Képzeld,
jelentkezni fogok az x-factorba szombaton! –írtam Niallnek, aki jelenleg fent
volt, nem sokára reagált is.
-Ez
most valami jó poén akart lenni? –írta.
-Camozzunk.
Jó? –aztán nyomtam is le azt a gombot, ami a camot bekapcsolja, hamarosan el is
fogadta, tehát beszélhettem.
-Ez
nem vicc, halál komolyan mondom. Próbára teszem magam. –komolynak tűntem, ekkor
Niall szájáról is lefagyott a mosoly, elgondolkodott, ezért egy perc csend
keletkezett, aztán hirtelen felnevetett.
-Most
mi az? –én még mindig komoly voltam, féltem, hogy kinevet, mert ugye semmire
sem vagyok jó.
-Nem
hiszem el, Louis! Ha ez komoly, akkor szurkolni fogok neked, mert tehetséges
vagy és végre te is belátod ezt. –közölte lelkesen, örültem neki, hogy így
gondolja, de az is lehet, hogy csak nem akart megbántani. Inkább az utóbbi
lehet reális.
-Köszönöm,
de nem hiszem, hogy tovább jutok, inkább csak egy szórakozásnak fogom fel.
-Ajj,
neked semmi önbizalmad nincs, de meglásd, ez majd ad neked egy nagy adag
önbizalmat! Hidd el nekem. –mondta, utána kacsintott egyet és a hüvelykujját
felmutatta.
-Hát
ne is tudom. –mondtam bizonytalanul lehajtott fejjel. Én akkor is csak egy
játéknak fogom fel és ennyi. Nem fogok csalódni, ha kiesek, mert úgyis az lesz,
biztos, hogy kiröhögnek majd és nem engednek tovább. Mit érdekel ez engem.
Elérkezett
a szombat és beadtam a jelentkezésem, itt tudtam meg, hogy a meghallgatás egy
hét múlva lesz, szintén szombaton, addig fel kell készülni valami dallal.
Nagyon jó rész lett.
VálaszTörlésLouis tuti sikeres lesz.
Várom a következő részt
Holnaptol suli a részek hogy erkeznek majd?
Niall nem akar indulni?
Nagyon jó lett! Már tök kíváncsi vagyok, a folytatásra. Siess a következővel! :*
VálaszTörlésTök jó! Bocsi hogy ilyen későn komizok,de nem volt időm elolvasni. Szerintem jelentkezzen Niall is és akkor alakuljon meg az 1D vagy valami ilyesmi...
VálaszTörlésszia hät biztos nem lesz ez benne mert az tul sablonos lenne es nem hiszem h lesz benne 1D, bocsi. Valami mäst tervezek
TörlésIsmét egy tökéletes rész, tetszik hogy Louisnak vannak érzései a felé hog ykülön költözöt, ( elképzeltem Niall. ahogy hűvelykúját fel mutasa xD ) Nagyon jó lett
VálaszTörlésimádom ahogy írsz csak igy tovább. ( bocs a helyesírás hibákért :) ).
Xx.Holly