Sziasztok, elérkezett az év első bejegyzése is, ami a 31. rész. Hát látom megint leiratkozott valaki, a mai napon, ezért megint csak 89 a feliratkozók száma. Ez nagyon nem jó jel. Mit csinálok rosszul? Nem mondom, hogy abbahagyom, mert nem sokára vége, 40 részesre tervezem, de lehet kevesebb lesz. Már senkit sem érdekel a blog, lezárom valamivel a történetet és kész. Nem kell már sokat kibírnotok. Mindegy, nem lényeg, igazából pont miattatok nem hagytam ebbe ezt a blogot, mert nagyon ihlethiányom volt, de összeszedtem magam. Nélkületek nem ment volna, ez motivált. Most már nincs mi motiváljon, legfeljebb az, hogy ne hagyjam félbe a vége előtt.
Louis szemszöge
Amíg
Niall pisilni ment, addig én közelebb mentem Federicához, akkor vált biztossá,
hogy ő az, amikor már közvetlen szemben álltam vele.
-Szia!
Federica, te vagy az? –kérdeztem rá, mintha nem lenne annyira biztos, mikor már
az volt.
-Igen,
ki más lennék? –kérdezett vissza vigyorogva, jó kedve lehetett.
-Megismersz?
–kérdezte izgatottan.
-Louis?
–kérdezett rá, talán nem volt annyira biztos magában, de mégis határozottnak
tűnt.
-Talált.
–kiáltottam el magam örömömben. Egy pillanatra megfeledkeztem Niallről,
bizonyára már kereshet, de most csak a fekete hajú szépség volt számomra
legfontosabb. Gondoltam, hogy nem egyedül nyaralgat, ugyanis volt valaki vele,
aki elkísérte, közeledett felénk. Ezzel nem is lenne baj, azonban egy olyan
személy volt az, akire a legkevésbé számítottam. Nem rég eljött a koncertemre,
a végén beszélgettem vele, előtte viszont a barátom volt az X-Factor házban,
utána megszakadt a kapcsolat.
-Te
mit keresel itt? –néztem ledöbbenten az említettre, ő is csodálkozott, amint
meglátott engem.
-Ezt
én is kérdezhetném tőled. –mondta.
-Te
most összejöttél Federicával? –kérdeztem még mindig meglepődve.
-Te
ismered Federicát? –tettük fel egymásnak folyamatosan a kérdéseket, ezek
szerint nem csak én voltam meglepve ezen az egészen.
-Igen,
már régóta járunk. –jelentette ki, ekkor elöntött a féltékenység. Egykor
tetszett nekem a lány, és nem tudtam volna mással elképzelni, mondjuk, ma már
ez máshogy van, azonban ha másik pasival lenne, annyira nem zavarna, de Leitgeb
egykor a legjobb barátom volt, ezért is zavart. De nem szabad beleavatkoznom a
boldogságukba, nem mondanék nemet Federicára, de nem is akartam most hajtani
rá. Próbáltam nyugodt maradni, de ez nem igazán sikerült, de nagyon reméltem,
hogy nem látszódik meg rajtam semmi sem.
-Gratulálok
nektek! –tettettem magam, mint aki örül ennek a hírnek, odamentem a barátomhoz
és adtam neki egy nagy ölelést, aztán a lányra néztem, fülig ért a szája és
látszott mindkettőjükön, hogy nagyon boldogok egymással. Én miért nem lehetek
boldog? Nekem miért kell bujkálnom? Talán ver a sors, csak tudnám miért. Mit
tettem?
-Köszönjük!
–mondták egyszerre, majd jobbnak láttam, ha elköszönök, egyszerűen nem bírtam
elviselni, hogy boldogok. Nem akartam ezt nézni.
-Na,
jó, szerintem én megyek! Remélem, még találkozunk. –erőltettem egy széles
mosolyt az arcomra, nem tudom mennyire tűnt műnek, de nem is érdekelt igazán.
-Én
nem csak remélem, hanem teszek is érte, hogy találkozzunk, hisz a barátom vagy.
–vágta rá Leitgeb, ekkor megforgattam a szemeimet és megint színészkedésre
kényszerültem.
-Hát
jó. Ti melyik szállodában vagytok? –kérdeztem még mindig kedvesen, de
legszívesebben leordítottam volna a fejét. Kiderült, hogy ugyanott vannak, ahol
mi is, elárultuk egymásnak a szoba számot is, majd telefonszámot is cseréltünk.
Utána elköszöntem tőle, aztán visszamentem az előző helyre, de Niall nem volt
ott, ezért megnéztem a mosdóban. Hát ott sem volt, akkor ezek szerint nem
tudott megvárni, mondjuk érthető is, mert egy szót sem szóltam neki, nem
tudhatta hol vagyok.
-A
fenébe is, Niall! –bosszankodtam magamban, telefonomat meg persze, hogy a hotel
szobában hagytam. Kénytelen voltam felmenni érte, de előbb felvettem a pólót,
mert nem akartam félmeztelen végig szaladni a hotelen. Igencsak meglepődtem,
amikor beléptem a szobában, ugyanis Niall már ott volt és a telefonját
nyomkodta.
-Hol
a fenében voltál? –kérdezte feldúltan. –Tudod mennyire kerestelek? De te nyomtalanul
eltűntél. –bosszankodott.
-Bocsáss
meg, de találkoztam egy régi ismerőssel, kicsit elhúzódott az idő. –érveltem,
talán hatással volt rá, mert látszólag nyugodtabbnak tűnt.
-Kivel?
–kérdezte már sokkal higgadtabban.
-Federicával
és Leitgebbel. Képzeld, összejöttek! –válaszoltam undorral, bár nem így
akartam, ezért gyorsan magamra erőltettem egy mosolyt.
-Komolyan?
–nem hitt a fülének.
-Komolyan.
Összejöttek. –erősítettem meg a kételyeit, a hangnemem már sokkal tűrhetőbb
volt, de most megint megjátszottam magam. Hát ezt kell most tennem, nincs más
választásom, ha nem akarok senkit sem magamra haragítani, főleg nem Federicát.
Leitgeb már annyira nem is érdekelt, nem is voltunk már barátok, azóta egyszer
sem beszéltünk, csak a koncerten. Niallt meg látszólag nem érdekelte az egész,
ő csak nem haragudna meg, ha megtudná, hogy valójában mit is gondolok erről.
Végül abban maradtam, hogy ezt magamban tartom.
-Az
jó. –mondta közömbösen, mondtam én, hogy nem érdekli. –Mit akarsz este
csinálni? –váltott hirtelen témát.
-Lesz
valahol buli? –kérdeztem.
-Talán,
akkor majd meg kell nézni. –mondta.
Elérkezett
az este, Niall utána nézett neten, hol lehet erre fele bulizni. Elkészülődtünk
és indultunk le a partra, mivel elvileg ott lesz a buli. Mikor leértünk, már
lehetett hallani a zenét, hamarosan csatlakoztunk is, s a pulthoz rohantunk,
hogy vegyünk magunknak valami piát. Most végre kedvemre ihatok, mert eddig
ebben is korlátoztak és a bulizásban is. Egy erős italt kértem, Niall meg csak
egy kólát, amin csodálkoztam is.
-Hogy
hogy csak kólát iszol? –kérdeztem rá csodálkozva.
-Nem
akarok még az elején bebaszni, hosszú lesz még az éjszaka. Te viszont jó hamar
kifogod magad ütni. –mutatott a poharamra, és lehet igaza is van, de nem nagyon
tudott érdekelni, lazítani szerettem volna és nem igazán tudom kivárni a sorom,
tehát legjobb lesz belekezdeni. Gyorsan lehúztam az italomat, közben a távolban
megláttam Federicát egy magában ülni egy asztalnál. Éreztem, ahogy a fejembe
száll az ital, s emiatt nagyon szabadnak, az ösztöneimre hallgattam, ezért
odamentem a lányhoz.
-Hello!
Szabad ide leülnöm? –kérdeztem, miközben a kezemet a szék háttámlájának
tetejére helyeztem, meg sem vártam a válaszát, máris helyet foglaltam. Végül is
sztár vagyok és engem mindenki imád, nem igaz? Legalábbis ilyenkor ezt
gondoltam magamról, józanul teljesen más a gondolkodásom. Néztem az arcát, mert
kíváncsi voltam a reakciójára, láttam már, hogy szólásra nyitja a száját, de
meggondolta magát és inkább csendben maradt. Azonban egy kicsit csodálkozott is
a viselkedésem miatt.
-Remélem
nem zavarok. –tettem hozzá.
-Nem!
Nyugodtan maradj csak! Mesélj egy kicsit magadról. Sokat hallottam felőled a
tévében, azonban én részleteket várok. –kedves volt velem, nem úgy, mint régen.
Azonban én nem szívesen beszéltem másokkal a sztáréletemről, mert az maga a
pokol. Elvileg senkinek sem szabadna megtudnia, de ez egyáltalán nem érdekelt ebben
a pillanatban.
-Kész
börtön volt az életem, ezért megszöktam. Egyet tanulj meg: a sztárélet nem
olyan jó, mint, ahogy sokan gondolják, inkább az ellenkezője. Elveszik a
szabadságodat, megszabják, mit csinálj! Nem lehetsz önmagad. És még soroljam? –már
a kiakadás szélén voltam, de amikor arra gondoltam, hogy ezen a csodás szigeten
lehetek felszabadultan, egyből elszállt belőlem minden harag és düh.
-Nem
kell, elhiszem neked, hogy szörnyű volt. Bizonyára jót tesz neked ez a kis
kiruccanás. –mondta. Ó, ha tudná, hogy az életbe soha nem szándékozok már
hazamenni. De amúgy említettem neki, hogy megszöktem, lehet nem maradt meg neki
vagy nem találta annyira lényegesnek.
-Ez
nem csak egy kiruccanás! Én ideköltöztem és senki sem tudhatja meg, hogy itt
vagyok, mert akkor folytatódik a börtönélet. –közöltem, ekkor o alakot vett fel
a szája és csodálkozott.
-Tehát
akkor nem is tudják, hogy itt vagy? –kérdezett rá, majd gondolkodni kezdett,
mert szeretett volna még valamit mondani, ezért én nem vágtam közbe, hanem
szépen megvártam. –ez nem semmi. És akkor mi lesz a családoddal? Mit fogsz
tenni? –kíváncsiskodott tovább, már válaszoltam volna, amikor hirtelen ismét
megszólalt.
-Te
halál részeg vagy! Hogy tudsz ennyi hülyeséget összehordani? –háborodott fel,
aztán fel is állt a helyéről és faképnél akart hagyni, azonban én lefogtam. –Engedj
el! –kiabálta, de mutattam, hogy hallgasson el, vagy legalább legyen halkabb. –Mit
akarsz? –kérdezte.
-Csak
táncolni. Benne vagy? –reménykedtem.
-Hát
jó, de csak öt percet. –ekkor odavittem a táncparkettre, elgondolkodtam azon,
hogy vajon Leitgeb hol lehet, miért nem vele van Federica. Szemeimmel őt
kerestem, de sehol sem találtam, azt viszont tudtam, hogy a lány nem egyedül
jött el bulizni. Kértem a pultnál két pohár piát, egyiket Federicának adtam.
-Ezt
lehúzzuk és még jobb lesz a hangulat. –közöltem vigyorogva, ő nem ellenkezett,
egyből a szájához emelte a poharat, s ugyanígy tettem én is. Ekkor még
szabadabbnak éreztem magam és látszólag Federica is, alaposan megtáncoltattam,
mindketten nagyon jól éreztük magunkat. Egy pillanatra meg is feledkeztem
Niallről, de mikor eszembe jutott, kerestem őt is a szemeimmel, ekkor láttam,
hogy egy lány társaságában van, akivel nagyon jól érzi magát, ezért elöntött a
boldogság, miszerint végre talált magának valakit. Reméltem, hogy lesz is több
közöttük. Aztán Federicához fordultam és innentől kezdve csak vele
foglalkoztam. Egy darabig intenzíven táncoltam, s egyszer csak megpillantottam
Leitgebet, miközben közeledett felénk. Hirtelen magamhoz öleltem Federicát és
lesmároltam, direkt úgy álltam be, hogy Leitgeb is lássa, és, hogy elöntse a
féltékenység. Ezt kellett tennem, nagyon is jól esett, miközben az arc
kifejezését figyeltem közben. A lány valószínűleg nem vette észre barátját,
mivel nagyon is élvezte a csókunkat, ráadásul háttal is volt neki. Leitgeb egyre közelebb volt hozzánk, ekkor felemeltem a jobb kezem és felmutattam neki
a középső ujjamat. Ekkora már abbahagytuk a csókolózást és arrogánsan a képébe
röhögtem.
Lájtgéb becsajozott mi? xDDD
VálaszTörléshát ez nagyon király lett, várom a kövit :DD
Ez nagyon jó! Járjon Lou Federicával
VálaszTörlés:DD
VálaszTörlésNehogy abba merészeld hagyni! Ez a nagyon fasza lett. Siess a következővel! :*
VálaszTörlésSzia. Tudom eddig nem írtam még neked de igazából nincs is időm kommentelni. Na szóval igazából azért írtam neked ugyanis azt írtad az elején hogy sokan leiratkoznak meg senkit sem érdekel a blogod. Hát ez nem igaz mert ha már 1 embernek tettszik az már jó. Egyébként akik leiratkoznak a blogodról azok mind idióták és nem tudják hogy mit hagynak ki. És ezeket nem csak úgy kitaláltam ugyanis ezt saját tapasztalatból mondom. Én is írok egy blogot május óta és még csak 2 feliratkozóm van. De nem érdekel ugyanis amikor megnézem hogy hányan olvassák el egy-egy részt amiket írok dobok egy hátast. És egyébként sem a visszajelzésekért írj hanem azért mert szereted ezt csinálni. Egyébként nagyon örülnék ha benéznél a blogomba igaz Liam-es de örülnék neki. http://littlethings-nomorewords.blogspot.hu/?m=1 Mivel imádom ahogy írsz arra kérlek ne hagyd abba még ha ezt a történeted be is fejezed. Lehet egy kicsit sokat írtam de remélem azért elolvasod.
VálaszTörlésJa és ez a rész feno most figyelj menális, fenomenális. Na jó nem papolok itt tovább neked puszi és NAGYON várom a kövi részt.
Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy. Az írást semmiképp sem szándékoztam abbahagyni, max a blogolást, de most lelket öntöttél belém. Benézek a blogodba mindenképp, amint lesz időm elolvasom és akkor kommentelek hozzád.
TörlésIgazad van, már egy ember miatt is megéri írni.
Szia :)
VálaszTörlésMost találtam rá a blogdra, és még nem is olvastam végig, de az utolsó részhez szerettem volna írni.
Az egész blog nagyon tetszik. Szépen és választékosan írsz, gyakran olyan, mintha én is ott lennék a szereplőkkel :)
Nagyon tehetséges vagy, semmiképpen sem szabad abbahagynod :) xX
u.i.: Ha lenne időd, megtennéd, hogy leírod a véleményedet a blogomról? Még csak most kezdtem, de nem tudom, hogy mi legyen vele, mert a fiúk nem a 1D tagjaiként vannak benne.
Köszönöm!
Köszi szépen, aranyos vagy és igen, leírom, ha belinkeled a blogod :D
Törlés